Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-20 / 11. szám
Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. PEIKI ÖS SZRRkESZTÖ ÉS KIADÓTCLAJIIONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre .... Fél évre ................... .2 » Negyed évre . . . .1 Ma nekem — holnap neked! (*) Francia ország — a nyugtalanság, a vallásüldözés, a szabadkőművesek uralmának hazája. Van ugyanis a nagy, népes Franciaországban (minden országban van már) egy titkos társulat: a szabadkőművesek társulata. Ez a társulat úgy szerepel, mint jótékony társulat. Hivatása volna állítólag az emberszeretet terjesztése és gyakorlása, A jótékonyság. A műveltség fejlesztése, tehát tisztán kulturális (művelődés) cél. De hát uram fia! Miért akkor a nagy, a rettenetes titkolódzás? Kell-e, szükséges-e arra a célra, amit hirdetnek, hogy begubóz- zák magukat a hihetetlen titoktartás és sötét elszigeteltség palástjába? Minden ember, józan gondolkozásu, nyílt szivü ember belátja, hogy ha csak az a céljuk, amit hirdetnek, erre a bujkálásra nincs szükség. Illetőleg tisztába7 van azzal, hogy valami más, be nem vallott, de főben járó törekvésnek, szándéknak kell ott lappangni, amiért bizony szükséges — a titkolódzás, az odúban való bujkálás. Úgy is van! Nincs a nap alatt titok, amit a nyilvánosság előtt teljesen eltakarni lehetne. Nincs a világon olyan zsák, amiből legalább egy két szeg ki ne ütné a fejét. Ma már tisztában vagyunk a szabadkőmivesség igaz, rejtegetett céljairól is. Harcolni minden vallás ellen. Legfőbb képen a kath. vallás, egyház ellen. De különben minden hit ellen. Legyen az a hit kálvinista, luteránus, protestáns vagy izrá- lita tejében vagy kebelében. Megfosztani az embereket a vallástól, a templomoktól, az oltároktól, az imádságtól. Magától a jó Istentől. Szörnyű, fekete szándék. Akik jótékonyságot hirdetnek, azok akarják tüzzel-vassai megfosztani az emberiséget, a nemzeteket — a legnagyobb jótékonyságtól: a vallástól, a hitbeli meggyőződéstől. És e fekete törekvésekben nem válogatnak az eszközökben. Franciaország a szomorú példája annak, hogy mire képesek. A nagy katholikus országban egy csoport szabadkőmivesség markában tartja az ország kormányzását. Elszakította az egyházat az államtól. Kiűzte a szerzeteseket, apácákat, dolgozó és Francia- ország hálájára érdemes papokat. Elrabolta a szerzetesek vagyonát. És itt lóg ki — a lóláb. Mikor kezét rátette a szabadkőmivesség a szerzetesek és egyáltalán az egyház vagyonára, templomaira, melyeket elárvereztetett, birtokaira, melyeket elkótyavetyélt: hangosan hirdette: — Ez a vagyon, ez a kincs a népé, a szegényeké lesz. Munkás házakat íogunk építeni. Szociális (jótékony) intézményeket fogunk létesíteni. Igen, büszkén verve mellüket ezt hirdették. És ime szerte röpül a világban a szégyen és kiáltó például szolgáló hir: Franciaországban megrabolták az egyház vagyonát! Szétszedték, mint Krisztus ruháját a kereszt alatt. Elsikkasztották.
