Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-17 / 28. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELÜ GAZDÁK világa. A tarlók aláforgatása. Mihelyt a gabonafélék aratása be van fejezve, a gazda azonnal tarló alászántására forditsa figyelmét, mert igen nagy hibát követ el, ha ezeket heteken át érintetlenül hagyja ; oly hiba ez, a melynek következtében már eleve veszendőbe megyen az illető föld jövő évi termésének egy tetemes része. Viszont az utóveteményre feltétlenül előnyös, ha az előző növény után a földet az aratás után lehetőleg azonnal feltörik. A legtöbb gazda előnyösnek tartja ugyan tarló földeit még birkával megjáratni, de ez esetben is, mihelyt a vetés lehordatott, eresszük rá a földre azonnal a birkát, s a legeltetés egy bizonyos meghatározott időnél tovább ne tartson. Sajnos azonban, hogy igen sokszor látunk gazdaságokat, amelyekben a tarlókat még novemberig se szántották fel. Angliában már régen követett elv az, hogy minden nap, amelyen át a tarló szántatlan, tetemes veszteséget okoz a gazdának. Csakhogy ez nem csupán Angliára, de a mi viszonyainkra nézve is a legtöbb helyen áll. Azt se feledjük, hogy minél tovább késlekedünk, annál nehezebb lesz maga a munka is, eltekintve attól, hogy minél később, annál kisebb mértékben érhetjük el azokat az előnyöket, amelyeket a tarlótörés nyújt, sőt ha a tél korán bekövetkezik, egészen el is veszítjük azokat. Az alászántás által ugyanis az aratás alatt és előtt kihűlt gyommagvakat csírázásnak indítjuk, s a legtöbb évelő gyomot, főleg a tarackot, földfeleti részeitől megfosztjuk és ezzel nagyon rongáljuk. Ezenfelül a tarlót és egyéb maradványokat összekeverjük a talajjal, úgy hogy ezek gyorsabban korhadni kezdenek s már részben táplálékul szolgálhatnak az utó- veteménynek. Végül pedig a levegő is szabadabban hozzáférhet a talajhoz és megtermékenyíti azt, holott a föld mindegyre jobban megkeményedik és elzáratik a levegő termékenyítő befolyása elől. Azon esetre, ha az aratásnál a mag nagyon hullott, a kikelő növényzet által a talaj még jó trágyázást is kap, amelyet még fokozni is lehet azzal, ha tatárkát vagy repcét hintünk fel rá. Az alábuktatott tarlót azután ősszel mélyen alászántjuk s télen át érdes barázdán hagyjuk fekve, tavasszal megfogasoljuk és minden újabb szántás nélkül elvetjük. Ezzel az eljárással a múlt évi felső réteget tarlómaradvánnyaival és trágyájával alászántjuk, a friss földet pedig felhozzuk; az ily módon megszántott földbe a levegő, világosság, melegség, fagy, nedvesség könnyen behatolnak és folytathatják ott porlasztó munkájukat. A feltalaj télen át porhanyóbbá válik, mint amilyenné azt eszközeinkkel a legerőfeszitőbb munka által is képesek volnánk tenni. Az ily laza talaj azután minden benne fejlődő gáznemet visszatart, a levegővel szemben pedig úgy viselkedik, mint valami szivacs. Ezen körülmény folytán a föld megtartja a reá nézve oly előnyös téli nedvességet, felszíne azonban sokkal hamarabb felszikkad és igy hamarabb be is vethető tavaszkor. Ennél az eljárásnál sohase áll be az a hátrány, amit oly sokszor lehet észlelni ott. ahol ősszel és tavaszszal egy-egy szántást adnak a földnek : az t. L hogy a talajnak az a rétege, amely az előző esztendőben felül volt, most is a felszínre kerül megint. Ha azután ez rendszeresen ismétlődik, nem lehet csodálni, ha lassankint az egész föld úgy elgyomosodik, hogy távolról azt se tudjuk megmondani, gyom van-e benne, vagy vetés is; zabtáblák néha úgy néznek ki, mintha virágzó repceföldnek lennének. Ha ellenben a gazda tarlóival mindig helyesen bánik el, a lehető legjobban elejét veszi az elgyomosodásnak és nem igen lesz oka a gyom miatt panaszkodni. Egyébiránt ha időnk van ősszel a tarló alábuktatásán felül mély szántás is adni a földnek, ezzel is sokat tettünk a gyom irtására, főleg ha a következő évben tavaszi gyanánt kapásnövény következik. Minden esetben célszerű azonban a tarló alábuktatása után azt még meg is foga- soltatni, amikor is a gyommag annál jobban csírázik és a következő szántás, vagy pedig a téli hideg megsemmisíti azt. Salamoni ítélet. Egy kis francia városkában történt, hogy egy Jean Dufur nevű munkás becsipve tért haza. Valami jelentéktelen dolog miatt összeveszett feleségével és azt jól elverte. Az asszony följelentette a férjét. A francia biró gondolkozott az eseten és kimondta a szentenciát. Valószínűleg páratlan Ítélet ez a bíróság történetében. így hangzik : Jean Dufur tartozik minden szombat este keresetét átadni feleségének, mert ha keresetét átadja, nincs alkalma becsipni és ha nem csip be, nem fogja többé feleségét megverni. A király libái. Még a boszniai napok alatt történt. Mikor ő felsége a szerajevói konakban végre egy kis pihenőhöz jutott, legszűkebb környezete előtt azt az óhaját fejezte ki, hogy libahúst szeretne enni. Urbanick királyi főszakács személyesen ment el a szerajevói piacra, csakhogy, csakhogy ... a libák nagyon kemény husu libuskák voltak. Nem királyi asztalra valók. Megszólalt a háta mögött az egyik kukta, aki magyar gyerek. — Hej, főszakács uram, bezzeg más húsa van arra mifelénk a libuskáknak. — Hol, merre ? — Ott a Duna-Tisza közén, Kecskeméten. Urbanick a vállát vonogatta ... Kecskemét ? Hogy jut ő most el hamarjában a kecskeméti piacra? Aztán megvett néhány libát ott helyben a legjavából. De azért fúrta a főszakács oldalát a kecskeméti liba; össze is ült még aznap a kecskeméti gyerekkel, aki újra erősitgette a kecskeméti libák kitűnő voltát, sőt hasonló lelkesedéssel nyilatkozott az ott kikelt kacsákról és tyúkokról is. így történt, hogy pár nap múlva Aszódi Béla kecskeméti kereskedő a következő sürgönyt kapta : »Küldjön azonnal legkiválóbb minőségű 10 libát, 10 kacsát, 15 sütnivaló csirkét az udvar részére. Urbanick királyi főszakács.« Aszódi Béla se késett és összeválogatta a kecskeméti baromfipiac legjavát és elküldte a meg- delt baromfit. És ő felsége, aki első napon még a
