Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-08-28 / 34. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 11 2. Tejgazdasági munkásképző-iskola: Kisbéren a férfimunkások, Nagyszéchényben a nőmunkások részére. 3. Kertmunkásiskolák: Baján, Lőcsén, Nagy- Bocskón és Tordán. Céljuk: ügyes kertmunkásoknak gyakorlati utón vagyis munkaközben való kiképzése. A tanfolyam tartama két év. 4. Vincellériskolák egyéves tanfolyammal: Tar- calon, Ménesen, Tapolcán és Kecskeméten. 5. Pincemesleri tanfolyam: Budafokon. Kétéves tafolyama alatt a helyes bor és pincekezelésben nyernek oktatást a tanfolyam hallgatói. 6. Erdőőri szakiskolák: Királyhalmán, Liptóuj- váron, Vadászerdőn és Görgényszentimrén. Felvételi kellékek: két középiskola sikeres elvégzése, ép egészséges testalkat. Kérvényeket az illető iskolai igazgatósághoz kell benyújtani. Mindezen szakoktatási intézmények iránt érdeklődők forduljanak egyszerű levelező-lapon az illető intézel igazgatóságához, ahonnan részletes tájékozást kapnak. Béremelés ígérete mikor kötelező ? A munkaadónak azon ígérete, hogy ha a munkás igyekszik, akkor magasabb bért fog fizetni, oly bizonytalan Ígéret, mely nem jogosítja föl a munkást a megállapítottnál magasabb bér követelésére. Ily értelmű ítéletet hozott legutóbb egyik hazai bíróság. A panaszos munkás mint akkordmunkás volt alkalmazva egy asztalosműhelyben, ahol székek készítéséért tucatonkint 18 koronát kapott. Három havi munka után a munkás tucatonkint 24 koronát kért, s miután kérése nem teljesült, a munkaadót a különbözeiért beperelte, arra hivatkozva, hogy mestere nagyob bért Ígért neki arra az esetre, ha szorgalmasan dolgozik. Miután azonban azt, hogy számszerűleg nagyobb bért nem Ígért a munkaadó, be kellett ismernie, a bíróság elutasította, mert nem látta beigazoltnak azt, hogy a mester kifejezett ösz- szegil béremetést Ígért. Egy amerikai farmer birtokán van a világ legöregebb tudja. A tulajdonos azt állítja, hogy farmját 1871-ben vette. Ekkor a ludat a többi baromfi közt már ott találta a farmon és az akkori tulajdonos állítása szerint már 36 éves volt. Ezek szerint tehát a lúd most 72 éves. Eredeti népies regényünknek „Ä paraszt-níi leánya' nak közlését jövő számunkban kezdjük meg. A regény szerzője lapunk szerkesztője Bodnár Gáspár. Az eredeti, érdek- feszitő regény megragadó részletekben oly gazdag, hogy az a legérdekfeszitőbb téli olvasmánya lesz a családoknak. — Különösen a nőknek. — ■ A KANDALLÓNÁL. ■ BOB Nem jó az ördöggel tréfálni! — Vig elbeszélés. — Bundás koma a legény korában olyan korcsma-hős volt, a milyent hárminc és egy néhány faluban nem találhatunk. Egyszer csak ugv megjuházódott, hogy a falu népe nyilván azt hitte: no ennek a Bundásnak bizony, hogy varázsitalt adtak. Volt is valami a dologban. Csakhogy ez a varázsital a Szilágyi Juliska szerelme volt. ügy történt t. i„ hogy Bundás sehogysem tudta a Juliska pici ajkairól meghallani azt a biztató szót, hogy... szeretem ! Hej pedig ez volt életének egyedüli kívánsága. Faggatta is a leányt, de az olyan volt, mint a sir. Egyszer aztán Juliska olyanfélét talált kiejteni az ajkán. — Szeretném én, ha ... Nem is kellett több! — Bundás tisztában volt ezzel a »ka« szócskával. — Galambom, mondotta egyszer Bundás, adj egy pohár italt. Mondd meg az édes anyádnak, itt szeretném meginni az utolsó pohár — bort. Juliska lelkendezve futott az édeshez. Rémülve mondotta el! milyen sötét szándéké van Bundásnak! Az édes ijedtében egy egész üveggel hozott fel és amúgy szelíden kezdette simogatni Bundást, hogy hát sose adjon kelmed olyan sokat a világ nyelvére, meg aztán leszen az még másképpen is! Ezen közben Bundás megitta a kitöltött pohár bort. És azt mondotta. — Nem Ígérek, nem fogadok semmit, hanem mai naptól — más ember leszek. * * # ügy is volt! Bundás embere lett szavának. Annyira embere, hogy a faluban már nem Bundásnak nevezték ezután, hanem Bornemiszszának. Alapított is olyan takaros kis fészket, a milyent csak a Gondviselés jó kedvében teremthet erre a bus földre. Olyan boldog házas életet élt, hogy példája lehet az igazi házas életnek. Gyermekeiben találja boldogságát. Istennek hálát adva keresi a mindennapi kenyeret. * * * Hanem hát egyszer, mikor a komáék meglátogatták Bundásékat... az asszony száján kiszaladt a szó-beszéd. — A jó Isten látott ilyen embert. Még egy pohár bort se tud inni. Bundás ránézett az asszonyra, aztán keserű mosollyal válaszolt: — Hej asszony, asszony, nem jó ám az ördöggel játszani! Aztán elmúlt minden. Az élet sora folyt rendben, semmi sem zavarta meg a csendet. Jött aztán a farsang! Ilyenkor a falu vigabb szokott lenni. Összejövetelek vannak, a bor is gyakrabban az asztalra kerül.
