Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-08-14 / 32. szám
« MAGYAR FÖLDMIVELO 2 leményünk szerint népies szabad előadásra kell fektetni a fősulyt. Ez előadások ne csak komoly, vagy éppen nehéz, emészthetlen ismeret — anyagot tartalmazzanak. Váltsa fel a komoly előadást a jókedvű és póriasságot kerülő humor. Hiszen a magyar embernek életeleme a derűs humor. Az emberi élet sava, fűszere. A jó, felemelő kedélynek valóságos forrása. Persze, itt van a baj, hogy az ilyen előadásnak tartására nehezen lehet kapni embert. No, adott alkalommal e kérdést is szóvá teszi lapunk. Az amerikai magyarok piócái. II. Az amerikai magyar bankár sokkal nagyobb szerepet játszik az amerikai magyarság életében, mint a hogy egyáltalában az ember hinné. A mi otthon a faluban a zsidó, az az amerikai magyar telepeken a bankár. A bankár ad a magyarnak tanácsot, szerez neki munkát. A bankártól tudja meg a környékbeli és a hazai híreket. A bankár veszi át, oldassa föl és írja meg leveleit s a bankár ad érte bail-t (jótállást), ha baja kerül s ugyancsak a bankár a nyelve mindenütt, a hol tolmácsra van szüksége. A bankár látja el olvasnivalóval, a ponyva- irodalom remekeivel, imádságos könyvvel, ezüst-, aranynemüvel, szivarral, tajlékpipával, borotvával, bajuszpedrővel is, a minthogy a bankár szerkeszti az amerikai és magyarországi okiratokat, szerződéseket, meghatalmazásokat s a bankár jár el minden rangú és rendű polgári és büntető, katonai, örökösödési, adásvételi, telekkönyvi ügyeiben is. A legnagyobb botrány az, hogy a legtöbb magyar pénz, millió és millió dollár, nem a szegény kivándorlónak, a ki pénzéért megdolgozott, hanem a bankároknak kamatozik. A bankárok legnagyobb része ugyanis a betétek után kamatokat nemcsak hogy egyáltalán nem, vagy csak igen keveset fizet, de sok esetben még dijat is szed a szegény, tudatlan kivándorlótól azért, hogy pénzét őrzi. E sorok írójának a kezei között bizonyítékok vannak arra is, hogy az amerikai bankárok egyenesen izgatnak az ellen, hogy pénzüket akár a postatakarékpénztár, akár más hazai bankok őrizetére bízzák. Nem egy bankár cirkulációjában olvashatjuk, hogy : »Szükségtelen pénzét, mint eddig, óhazai bankokba vagy a postatakarékpénztárba küldeni, mert ez költséges, a kivétel és betét kellemetlenséggel jár és szükség esetén a pénz se kapható azonnal.« Számos példa igazolja azt is, hogy az amerikai bankárok legnagyobb része minden utón és módon szipolyozza a kivándorlókat. A konzulátusoknál számos olyan akta fekszik, a mely a napnál fényesebben igazolja azt a rendszert, a mellyel a bankárok nagyobb része valósággal pióca módjára szipolyozza ki magyarjainkat. Természetes, hogy az amerikai magyar bankároknak az az érdeke, hogy a magyar kivándorlók száma évről évre gyarapodjék. Valamint természetes az is, hogy ezek a bankárok ádáz ellenségei minden olyan törekvésnek, mely akár nagyobb, biztos alapon nyugvó s állami ellenőrzés alatt álló bank alapításával, akár például a nemrégen kibocsátott magvar- szövegü postautalványnak a legszélesebb körben való terjesztésével akarja a bankárok karmai közül kiragadni a kivándorolt magyarokat. A bajon változtatni alig lehet valamit mindaddig, a mig az egyenes amerikai államok a legszigorúbb ellenőrzés alá nem helyezik és nagyobb 50.000 — 60.000 dollárnyi készpénz-biztosíték adására nem kötelezik a bankárokat. A magyarnyelvű posta- utalványok minden kétséget kizáróan a magyar bevándorlók érdekeit volnának hivatva szolgálni, sajnos azonban, népünk ma még ezeket a posta- utalványokat alig ismeri s talán ez a körülmény az oka, hogy csak ritkán használja. Lehet, hogy idők folyamán, a kormány gondoskodása révén, kivándorlóink a postaulalványnyal való pénzküldés hasznát, olcsóságát és mindenekfölött való megbízhatóságát fölismerik, félő azonban, hogy a mig ez az idő elkövetkezik, még nagyon sok ezer dollár kallódik el a futóbankárok kezén. A bankárok zsarolásai, visszaélései ellen szintén az amerikai hatóságoknak volna kötelessége megvédeni magyarjainkat. Ezen a téren különben a konzulátusok is sokat tehetnek és tesznek is, ha a kifosztott vagy megkárosodott ember panaszával hozzájuk fordul. A baj csak az, hogy a kivándoroltak legnagyobb része nincs is tudatában annak, hogy kiszipolyozzák s ennek következtében csak elvétve akad egy-egy, a ki sérelme orvoslását a konzulátusoknál keresi. Régi gyermekjátékok. A játék ,a gyermek- világgal egy-idős. A régi világban természetesen nem voltak olyan művészi játékok, de olyan drágák sem, mint manapság. Kezdetben az anyatermészet szolgáltatta a játékokat s a gyermek akkor is olyan boldog volt, mint most. A legelső játékszer, amit készítettek, bizonyára a baba volt. Indiában és Görögországban már az ókorban készítettek babákat elefántcsontból. 1859-ben a nürnbergi utcák kövezése alkalmával egy egész sereg babára akadtak melyekről megállapították, hogy a tizennegyedik századból valók. A középkorban a gyermekek nem voltak annyira követelők, mint a mieink s a festett tojást, a fából faragott apró állatkákat, vagy a forgatható kerekű kis szélmalmot igen becses ajándéknak tartották. Persze, akik tehették, már akkoriban is iparkodtak fiaiknak lehetőleg különleges és drága játékokat szerezni. Ilyen művészies játékszerről emlékszik meg Her. rad landsbergi apátnő egy tizenkettedik századbeli levelében. Két katonát ábrázoló, felfegyverzett babából áll e játékszer s a babák zsinór segélyével akként mozgathatók, hogy egymás közt párviadalt vívnak. Miksa császár, az utolsó lovag is ilyennel játszott, csakhogy az ő vitézei lovon ültek és úgy harcoltak. Tréfás kérdés. Kérdés: Ki hagyja magát meg is égetni a titok megőrzése végett? * Felelet: A pecsétviasz.
