Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-20 / 11. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 3 Legutóbb ilyen rendkívül hideg tél volt az 1907-iki, amikor január hó 22, 23, 24-én igen magas barometer állás mellett a szibériai anticyclon következtében — 30 C° hideg is volt. A vasúti kocsikerék csap ágyaiban az olaj befagyott. Az enyhe telek is nagy számmal szerepelnek régi krónikánkban. 1790-ben II. József császár halálának esztendejében olyan langyos tél volt, hogy »a bétsi Botánikus kertben szabadon nyiladoznak az ibolyák«. Ugyancsak nagyon enyhe volt az 1803. év tele. Gróf Teleki Imre, a bécsi Universitás hallgatója Írja: »Fűtésről egészen el is feledkezénk a télen ; mártius elsején pedig 9 — 10 óra közt nagy zivatar, dörgés, villámlás vót, mire 12 óra tályban olyan meleg zápor következe, mint júliusban. Mindenek nagyon félnek az ínséges esztendőtől és a Resttaurátiókban egy sült kappan 3 pengő forint. N. B. Fertályonkint nem is aggyák«. Ugyancsak e télen különös időjárás volt Erdélyben. Langyos esők, nagy szélviharok és földindulás váltakoztak. Bágyban leomlott a torony, Maros-Bényén Bethlen Lászlónénak szakadt be a drága borokkal telt pincéje, Hidvégen pedig Nemes gróf udvarháza pusztult el 30,000 forintot érő drága bútoraival. Rendkívül enyhe volt az 1833-ról 34-re menő tél. 1833-ról igy szól egy fenmaradt jegyzet: Sylvester napján a csendes, tavaszias időben csapatonkint jártak a köszöntő hangászok az előkelőbbek háza elejébe, hogy idvezlő uj esztendi muzsikájukat hallassák. Bunkó János bandája Fáy András és Dutra- veczky Simon alispán lakása előtt muzsikált remekül és a patvaristák Révay urfiak egy szál Genrok- ban álldogáltak a vármegyeháza előtt és nyájas beszélgetésbe elegyedtek' az arra menő szép asszonyokkal. a budai játékszín művésznői, Hubayné meg Balogh leányasszonyuyal. A Duna parton pedig esti 5 órától 11 óráig mozsaraztak és pisztolyokkal dur- rogtak a könnyedés ruhába öltözött ifiak. Ugyancsak nagy feltűnést kelte a halpiacon végig sétáló Andrássy György gróf, aki virágfüzéres stikkelt pikét mellényt és fehér casimir pantallót viselt. Utóbbi évtizedekben 1872-ről 73-ra volt olyan lágy tél, hogy januárban ibolya nyílt a városligetben és 1889-ben február 2-án Gyertyaszentelő Boldogasszony napján könnyű kabátokban tolongtak az emberek a bécsi kapucinusok temploma körül, a hol Rudolf trónörökös virágos ravatala állott. Az 1899-iki tél is enyhe volt, március hava azonban utólag pótolta december s január mulasztását. Revizor. Mi leBz 1915 ben? A mostani válságos időben mindenki politizál. Egyik vidéki város kávéháza asztalánál két ur ült s a politikai zavarról beszéltek : — Most még tisztázódni fog a helyzet — jegyezte meg az egyik — de mi lesz 1915-ben ? — Miért 1915-ben ? — kérdi a másik. — Mert akkor teljesen fordított állapotok lesznek. A 48-asokból lesznek a 67-esek és megfordítva. — Hogyan ? — Hát aki 48-ban született 67 éves lesz, aki pedig 67-ben született, az 48 éves lesz. ■ ■ vasárnap. & a E9 B BB Tegnap és ma. BOdnár Gáspár eredeti elbeszélése. Csinos kis botrányra ébredt fel („%) városka egy reggelre. Érczkövi Adolf ur, a vagyonos ember, a meggazdagodott jövevény, a regalebérlő, a kis város kereskedelmének örökösen mozgó mótora — családostul, mindenestül eltűnt, kámforrá vált, mint mondani szokás. Akár a föld nyelte volna el. Ott maradt a keleti kényelemmel berendezett úri lakás üresen. Aiaz minden a maga helyén maradt, csak a ház ura, asszonya, gyermekei hiányoztak. Meg igen ... a képzelet vagy talán valóságos valóban meglevő rengeteg arany, ezüst neműek, értékpapírok és rengeteg mennyiségű úri ruhák és gazdag felszerelések utaztak el az éjszaka, bizony sejtve se’ sejthető ismeretlen tájakra. A kora reggeli órákban olyan képet mutatott ez a kis város, mintha csak bombát vetettek volna beléje. A két takarékpénztár gyűlést tartott. A vezér- igazgató uraknak olyan volt az arca, mint a fazekasoké, mikor szekerük feldül. A kereskedők fejüket vakarták és lázasan vizsgálták üzleti könyvüket. Iszen alig volt egyetlen kereskedés, ahol fel ne sziszszent volna már az első hírekre a tulajdonosa. A városi magisztrátus a bárót ostromolta, ót tette felelőssé a nagy bizalom miatt, amivel a város összes erdeit és földjeit éveken keresztül gondatlanul ilyen jöttmentre hagyta. Egyszóval teljes volt a felfordulás, akár csak földrengés után. Ám mindezen meglepetés a közügyeket, a közkereskedelmet, a közipart érintette. Oh de ki tudná, hogy sokszor egyesek kára, egyesek csalódása, vesztesége milyen mély barázdát váj a lélekben. Mennyi szomorúságot, csalódást dob a szivekbe. Az egyesnek szive, lelke, buja-baja sokszor felér a köznek fájdalmával, csalódásával. Virágh Béla, gimnáziumi tanuló például úgy érezte magát ama reggelen, mikor a nagy úri házat üresen találta, mintha senki nem vesztett volna annyit e világon, mint éppen ő, ezzel a meneküléssel, megfutamodással. Árva fiú volt. Kora gyermekségétől önküzdelme vitte, hajtotta szomorú élete utjain. Most is, gimnazista korában itt, a most már megszökött családnál kapott magán tanításért néhány forintot. Abból élt, ruházkodott. Tengette napról-napra életét. Mikor az első hirt meghallotta, mintha száraz menykő sújtotta volna. Olyanná lett az arca, mint a halotté. Lába gyökeret vert. Mozdulni sem tudott. Mi lesz most ő vele ? Itt a húsvéti Rongyos cipőben jár. Már röstel- lett benne az iskolába menni. Fót főt hátán. Talpa már régen elkopott. Ha eső, sár van, akár mezítláb járna. De csak legalább ennyi gondja volna!
