Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-08-07 / 31. szám
MAGYAR FÖLDM1VELÖ 3 ■ ■ VASÁRNAP, an Szüreti hangulat. Irta bgp. Szüreti hangulat! Mikor volt az. Bizony régen! Hogy most nincs. Hogy különösen ez idén nincs. Azt a szőlős gazdák néma, szomorú ábrázata eléggé mutatja. Messze vidékeken a szőlős gazdák még csak beszélni se’ szeretnek a szüretről. Leszüretelt nekik, náluk kegyetlen kegyességgel — a jég, a peroneszpora ur és még mi minden. Hát miér’ most — a szüret ? Hogy is kívánhatjuk, hogy szüreti hangulat legyen. Oh a hangulathoz nem elég a gyümölcstelen, kopár szőlőhegy. Se a szomorú sajtóház. Se a fellobogó hegyi, szüreti tűz. Még a szalonnasütés se’ megy amolyan cseppegősen, jóízűen. Mikor üresek a kádak. Néma a hegy. S ha fel-felhangzik is a szüreti dal, hiányzik abból a lelke, az édessége : a csepegő must... * * ♦ Egy hires újságíróról olvasom a napokban, hogy vénségében igy panaszkodott: — Hej, mity édesen gondolok vissza arra a küzdelmes ifjúságomra. Minő farkas étvágyam volt nekem. De nem volt mit ennem. Most van bőségesen, hogy mit egyem. És nincs — étvágyam. Körülbelül igy vannak azok a szőlős gazdák, a kiknek a jég még le nem szüretelt. És peronosz- pora ur hagyott némi termést. Van ára a bornak, jobb mint reméllték. Mit ér ?.. Nincs termés. Mikor meg termés volt, hogy majd nem panaszra nyílt a gazda ajka az Isten áldása ellen: akkor meg ára nem volt a bornak. Még szöszért-borért se’ akadt vevője. * * S Kényes növény is a szőlő. Olyan, mint az el- kényesztetett — gyermek. Nagy gondot ad. Sok munkát kíván. Rengeteg veszedelem fenyegeti. És so’se lehet biztos a gazda: mi leszen jutalma. Még mikor a musttal telt hordók sorban állanak előtte, akkor se’ tudja, hova jukad ki. Miér' mer’ azért, hogy akkor jönnek a kupe- cek, a kartelek, a huncutságok és bele markolnak a gazda reményébe. És csúffá teszik azt. De még milyen csúffá. Bezzeg a munkabér emelkedik. Hallatlan egyes szőlő-vidékeken. Nem nézik a munkások: terem, nem terem. Antul jobb, ha libatojásnyi jegek püföl- ték-verték le a szőlőerdőket. Jobban kell majd gondozni. Több munka kell neki. Oh, a szőlő kényes, elkényesztetett gyerek. Arra sokat kell ám áldozni. De aztán ha egyszer sikerül őt felnevelni, úgyszólván kitartani: akkor igazán hálás is tud lenni. * * * És úgy van a dolog, hogy akibe egyszer beleütött a szőlő iránt való rajongó fanatizmus, szeretet: annak beszélhetsz, számíthatsz. Falra borsót hánysz. Az arabokról mondják, hogy aki egyszer jó kávéval, tüzes lóháttal kínálja meg : azt nem feledi el soha. Az iránt hálás. Rajongó. Oda adja érte az utolsó falatot. A hivatásos szőlős gazda valósággal arabbá leszen, mikor szőlője egvszer-egyszer bőterméssel, kézzel fogható jövedelemmel kínálja meg. Ezt az egy kínálást, ezt az egy jövedelmet sose leledi el. Elkíséri őt a csapásokon keresztül ez az emlékezet. Ráviszi a legnagyobb áldozatokra. És ha sírva látja, mint pusztulnak el szőlő erdői tőkéi: úgy lesz mint a madár, melynek fészkét a vihar veri szét. Újra épit. Újra bóbisgatja, ülteti, kapáltatja, kényeszteti... Miér mer’ azért, hogy a szőlő — hálás jószág. Mennyi jövedelmem volt — egyszer. * * * Azért a szüreti hangulat sose fog kihalni. Az a húr, mély a magyar szüreteken hangzott, el nem némul. Nem némult el a filokszerás időkben sem. Mikor tengerit szedett a magyar szőlőfürtök helyett. Dinnyét, répát termelt. Fellobogott akkor is a pásztor tűz. Felhangzott az emlékezet bus dala ... Mer’ a magyar ambernek hangulata van akkor is, mikor sírnia kellene. Reménye kél, mikor — a csalódás már mellé szegődött is. Kiváncsi állatok. A kíváncsiság nem csak az emberek szenvedélye, az állatok is kiváncsiak. Egyike a legkiváncsibb állatoknak a kecske és a zerge. A vadászok ki is használják a zergének ezt a tulajdonságát és ha tőrbe akarják csalni, egyszerűen valami szokatlan tárgyat tesznek valamilyen feltűnő helyre. A zergék akkor nem tudják megállni, hogy a dolgot közelébről meg ne nézzék és a vadászok lesből könnyen lelőhetik. A majmok és kutyák is élénken érdeklődnek minden uj dolog iránt. Egy természettudós irja, hogy Afrikában egyszer vázlatot készített és akkor több majom közeledett, amelyek kíváncsian szemlélték, hogy mit rajzol a tudós. Sőt a tudós többször elkergette őket. de mindig visszatértek. Laborde párisi tudós egy mókusról tesz említést. amely olyan hű volt hozzá, mint egy kutya és mindig a vállára ugrott, hogy a nagyitó üvegbe tekinthessen. Ha az állatok kíváncsiságát föl akarjuk kelteni, legegyszerűbb, ha tükör elé állítjuk őket. A tükörképben rendesen valamilyen társukat vélik felismerni és ezért szinte örjöngve ugrálnak ide-oda a tükör előtt. Csupán a majmok ismerik föl a tükörben önmaguknak a képét. Nem ritka eset azonban, hogy a kutyák a tükörképben felismerik az urukat. A bádeni nagyhercegség »egyik kisebb városkájában egy liba tett szert nagy hírre a kíváncsisága által. Valahányszor ugyanis a kisbiró dobszóval bejárta a városkát és közhírré tette a hatósági híreket, a liba mindig elvált társaitól, az egész városon át követte a kisbirót és nyitott csőrrel hallgatta végig a kisbiró kiherdetéseit.
