Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-08-28 / 34. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1910 október 30. 34-ik szám. Olvassuk el! Mai számunk, mint azt az olvasó veszi észre — bőséges, gazdag tartalommal jelenik meg. ígértük ugyanis, hogy a nagy munka idő alatt való szünetelésünket adott alkalmakkor pótolni fogjuk. íme, ígéretünket váltjuk be — e számmal is. Tessék bizonyságot tenni róla, hogy e számban is annyi és oly gazdag olvasmányt, eredeti cikkeket adunk, amennyit és a minőt csak ritka újság ad ebben az országban. Mert mi áldozatot hozunk akkor, mikor a csekély előfizetési dij fejében ezt az újságot ilyen terjedelemben és ilyen tartalommal juttatjuk a magyar nép kezébe. Mi nem kenyérkeresetből dolgozunk. írunk és dolgozunk hivatásból. Magasabb felfogásból. A magyar nép javára. Erkölcsi és anyagi felemelésére. Nekünk nincs a kezeink közt reklám. Nincs se dobunk, se trombitánk, hogy híveket toborozzunk. Mi csak rámutatunk lapunkra. Annak 13 éves pályafutására. És azt mondjuk: — Nézzétek! Itt vagyunk. Ilyenek voltunk. Vagyunk. És leszünk. És örülünk neki, hogy a kik egyszer megismertek, azok velünk maradtak. Évtizeden keresztül. Évről-évre. Arról is meg vagyunk győződve, hogy ha még többen ismernék lapunkat, még többen sereglenének a mi táborunkba. Azért kérjük lapunk barátait: ismertessék meg a mi újságunkat szélesebb körben. Vannak még mindig, a kik előfizetésüket nem küldötték be. Szíveskedjenek rendezni a hátralékot. Különösen pedig arra kérjük előfizetőinket, hogy lehetőleg korán intézkedjenek a megrendelés ügyében. Nekünk ezzel nagy könyebbséget okoznak. És a lap szétküldésében pedig rendet teremtenek. Isten velünk! Szatmár, 1910 okt. végén. Bodnár Gáspár, szerkesztő, kiadó. r Élelmesek és élhetetlenek. Ha az ember a tenger partján ül és figyeli, vizsgálja a hullámzó tenger életét: ellenálhatatlanul egy gondolat ragadja meg elméjét. Az a gondolat, hogy a társadalom, az emberek élete nagyon hasonlít a tenger, a folytonos mozgásban — küzdésben levő hullámokhoz. Ott is egyik hullám a másik ellen tör. Egyik magasabban szökik, a másik lent marad. Az erősebb legyőzi a gyengét. És igy tovább ... Az élet hullámait, az emberek törekvéseit figyelve különösen két jelenséget állapíthatunk meg. Az egyik, hogy rengeteg sok könnyelmű ember van. A ki hányát homlok rohan a veszedelembe, az elzüllésbe, a pusztulásba. Ezek lelkét könnyelmű élvvágyak, meggondolatlan magasba szökések gyötrik. Mert ’iszen nincs olyan élvvágya az emberi szívnek, mely után vagy melynek kíséretében gyötrődés, szenvedések ne teremnének. A másik jelenség, hogy társadalmunkban sokan vannak, a kiket gyötör a meggazdagodás vágya. Még a legalsóbb néposztályban is akadunk olyan emberekre, a kik iszonyú gyötrődéssel járó életharcokat folytatnak azon reményben, hogy hirtelen meggazdagodhatnak. Pedig meg kellene az embereknek gondolni, hogy vannak körülmények, vannak dolgok, melyeket nem lehet kényszeríteni, csak lassan megőrölni.
