Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-08-07 / 31. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELÓ szegényei. Még titkon is jót tehet. A hírlapok is dicsőíthetik. De mi ez az öröm, ahoz a benső igazi örömhöz képest, a mit egy földbirtokos élvezhet, ha népét nyugodtnak, megelégedettnek láthatja. Ha a minimális jólétért küzdve láthatja a nép emelkedését és tudja, hogy neki része van ebben a boldogulásban, boldogitásban. Természetesen, ez a küzdelem nehéz. De nem lehetetlen. Az angol bölcs mondotta, hogy a népet, kényszeríteni kell a boldogulásra. És hogy gyűlöli sokszor a nép azokat kik őket a boldogulásra akarják vezetni. De ez a gyűlölet eggszer csak szeretetté, ragaszkodássá válik. És ekkor láthatjuk, tapasztalhatjuk, örömmel élvezhetjük a kötelességek kölcsönös teljesítéséből származó gyümölcsöket. A földbirtokos megerősödését és a nép jólétét. ___________________ A mezőgazdasági munkásházak. Alig van törvényhatóság, ahol rövid néhány év alatt annyi munkásház épült volna, mint Békésmegyében. Hogy a törvényhatóság és az egyes községek oly buzgalommal láttak a munkásházak építéséhez, az abban leli magyarázatát, hogy Békés vármegye 29 községe túlzsúfolt, ellenére annak, hogy időnként Csaba, Endrőd s Orosháza községek rajokat bocsájtottak s nem egy uj községet szállottak meg. A felduzzadt községekben a beltefkek annyira drágák s e miatt a lakásviszonyok oly rosszak, hogy a munkásházakról szóló törvénykedvezményeit az érdekelt munkásnép itt vette a legserényebben igénybe. Békésen, Orosházán, Sámzsuban egész munkássorok épültek rövidesen. Újabban a törvényhatóság ismét ötszáz munkásház építését határozta el. Egy-egv munkásház építési költsége 1000 és 1500 korona között váltakozik s még a legdrágább építkezési mód mellett sem fizetnek a munkások saját házaik törlesztési kölcsönére többet, mint ameny- nyit eddig nyomorult bérlakásokban fizettek. A békésmegyei munkásházak hire messze vidékre ment, elannyira, hogy az újabban munkásházakat építeni óhajtó törvény hatóságok ide küldik ki a szakértőiket a helyszínén megnézni, hogy kis költséggel a közegészségügy minden követelményének és a gazdasági munkásnép igényeinek megfelelő milyen takaros házak épültek a vármegye huszonkét községében. Kövessék a vármegyék Békést. Hű a haláláig. Nagyon jó bort talált hozni Jancsi inas egy Ízben a gazdájának. — No Jancsi, most az egyszer eltaláltad a gusztusomat. Ez olyan pompás bor, hogy szeretném magamat halálra inni belőle. — Nagyságos uram ! — kiáltott Jancsi lelkes elszántsággal, — egész életemen híven szolgáltam a nagyságos urat, a halálban sem akarok megválni. Halljunk meg együtt! A kolera. Úgy látszik mégis, hogy a kémle- lődni érkezett ellenség ... a kolera ... nem talál hazánkban elég jó talajra. Észrevette, hogy korán felébredtünk. Megállapítható, hogy legalább e sorok írásáig a kolera nem terjedt hazánkban. Sőt szűnő félben van. Az utóbbi napokban pl. a fővárosban még csak gyanús eset sem fordult elő. A vidéken is csendesedik a veszedelem és semmikép sem tapasztalható növekedése. Nagy könyelmüség lenne azért felhagyni az óvintézkedésekkel. Abba ne hagyjuk az ördllásokat és harcra készen létét. Az ellenség taktikája, hogy elvonulást színlel. De aztán összeszedett erővel ront is egyszerre reánk. Vigyázzunk tehát! Az amerikai magyarok piócái. I. Az amerikai magyarok pénzével a nyáron három magyar bankár és egy magyar ügyvéd szökött meg. A bankárok közül Rifíl Gyula newyorki bankár körülbelül 40.000, Bodnár Sándor phoenix- villei (Pa) bankár 10.000, Zempléni Árpád, a newyorki Nemzetközi Utazási Iroda és Pénzváltó Társaság igazgatója 25—30.000 és Moskovics Mór scrantoni magyar ügyvéd több mint 50,000 dollárral károsította meg a hiszékeny magyarokat. Az amerikai bányákban és gyárakban dolgozó magyarok pénzével Amerikában száz és száz magyar bankár spekulál, úgyszólván minden komolyabb erkölcsi és anyagi felelősség nélkül. Ezeknek a jobbára minden vagyon nélkül való bankároknak a legnagyobb része nemcsak hogy nagy árt számit a szinte nevetségesen csekély munkával járó pénzküldésért, hanem sok esetben késik is a pénz elküldésével s mi több spekulál vele, üzleti céljaira használva föl. Nincs talán az Egyesült-Államok területén egyetlenegy olyan valamire való magyar telep, a hol bankár ne volna. Fájdalom, a bankárnak ahhoz, hogy bankot nyisson, semmiféle megbízhatóságra nincsen szüksége. Tagadhatatlan, hogy az amerikai magyar bankárok között vannak derék, komoly, becsületes üzletemberek is, a kiknek a megbízhatósága minden kétségen felül áll. Általában azonban el lehet mondani, hogy jogi szempontból egyetlenegy ilyen se megbízható, mert üzlete törvényes felügyelet, ellenőrzés alatt nem áll. Nyilvánvaló dolog, hogy az amerikai magyar bankárok kivándorlóink verejtékes munkával megszerzett dollárjaival spekulálnak. A példák egész halmaza bizonyítja, hogy a bankárok egy része a kivándorlók pénzét üzletbe fekteti. Vannak a bankárok között olyanok, a kik a hazaküldés végett átadott, vagy a náluk letétbe helyezett pénzzel a tőzsdén próbálnak szerencsét s nem egy bankár a kivándorló keserves keresményével telekspekulációkba bocsátkozik. Ha beüt a spekuláció: akkor reneben van minden. A bankár becsületén csorba nem esik, sőt tekintélye súlyban csak nyer. Ha azonban elúszik a szegény kivándorló pénze, a bankár ur egyszerűen odébb áll, a szerencsétlen kivándorló pedig sirhat, a mint sok esetben sir is a pénze után.
