Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-08-28 / 34. szám
12 MAGYAR FÖLDMIVELO Késő este volt. Bundás uram szokása ellenére nem jött haza. Pedig kora délután elment hazulról. — Vájjon hová késhetett ? aggódott az asszony. A gyermekek sem tudtak elaludni, mikor észrevették anyjuk aggodalmát. Józan életű Bundás uram nagykésőre aztán furcsa állapotban került haza. Szemei vérben forogtak, léptei ingadozók, kalapja a feje búbján félre csapva. — Teremtő szent Istenem — sikoltott e szokatlan látományra az asszony — ugyan mi baja van kendnek? Hol fáj, mi fáj, mi történt? Bundás uram szólani akart, de nem birt, csak annyit mekegett: — Mer ... mer ... merk ! Azzal hányát vágta magát az ágyon és menten — el is aludt! A szegény jó asszony kétségbeesve futott a doktorhoz. Pedig már éjszaka volt. Kért, rimánko- dott, hogy: , — Csak tessék lejönni, mert az uram nagyon beteg. Reggelre talán ki is terítjük. — De hát mi baja lett olyan hirtelen!? faggatta az orvos. E közben előszedegette a netalán szükséges érvágó féléket. — Hát biz’ szólott aztán bizalmasan az asz- szony. Megboszankodott tegnap az uram, osztég elment. Csak nagy későre jött haza és mekegett. Nem tudott az instállom mást mondani, mint mer- mer-merk! — Tvüh. ez már baj, aggódott az orvos. Bizonyosan valami merkuriumféle mérget vett be. — Az meglehet, — zokogott az asszony — mert levágta magát az ágyra és olyan furcsán horkol. — Horkol ? kérdezte az orvos derültebb arccal. Akkor csak menjen haza nyugodtan lelkem. Mikorára az ura felébred én is ott leszek. Bundásné lelkem igazán lelkendezve szaladt haza. Oda térdelt az ura ágyához és úgy leste, hogy ébredjen fel az élete párja. De biz az, a füle hegyét sem mozgatta — reggelig. Reggel aztán egy nagy nyujtózás után felébredt, éppen, mikor a doktor is betoppant. Bundás uram nagy szemeket meresztett a belépő doktorra, a ki tréfás hangon kérdezi — Nem beteg már kend? — Soha életemben sem voltam. — Hát tegnap este, hiszen azt hitte a felesége, hogy reggelre kiterítik! — Követem aláson, én bizony szokásom ellenére feltöltöttem a garatra abbeli boszuságomban, hogy az asszony még embernek se tartott a mián, hogy én italt egyáltalában nem szoktam innya. — De hát miért mekegett akkor kend — szólott oda az asszony. Hiszen mindig azt hajtogatta: — Mer ... mer... merk. — Hiszen neked akartam megmondani, hogy hol voltam. — Hát hol voltál, te istentelen? Kérdi haragosan a jó asszony. — Én bizony Merk kománál voltam egy kis uj piros-borra, de úgy beaszekuráltam, hogy nem tudtam a nevét kimondani... Hát lássátok asszonyok, bizony, hogy nem jó az ördöggel tréfálni! Mester. B n D B. J. Nagytárk-ány. Nem élünk a háládatosság korszakában. Annál szebb és nemesebb, hogy ön visszaemlékszik reánk. Mint egykor a perecet, úgy most a tiszt, példányt is megkapja. — Marmaros. Köszönöm. Hogy mikor van időnk ennyi dologra ? Hát csak egyet. A ki korán kél, nem csak aranyat lél. Időt is. Igaz, hogy az idő is arany. Üdv. — Z. K. Hát bizony az y-t nem használhatja. Ne is használja. A bíróság éppen most büntetett meg egy uj Hunyadit az y-ért. De minek is az, fiatal barátom. A nemesi y-ot a munkában, a jellemben, a szívben kell megtalálni. — Kisbirtokos. Arra csak a mondó vagyok: »Bolond ke’ Táncsics. Ha a holdat felparcelláznák: akkó’ se’ vön’ elég. Ne hallgasson ilyen kótya beszédekre. Majd veri az élet, ne búsuljon. Az emberi büszkeséget semmi se töri úgy meg mint — a kenyér. — Házi asszony. Hát bizony, bizony. Az egyik asszony a másikat ritkán dicséri. Főleg az, a ki nagy kosarat vitt oda, hol a csúnyaságot osztogatják. — Kis Iparos. Az a demokrácia nem igazi. Az ilyen demokrácia utonállássá fajul. Ez nem párt. A legtürelmetlenebb — zsarnok uralom. Barátom, önből úgy dől a szó, mint lyukas zsákból — a köles. Mi lenne lapunkból, ha azon kérdések mindegyikére válaszolnánk. — Bethlen-utca. A pápaszem ügyében eljártunk ám. Az eredményért nem mi felelünk. — Bánatos asszony. Az úgy van, hogy egyik asszony köny- nyen áttudja vezetni a maga szivéből a keservet a másik asszony szivébe. Jó az Isten, hogy az asszonyi könyek hamar száradnak. — Fiatal menyecske. Itt nem határoz az »illemtan«. A jó ebédnek az a karaktere, hogy mindenki egyszerre beszél. Ez az úgynevezett »szeretetreméltó zűrzavar« (amabilis confusio). — Szikra, ügy látszik téged a földrengés sem tudna kimozdítani jeges nyugalmodból. — Kiváncsi. Anyakönyvi katholikus. Tanító (sk.) Mindent megérteni annyi, mint mindenbe belenyugodni. — Gazda. Igen. A kocsit ló helyett — mennykű huzza. Többi levélre a jövő számban. Az állatvilágnak egyes lényei oly kicsinyek, hogy egy köbhüvelynek ezred részében 2800 millió ily élő lény fór el. Az orvosnál. Orvos: Hát aztán van-e az urának étvágya, néném asszony ? Néném asszony: Étvágya ? De van ám. Csak azt nem szeretem, hogy délben babrál, estenden meg bizony bezabál. Az 'Egyesült Államokban kerek számban 284.000 indián van. A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA. A legjobb minőségű háztartási ás gazdasági oikkek, hamisítatlan Jó Italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A melyik faluban fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezde- ----------- .. , - ményezői forduljanak útbaigazításért a ..........- ...- ... „H ANGYA“, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez,- ■ BUD A 3? E S T_ ■ ■ ---------------■ Kö telékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek mind jó eredménynyel működnek mouvaí jános KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁltON.
