Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-31 / 30. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 3 A könyelmüen. 30 — 40 forintért részletekre — vásárolt kép 3—4 száz forintra rúgott a per végén. Hát szomorú egy kép az ilyen, fájdalmasan tanulságos. Mire való a részlet fizetés békjójába beleug- rani. Sose tudja, mi éri az embert. Embere lehet-e 2—3 éven keresztül annak az egy forintnak is. Kép nélkül meg pompásan meglehet élni. Ha pedig van pénzünk, akkor veszünk okosan és ne oktalanul képeket. Mester. Az ehető gombákról. A gombaféle a legkedveltebb nyári eledelek egyike; ámde nemcsak a már oly sok veszedelmet okozott mérges gombafélék azok, amelyek nekünk bajt okozhatnak, hanem esetenként az ehető gomba közt is akad olyan, amelynek élvezete rosszullétet, sőt súlyosabb lefolyású betegségeket okozhat. Mindenesetre bizonyos óvatosságra van tehát szükség a gombafélék vásárlásánál és elkészítésénél még akkor is, ha azok ehető, jó fajokként kerülnek a piacra. Erre az előzetes óvatosságra ma, amidőn az élelmicikkek tisztaságáról oly messzemenően akarunk gondoskodni, mindenkép szükség is van, s igy ezúttal röviden a gombavásárlás és elkészítés körül követendő óvóeljárásról kívánunk egyetmást elmondani. A legjobb fajta ehető gomba is, ha huzamosabb időn át hever raktár- vagy piackészletben, temérdek nedvességet szed magába. Ez a fölösleges nedv- és víztartalom, mig egyrészt a gomba természetes jó izét károsan befolyásolja, másrészt annak húsát is temérdek olyan, a külső levegő nedvessége utján magába szedett káros csirával telíti, amelyeknek elfogyasztása semmikép sem szolgál az emberi szervezet javára. Legkivált az öregebb gombatermék az, amely a nedvesség, s igy a romlandóság befogadására is alkalmasabb, úgy, hogy az ilyennek bevásárlásától mindenkép tartózkodni kell. A vásárolt legfrissebb külsejű gombakészletet is gondosan meg kel) tisztogatni, abból a romlásra hajló tulnyirkos anyagot eltávolítani. A készletben tartott friss gombanemüt, ha már rögtön nem is kerülhet a fogyasztás alá száraz, hideg, árnyas helyen kell tartani; még pedig szétteregetve és nem egymásra halmozottan. A nap hevének kitett gombakészlet, csak úgy, mint a nyirkos helyen tartott friss gombaféle, ugyancsak gyors bomlásnak indul, s igy csak oly veszedelmes termékké válhatik, mint a férges vagy már rothadásnak induló olyan gombanemü, amelyet a gondatlan gombaszedő és gombaárus a jó minőségűvel elegvi- íetten hoz a piacra. Hát ez is postahivatal? Beállít egy vidéki egyik budapesti hivatalba és kér egy skatulya szekérkenőcsöt. A postatiszt megmagyarázta, hogy ne keressen a postán szekérkenőcsöt. Erre az ember lenézőleg felkiált: Hát ez is postahivatal Ezek után előadta, hogy községükben külőmb posta van, mert ott mindent és pedig a legjobbat lehet kapni. Azért jött B.-pesten is a postára szekérkenőcsért, de csalatkozott, mert az ő postájuk külőmb mint a pesti. ■ ■ VASÁRNAP. ■■ Orvosság; — a pletyka ellen. — Hahahah! Kacagsz fel, szives olvasóm. A’ vón aztán a világ leghíresebb orvosa, a ki a pletyka ellen való orvosságot, vagy mint most a modern, uj világban hívják — szérumot feltalálná. — De olyan nincs! Hamarább fogják gyógyítani a nyelvrákot. A vérbajt. A hektikát. A vakbél- gyuladást. A guttaütést. A bélcsavarodást. Az agylágyulást. Az érelmeszesedést... mint a pletykás nyelveket. Az első ember pár pletykával született. Nem csak Éva. Ádám is. Az bizonyos. Az utolsó ember is — még egy pletykát fog kiereszteni szájából és akkor tűnik el — a föld színéről. Szavahihető orvosok mondják, hogy vannak olyan típusai a pletykás asszonyoknak, hogy holtra halt. Kialudt a szeme világa. Halott — tehetetlen lett a keze, a lába. Nem dobogott a szive. Nem lélegzett a tüdeje. Térítőre vállt. De a nyelve még mindig járt. Egyre mozgott. Akár, mikor pletykált... — Nem, nem. Olyan orvos nincs a világon. Olyan orvosság sincs a patikába, a ki vagy amelyik — a nyelv betegségét már mint a pletykát meggyógyítsa. * 5jí *• És mégis van ember, a ki vállalkozik erre a csudára. Nem orvos. Nem hires, orvos tanár. Polgármester ő — egy kisebb városban. Úgy történt, hogy a polgármester ur napról- napra látja, veszi észre, hogy a törvénybiró nem győzi a sok pert. A pletykapert. Egy idő óta különösen nem győzi. Asszony asszony után jön a törvényházba. És perel. Perel a végtelenségig. És fellebezni akar a királyig. Talán még a jó Istenig is. A polgármester ur feje zug. Csak mondja Sárinak is. meg Bundásuénak is, meg Évánénak, aztán Csülöknének, meg még vagy más száznak ... — Ugyan, ugyan, ne értsék egymást félre. — Mit ? Én értem félre. Az én becsületem. A famíliám becsülete. Az nem félreértés. — Egyezzenek ki! — A becsület nem ismer alkut. Nekem nem a tyuk fáj, hanem a becsület. — Mit én kacsintok az urára ? — Én nekem teszi a szépet a segédjegyző? — Én vagyok adós fünek-fának? — Én csaltam meg az uramat? — Én vagyok fattyú gyerek ? No — majd megmondja az igazság. A törvény. így megy ez már jó ideje abban a kis városban. A polgármester, a törvény biró már kétségbe vannak esve. Iszen igy hat törvénybiró kell. Tizenkét kapitány. Harminc kisbiró. Tiz írógép. És ezer- kétezer tárgyaló nap egy esztendőben. Hát itt csinálni kell — valamit. S a polgármester gondol nagyot, merészet Kotyvaszt a törvénvbiróval.
