Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-08-14 / 32. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELO — Jó asszony! Itt a hitet, a bizodalmát még aprópénznek sem értékelik. — Azért menjünk oda, ahol kincseket ér. Az ember hallgatott. Szemében megrezzent a töny és az asszonyra vetette tekintetét. — Kapálok — mondotta az asszony — beállók cselédnek, szolgának. De innen el. Azonnal el, mert tovább nem bírom. ... Végre hosszú, kínos vergődés után mégis csak szert tettek egy nyomorult lakásra. Egy szűk pinczehelyiségben húzódtak meg. Bus gazda favágást kapott egy nagy vendéglőben. Itt laktak, senyvedtek ebben a penészes pincében. Sötétség uralgott, mert akkora ablaka sem volt, mint egy falusi istállónak. Meg is gyengültek a szegény asszonynak szemei. Az utcára sem mert menni, mert lerongyolódott. Garast pedig nem akart költeni. — Csak kitartók legyünk — biztatta gazdáját a jó asszony. — Azok leszünk! — Aztán mihelyt összerakunk egy kis pénzt — visszamegyünk a faluba ! — Visszamegyünk!... ... Az Isten meg is segítette őket. Tiszamenti faluba költözködtek és ott telepedtek meg. És kezdették újra a falusi életet, amelyen kívül nincs élete annak, kit az Isten a falusi talajba ültetett. . , , Bodnar Gáspár. A krokodilok szaporasága. Délafrikából az a panasz érkezik az ültetvények tájékáról, hogy az idén rettenetesen elszaporodtak a krokodilusok Hiábavaló a lakosság minden erőlködése, hogy ezt a kártékony hüllőtt legalább az emberlakta vidékek közeléből kipusztitsák, az állatok szaporasága minden fáradságot meghiúsít. Pedig évente igen sok krokodilust ejtenek el az európai és a benszüllött vadászok is. Ez azonban elenyészően csekély a szaporulathoz képest. Egy krokodilfészekben átlag 35—40 tojás szokott lenni; sőt legutóbb találtak egyet, a melyben 62 volt. Most a lakosság ugv próbál segíteni magán, hogy a fészkeket kutatja fel s a tojásokat pusztítja el. Ez aztán megmondta! A cipész szerdára ígérte elkészíteni a munkát. Ám az ígéret csak Ígéret maradt. Szombaton meglátogatja a majsztert a megrendelő, de a cipő nem volt készen. — Lássa uram! szerdán ígérte, ma szombat van s még sincs készen. — Furcsa, — válaszolt a cipész, — hát miért nem jött az ur érte szerdán. Azért nem adja. A soproni marhavásárban áll János gazda két címeres ökörrel. A mint árulja ökreit; oda megy egy német marha- kereskedő és kérdi tóle : — Wie tájer ? (mi az ára ?) — Adja az ördög egy bikáért! — pattog János gazda méltatlankodva s haragosan elfordult a bámuló vevőtől. GAZDÁK VILÁGA. ■ D D Hogyan szállítsunk gyümölcsöt? A gyümölcsnek a kereskedés utján való értékesítésénél nagyon fontos dolog az, hogy mi módon szállítjuk, illetőleg csomagoljuk azt, mert mindig csak a csomagolástól függ, hogy mily állapotban érkezik meg a gyümölcs rendeltetési helyére. Nagyobbrészt még mindig célszerűtlen kosarakban szállítják a gyümölcsöt, amelyeknek az a rossz oldaluk van, van, hogy a gyümölcs magasan van egymásra halmozva, s a legalul levőnek ugyancsak nagy nyomást kell kiállani, melynek hatása, mire rendeltetési helyére érkezik, ugyancsak meglátszik rajta. Nem is csoda tehát, ha annyi panaszt lehet hallani összetörött, zúzott, sokszor élvezhetetlenné vált gyümölcs- szállítmányok miatt. Aki gyümölcsöt hosszabb utón úgy akar szállítani, hogy az sértetlenül, ép állapotban érkezzék rendeltetési helyére, annak a szállításnál mindenek előtt a gyümölcs minőségét kell tekintetbe vennie. E szempontból négy csoportra osztjuk a gyümölcsöt; almafélékre, csonthéjasokra, bogyófélékre és kop- páncsokra. Az utóbbiakat nem szükséges különös gonddal csomagolni, mert ha teljesen érett, a legegyszerűbb csomagolással bátran, bármily hosszú utón szállíthatók. Másképp áll azonban a dolog az almafélék-, csonthéjas- és bogyóféléknél. E három gyümölcsnem közül az almafélék a legkeményebbek, a bogyófélék pedig a legpuhábbak, azért ezek a leggondosabb csomagolást igénylik. Minden csomagolási módra részletesen nem terjeszkedhetünk ki, csak az alapfeltételekre utalunk, melyeket a gyümölcs csomagolásánál figyelembe kell vennünk. Minden gyümölcsöt úgy igyekezzünk csomagolni, hogy legkevésbbé se sérülhessen meg, vagyis, hogy se minőségéből, se értékéből ne veszítsen. A csomagolás oly tetszetős legyen, hogy a gyümölcs szépségét kiemelje, a közönséget vásáriára buzdítsa. A gyümölcsszállitáshoz használni szokott edények közt a különböző gyümölcsfajoknak megfelelő nagyságú ládák a legalkalmasabbak. Ilyen ládákat gyantamentesen, fenyőfából kell készíteni, és pedig akkorákat, hogy például az almafélékből huszonöt-harminc kilogram férjen egybe- Inkább hosszúak és szélesebbek legyenek, mint magasak, nehogy nagyon sok rétegben legyen benne gyümölcs egymáson, a bogyófélék és finom csonthéjasok számára olyan ládákat készíttessünk, hogy legfeljebb két vagy három sorban rakhassuk a gyümölcsöt benne egymásra. A két utóbbi gyümölcsfaj számára különben fiókos ládákat is használnak, melyek rendkívül célszerűek lévén újabb időben Amerikában a nevezett két gyümölcsfaj szállítására általában használtatnak. Igaz, hogy ezek a ládák kissé drágák, de az élelmes kereskedők azt mondják, hogy hogy mégis kifizeti magát, mert a bennök szállított gyümölcs kifogástalan minőségben érkezik rendeltetése hevére és jó áron veszik meg. A ládákon kívül fonott kosarakban is lehet gyümölcsöt szállítani; a kosarak közül a szögletesek
