Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-09-18 / 37. szám
3 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ... E pillanatban is ott játszadoznak a magyarfalusi gyerekek az óriási hárs alatt. A természet hatalmas sátorának árnyékában. Húsz, harminc gyereknek kell összefogózni, hogy a nagy. ősi hársfát átölelhessék. Valóságos, hosszú láncot csinálnak a gyermekek kezeikkel: úgy övezik, fogják körül a fának hatalmas derekát. A láncban Laczi és Esztike egymás mellé kerültek. Egymás kezét tartják kézben. Milyen régen nem találkoztak. Milyen régen nem látták egymást. A gyermekek köröskörüljárják a nagy fát. Énekelnek. Csak Laci és Eszti hallgatnak. Egyszer aztán Laci megszólal. — Régen nem volt a legelőn a libátok. — Én már nem is hajtom többet — legelőre a libákat. Szólt a leánysuttogva és szemét busán a földre szegezte. — Hát ki fogja hajtani? Kérdezi a fiú meg- üíődve. A pásztor gyerek, ’des apám, meg anyám nem engednek. Pásztor-fiút fogadnak. Azt mondják, nekem már tanulni kell. Pedig én nem szeretek tanulniLacinak a gömbölyű, egészséges arca lángba borult. — Akkó, nem is látlak mindennap .. . suttogta. — Hát ’iszen, azért láthatsz. Fel kelek én mindennap jókor reggel. / — De virágot nem adhatok. — Mán, mért ne adhatnál? — De iszen én nem mehetek hozzátok. Egyszer voltam az óta, hogy a legelőre jártunk. Apád akkó is elkergetett. Hogy menjek a legelőre. Ott az én helyem. A zsellér fiú iskolája a legelőn van, A leány nem értette meg a fiú beszédét. Pedig volt abban fájdalom. Lemondása. Keserűség. És volt egy szendergő, alvó csirája annak az érzésnek, annak az indulatnak, a mint a mai korban ... szociális érzésnek : vagy éppen cucilista indulatnak, szenvedelemnek neveznek. Volt egy szikrája annak a tűznek, mely ma a magyar emberben egyszerre fellobog. Éget gyújt, a mint a föld hiánya. A föld éhség és szomja megilleti, a rög iránt való szenve- delmes. szerelme tápot keres. Eszti nem tudott arról semmit, hogy Laci náluk volt. És elkergették. Egyszerre megkapta szivét a gondolat, hogy miért tették ezt. ’Iszen Laci senkinek sem vétett. Senkit sem bántott. Laci szegény fiú. Azért meg éppen nem kell elkergetni valakit. És lelkében ő is érzett valami olyan érzést, a minek előtte neve nem volt. A miről még sejtelem sem lopódzott az ő leikébe. A mely érzésnek egész akaratlanul igy adott kifejezést. — Szegény Laczi! Csak hozz nekem az erdőből ezután is virágot. És ha nem akarsz eljönni mihozzánk... én várni foglak mindig, mikor az erdőből haza jösz. És más naptól fogva a kapuban várta a leány Lacit, mikor a fiú kora reggel, iskola előtt a legelőre hajtotta — a Cocót. Egy-két szót minden alkalommal váltottak. Mikor pedig Laci visszatérőben volt: leste a fiút, várta a virágot Eszti. Az ő virágait. A szép erdei virágot. A nefelejtset. És éppen úgy tűzte gyönyörűen omló hajába, mint nem régen a Dülőföldön. A többi virágot meg pohárba helyezte. Ott diszlett mindig a friss virág kis asztalkáján. Senki sem sejtette, hogy azt a szegény zsellér fiúcska szedte. És frissítette meg úgyszólván — naponkint... Laci tudta ám. hogy az ő virágai milyen kedvesek. És szivét elfogta valami kimodhatlan gyermeki büszkeség. Öntudatlanul is érezni kellett, hogy őt, a szegény zsellér gyermeket megbecsüli valaki. Hogy van egy lény, a ki őt megkülönbözteti a többi fiuk közül. (Folytatjuk.) Argentínában bevetve. 66.720 hold föld van * * * búzával Debrecen lakosainak száma 75,006; — Kolozsváré 49,295 A lakosság számaránya szerint Debrecen a negyedik, Kolozsvár pedig a tizenegyedik helyet foglalja el á magyarországi városok sorában. Hl A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA, aa b a ■ Amerika. Cleveland. II. s. Az uj világból, a mi véreinktől jött lelkes, magyar üdvözletére forró köszönet. Minden úgy lesz, a mint óhajtják. Dr. F. Gy. Róma. Dr. ur ezeket Írja: „Ha a >T. E.« szerkesztője történetesen nem magyarnak, hanem olasz katholikus Írónak születik, bizonyára már részesült volna abban a szerencsében, hogy a pápától megáldott és ugyancsak őszentségétől saját kezűleg átnyújtott tollal Írogatná elbeszéléseit.“ Szerencsés olasz Írók! Ha ismernétek a magyar kath. papiró egész világát, meg környezetét. Majd módjával megismertetem dr. úrral is. Hanem azért áldom a jó Istent és hálát adok érte, hogy magyarnak születtem. A lap megy. — Verespatak. M. Mihályné. A küldött és vasárnaponként bekopogtató T. E.-et fogadják szívesen. És Rómában keressék rugóját a megérkezésnek. Tetszik érteni? — Kvacsár. (Liptó). Köszönöm »az ismeretlen ismerős« elismerését és a »Religió«-ban közlött cikkeim szép méltatását. ’Iszen »ismeretlen ismerősök«-től csomójával jött hozzám az üdvözlet. Majd egyszerre köszönöm meg. — Okér. Üdvözlet a régi, de mindig friss és jóleső emlékek sínéin. — B. A. Marra Szi... tanítónő kisasszony. Igazán lekötelezett. A tanítónők lelkesednek. Igen nagyrabecsülöm. — M. E. tanítónő k. a. Csanálos. Szintén. — Karáosfalva. A Magyar Földmivelö is él ám. És röpül ... szérte-szét. — Egyházmegyei. A dologról még csak hírek szállongnak. Megbizhatlanok. Hát mi hogyan tudnók? Honnan tudnók ? A megye letagadhatatlan erős megnyilatkozása azonban csaknem szám szerint ismerős előttünk. Hízzuk a jó Istenre. — Cb. B. Budapest. A kath. nagygyűlésre azért nem mehettem, mert az iskolához, szószékhez és Íróasztalomhoz vagyok láncolva. És ezek a láncok — nem engednek. Sajnálom, hogy nem találkozhattunk. — Gazdakönyvtár. »Az Isten nem halt meg« cimü regényemből csak egyetlen egy példányom van. Azt nem adhatom. — B. M. Pöstyén. Igen köszönöm a Religió cikkeire vonatkozó igazán lelkes üdvözletét. A megrendelést teljesítjük. — M B. Budapest. Az ifjúság lelkesedése drága és kedves dolog nekem. Talán legédesebb, üdvözlet. Mihelyt egy kis időt lophatunk levél megy. — F. J. Nagykároly. Igen köszönöm. Székely észjárás. Az Olt mentén csendesen kocog két kis mokány lovával a székely fuvaros és tőle telhetőleg informálja a vidék szépségeiben gyönyörködő utast. — Hát aztán mágnások vannak-é itten ? — kérdezi az utas. — Hát a maffene, uram '? — szól a fuvaros. — Hát grófok, meg bárók ? MORVA! JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATM .4 KON.
