Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-09-04 / 35. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Az öreg Márton nem tudott szóhoz jutni. Ott állott az aggságnak reszkető lábain, mint valami ősz próféta. Aszott kezeit kitárta és úgy ölelte magához azt a fiút. — Apám, anyám, szólott aztán a fiú. Utazásomból megérkeztem. Hozzátok siettem. A közeli városban már dolgoznak műhelyemben. — Fiam, édes fiam, zokogott anya. Az öreg pedig egyszerre kiegyenesedett. Mintha egy pillanat ifjúvá tette volna. Büszkén nézte fiát és kezeivel némán veregette vállát. A fiú észrevette, hogy az öreg szemeiből nagy könycseppek hullanak. 4- X- * * X városban a kisebbik fiúnak, már mint a Márton gazda fiának első lakatos műhelye van. Az öregek birtokát megmentette. Az adósságot letörlesztette. A gazdálkodásra felügyelt. Szüleit a régi jó módba helyezte. A két öreg sokszor töltött egy-két hónapot felváltva a kisebbik fiúnál. Már mint a lakatosnál... ... Egy ily alkalommal kocsi érkezik a műhely elé. Elegáns úri dáma ugrik ki. És kérdezi, itt lakik-e — a sógora. Már mint Márton gazda, kisebbik fia. — Itt lakik, szólott büszkén Trezsi mama. Ez a nagy ház, meg ez a nagy műhely az övé. De a mint jobban megfigyeli az úri asszonyt, szinte megrázkodva kiált fel. — Hiszen te vagy az gyermekem, a Jóska felesége. És keblére szorítja. Bevezeti a szobába. Ott összecsókolja. Jön a kisebbik fiú is. Azon surcosan. Az is örvendezve üdvözli. És fürösztik tejbe, vajba. Mikor aztán az est megérkezett... a vendég, a Jóska felesége kitört... — Tönkre vagyunk téve. Lefoglaltak mindenünket. Ha valaki nem segít... végüng van. Végük van a gyermekeknek. Az anya kisebbik fiára nézett. Oh, milyen volt ez a nézés. Oh. mennyit rejtettjmagában ez a tekintet. ♦ * * Másnap a kisebbik fiú bátyához utazott. És rendbe hozott mindent. Megmentette... A nagyobbik fiút. Németországban papírból csinálnak mü-fogakat. Olyan kitűnő készítmények ezek, hogy lehetetlen felismerni rajtuk, hogy nem csontból vannak. A királyházai vasúti étteremben. — Pincér, csináltasson nekem három tojásból rántottét ... — Instállom alássan egyetlen tojásunk sincs. — Az egész vidéken ? — Az egész Ugocsában nem találunk. — Hát hozzon egy adag sonkát. — Igenis kérem, azt Kassáról hozatjuk, — De egy kis tormát is hozzá. — Igenis kérem a’sággal, tormánk nincs. — Persze, persze Munkács a jeges tenger mellett van ? — Hát ecetjük van ? .. — Az igenis van . .. — Mert már epét adott. Hát hozzon ecetet is. Ugv látszik itt epével és ecettel garnirungoznak mindent. ■ gazdAk világa, n EK BES ES Ki és mi hát az oka a hús drágaságnak ? — Válasz több levélre. — Nem csudálkozunk egy cseppet sem, hogy a közönség, de különösen a munkás nép oly lázasan érdeklődik azon kérdés iránt, mely ma a thus« körül oly nagy hullámokat ver. Hozzánk is nyakra-főre érkeznek levelek, melyekben a levélírók a hús kérdésében kérnek világosságot. Hogy hát ki és mi az oka? A gazdák-e, kik magasan szöktették az élő állatok árát? Vagy közvetítők? Mészárosok? Mi az az argentínai hús behozatal — és a többi. Hát első sorban a’ mondók vagyunk, hogy a ki a földmivelésügyi miniszternek nyilatkozatát (a múlt számunkban közöltük) jól elolvasta: az világos, nyílt feleletet kapott mindezen kérdésre. De hát azért közkívánatra mi is foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Való igaz, hogy az összes újságok karban zengik, hogy milyen drága a hús. Különösen városokban oly magasra szökött a hús ára, hogy a hús nemsokára fényüzési cikk lesz. De az már aztán igen felületes ítélkezés, amivel a hús drágaságát célzatosan megokolják. Ám lássuk csak . . . * * * Azt mondják tehát, hogy a hús drágaságának oka az élőállatok igazolatlan magas ára. Ennél fogva a bajon csak úgy lehet segíteni, ha: a) a keleti államokból (Szerbiából és Romániából) bebocsátjuk az élő állatokat b) és a tengeren túl való amerikai államokból hozatunk be húst — fagyasztott állapotban. Az első esettel, t. i. hogy Szerbiából és Romániából bocsássunk be élő állatokat a bajon nem csak nem segítünk, de még nagyobb bajba, veszedelembe sodorjuk a magyar állattenyésztést. Miért, azért, hogy ott, azokban a keleti államokban az állatok közt mindenfelé ragadós nyavalya dühöng. A’ kék még, hogy ezeket a nyavalyákat ide, a mi országunkba is behurcoljuk. Iszen akkor nem csak állataink értéke csökkenne, hanem egyenesen tönkre tennők a mi állattenyésztésünket. ’Iszen a gazdák éppen azért küzdöttek, hogy tiltsuk el a keleti államokból való áltatbehozatalt, mert akkor lehetetlenség állatot tenyészteni, szaporítani. Egyszóval a mi állattenyésztésünket teljesen megakasztaná. Pedig éppen arra van szüksége ez országnak, hogy állataink szaporodjanak, illetőleg állattenyésztésünk lendületet kapjon. Akkor aztán lesz hús is bőven. Tehát csak ki kell várni az időt türelemmel és okossággal. De a másik szándékolt dologgal t. t. az amerikai fagyasztott hús behozatallal sem érünk célt. Miért? Mert az a hús gyanús. Piszkos. Egészségtelen. Úgy, hogy a magyar nép egészségét támadná meg. Már pedig az egészség a legdrágább kincse a nemzetnek, az ország lakosságának. Hát hogy tehetjük azt — kockára ?
