Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-07-31 / 30. szám

XIII. évfolyam. Szatmár, 1910 október 2 30-ik szám. Megjelenik minden \asárua|>. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany iános-utca 17. szám. REI KI ÖS SZERKESZTŐ FS RIAIIÓTDLAJlHMinS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre ..........................4 koron». Fé l évre...............................2 Ne gyed évre......................1 * A földbirtokos és - népe. — Majláth József gróf előadása a gazdák nagygyűlésén. — I. A nyíregyházi gazdák nagygyűlésének egyik legérdekesebb és legkorszerűbb előadása kétségtelenül a perbenyiki grófé volt. Bár ő maga közbe jött, legyőzhetetlen akadályok miatt nem jelenhetett meg, mégis Írásának melegsége, mélysége, közvetlen tapasztalokban való gazdagsága; mástól fel­olvasva is nagy, mély nyomokat hagyott — a lelkekben. ’Iszen nincs is aktuálisabb, időszerűbb kérdés, mint azon kötelességek megértése, mellyel a nagybirtokosok, földes urak, egy­általán a nagyobb gazdák — a népnek tar­toznak. Mint azon szálak újra való összetű­zése, melyek egykor a magyar birtokosokat a magyar néppel bensőleg, családias, pátri­áik ális módon összekapcsolták. De egy idő óta, bizony meglehetősen eltávolították őket egymástól. Az egész szociális kérdésnek pedig az a középpontja, az a tengelye, hogy és mikép fogják fel a nagybirtokosok, a föld urai a néppel szemben való kötelességüket. Ez a kölelesség ugyanis első rendű haza­fias, nemzeti kötelesség. A nemzeti erőnek, haladásnak, jólétnek, életszükségletü lelke, alapja. A nemzeti egységnek is hatalmas biztosítéka. Nos Majláth gróf mélyen belenyúlt ebbe a nagy kérdésbe. Mely kérdésről talán sokan azt gondolják, hogy mindennapi, ismert dolog, szóba se kell hozni. ’Iszen at termé­szetes. Pedig nagyon is rátér a megvilágítás. Nagyon is itt az ideje, hogy számot vessünk, vájjon hogy és mikép állnak vele szemben. Nagyon is szüksége van egy kis élesztőre, hogy el ne lapuljon és izetlen ne legyen. Majláth gróf forrón szereti a magyar fajt. Népével és népének él. Köztük van. Ismeri a magyar ember egész kis világát. Egyéniségét. Ismeri bajaikat, örömüket, bána­tukat. Tisztában van fajunk erényeivel, de gyöngeségeivel is. Fent és lent egyaránt. 0 maga példával jár elől. A kötelesség teljesítésnek élő példájával. Otthon tartóz­kodik családjával egyetemben az év legna­gyobb részében. Az beszélhet tehát őszintén, igazán, ered­ményesen, a ki maga mutatja meg elsőben azt, a mit másoktól megkíván. A mit mások­nak tanácsol. A földbirtokos szociális, társadalmi fel­adatát azért tárhatta az ország elé oly hatal­masan, oly világosan, mert elsőben ő maga nemcsak felfogta, de cselekszi, végzi önzet­lenül, kitartóan ezeket a kötelességeket. Hogy mik ezek, t. i. a föld urainak, a földbirtokosoknak kötelességei a néppel szem­ben, azt a jövő alkalommal világítjuk meg.

Next

/
Thumbnails
Contents