Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-31 / 30. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A kolera. Remélve reméltük, hogy a veszedelmes vendéget — a kolerát — visszatessékeljük. Azt hittük, hogy Magyarország népe — okulván a múltakon — mint egy szál ember támad neki a kegyetlen ellenségnek. Csalódtunk! A kolera terjed, ha nem is rohamosan. De biztosan. A nép meg bele esik régi, megrögzött hibájába. Nemcsak közönyösen veszi a hatóságnak intézkedéseit, de bizalmatlankodik. Gyanúsít és megdöbbentő módon árulja el tudatlanságát és sajnálatos hiszékenységét. Mohács vidékén, a hol a kolera fészke van . .. már felujult ismét a régi babonás és oktalan hir. Hogy például az urak megmérgezték a kutakat, meg hogy igy, úgy. Bizony, hogy röstelljük, a miért Magyarországon még ez is ráül a veszedelem tetejére. Ugyanugyan magyar nép! Hát józan ésszel, becsületes gondolkodással, szívvel hogyan és mikép lehet igy viselkedni. A kolera jött, külföldről jött. Hozzák a hajók utasai, hozta a Duna és terjeszti maga a nép, mikor nem akarja elhinni, hogy ez ellen az ellenség ellen kell és lehet védekezni. Ellenség ez. mely urat és szegényt egyaránt támad, sírba visz és pusztít. Hogy éppen a szegényebb osztályba vágja a kegyetlen halál pusztító kaszáját: az is csak bizonyság arra, mely szerint a nép nem akar védekezni. Nem akar! Mert a védekezéshez nem kell tudomány. Csak egy kevés belátás és jóakarat. Azzal pedig minden ember rendelkezik, a kinek csak egy kis esze, értelme van. * * * Az ország különböző vidékeiről érkeznek ko- lerahirek. De vannak még teljesen koleramentes vidékek. Mohács — a kolera gócpontja. Ott már valóságos háborút folytatnak a veszedelem ellen. Félem- letes hírek érkeznek: Alsókubin, Arad, Bács-Szent- iván, Eperjes, Esztergom, Kaposvár, Komárom, Lőcse, Magyaróvár, Nagybecskerek, Paks, Pozsony, Szeged, Székesfehérvár, Temesvárról. Természetesen sok helyen vak lármának bizonyosul a kolerás hir. De itt-ott halálesetek is fordulnak elő. A fővárosban, Budapesten, mert a Duna vize meg van fertőzve: őrzik a partokat. A kolera esetek pedig itt is szaporodnak. E sorok írásáig 47 esetben állapították meg az országban a kolerás esetek számát. A kolerás esetek száma azonban jóval nagyobb. A külföldön pl. Oroszországban a kolera csökkenni kezd, 15 ezer kolerás közül azonban 7 ezer haláleset fordult elő. A termés. — Ha Isten segít, az idén jó termés lesz! — Nekem tavaly jobb volt. — Hiszen tavaly rossz esztendő volt! — Igen. De akkor még volt földem ! Kirohanás. A kereskedő világ — ugy- látszik — még mindég kamasz korát éri nálunk, Vagy talán inkább mondjuk — az önérzeti tulten- gés, a helytelen vágyak korát. A gazdák alig mentek haza a nyíregyházi gazdagv ülésről, már a kereskedők egyik tagadhatlanul nagy kaliberű képviselője — a budapesti kamara alakuló közgyűlésén üstökön ragadta az alkalmat, hogy rúgjon egyet — a gazdák felé. Lánczy Leó beszéde csattanós bizonyítéka annak, hogy ebben az országban a kereskedő világ nem fér a bőrében. Nem akar együttes működést, nem akar békét és nem akarja elhinni, hogy a kereskedelem a gazdavilág, a föld emberei nélkül bezárhatja a boltját. Mi most nem foglalkozunk érdemlegesen azzal a kirohanással, amellyel Lánczy Leó oly készletességgel előrukkolt. Csak egy megjegyzést teszünk. A szövetkezetekről maga a merkantil világ állítja ki a legcsattanósabb bizonyítványt. Igen szövetkezés nélkül ma nincs kereskedelem. A nagy tőkével szemben nem bir megállani a kereskedő világ, egy percre sem. A nagy közönséggel szemben pedig valóságos lelketlen szövetkezetekbe, kartelekbe és más ujmódi egyesületekbe lép. És teszi ezt lelketlenül. Teszi a jogosultság hangzatos frázisaival. Voltakép pedig salakos nyereség- vágyért. Hát majd gondoskodik róla a gazdavilág is, hogy a közönség szemét felnyissa. A képvigécek. Az egész országot elárasztják — a képvigécek. Városokban, de falvakon is úgy járnak — szállnak, mint — a pókok. Hordoznak magukkal cifra képeket. Mutatóul, légyfogóul, olyan cifrák, színesek, tarkák, viritósak azok a — képek. Aranyos a rámájuk, kecsegtetők, szivet fogók — a jelentésük. Vallásos képeket is mutogatnak. De nem rettennek vissza a legpiszkosabb ábrázatu, képektől sem. És milyen olcsók! Milyen előnyös feltételek mellett lehet azokat megszerezni! Csupa ajándék ! Iszen csak egy forintot kell havonkint értük majd beküldözgetni. Hát mi az? Két korona — egy-egy hónapban. Igen ám csakhogy éppen azért méreg drágák ezek a képek. Kétszeresen, sőtj többszörösen kell azt megfizetni. Egy 8—10 forintos képért 30—40 forintot kell majd forintonkint küldözgetni. Két három évig lekötik a gazdát, a vásárlót. De még milyen kötésekkel, láncokkal. Szinte nyög bele a részletfizető. És az a kép nem is a vevőé mig le nem törleszti a részleteket az utolsó fillérig. Ha csak egyszer-kétszer elmulasztja a forint beküldését, hát perrel ölő költséggel rá teheti kezét vigéc gazdája. Tudunk eseteket, mikor egy-egy gazdának a 8—10 forintot érő kép kis házikójába, tehenébe, földjébe került. Mert a per olyan élesztő, olyan csodás kovász, hogy rémségesen dagasztja az adóságot.
