Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-17 / 28. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 szerajevói libák húsát ette, harmadnapra, mikor már a kecskeméti libák kerültek asztalára, megjegyezte : — Milyen kitűnőek ma ezek a szerajevói libák. És nem volt persze senki, aki felvilágosította volna, aminthogy sok kitűnő magyar dologhoz jut ő felsége — idegen elnevezés alatt. «na eej E2J HÁZIASSZONY, na bb eh a E B Hogyan lehet könnyen felismerni a valódi vajat a hamis, margarin müvajtól ? Miután napjainkban a tápszereket különféleképpen hamasitják, vagy műlegesen készítik, jó tudni, hogy azokat miként lehet felismerni, vagyis miként lehet a valóditól megkülönböztetni. így a tiszta, valódi vajat könnyen meg lehet különböztetni a művajtól, melyet faggyúból kénsavval (vitriollal) készítenek. Nem kell egyebet tenni, mint kis pohárkába diónagyságú vajat meleg vízben felolvasztani. A poharat, abban amidőn a vaj elolvadt, a forró vízből kiemeljük, ha benne a vaj elolvadt, tiszta átlátszó, olajszerü, akkor az valódi vaj, mig ellenben, ha az tejszerü, zavaros, át nem látszó, akkor az margarin. Különben az olvasztott valódi vaj kellemes szagú, mig a margarin szúró laggyu- szagot terjeszt, minél melegebb. Ha a valódi vaj keverve volt margarinnal, akkor a zavarodás szintén feltűnik, hanem is oly erősen, mint a puszta margarinnál tapasztalni. Persze, ha margarinból a kénsavat jól kiöblögetik, akkor nem veszélyes, vagy ha a kénsav arzénmentes. Azonban, sajnos, a művajgyár- tásnál nem sokat törődnek a kénsav tisztaságával és ezért okoz a margarin gyomorégést vagy gvo- morgörcsöt. Egyszóval nagy óvatossággal kell a vajat vásárolni és megpróbálni a kísérletet vele. Ha a hamis vaj mint valódinak lett eladva, akkor legjobb ezt feljelenteni az elöljáróságnál, kis darabot mellékelve a feljelentéshez. A törvény szigora hadd büntesse a csalót. * A porfürdőben részesíteni kell az apró csibéket is. Rendszerint tehetetlenek ezen állatkák a parazitáikkal szemben, pedig nagyon el lehetnek lepve általuk s a bajon — mely nagyszámban öli is őket — a porfürdő segít, legalább annyiban, hogy az élősködők teljes elhatalmasodásának gátat vet. Asszonyok földmivesiskolája. A ki nyári külföldi útjában véletlenül az angliai Warwickshire grófság egyik csöndes zugába vetődik, szokatlan látnivalóban részésül, a mi az első pillanatra egészen talányszerü az idegen előtt. Az igazi angol várstilusban épült pompás kastély körül elterülő széles szántóföldeken és gyümölcskertekben egész sereg fiatal nő szorgoskodik nehéz, fárasztó munkában. Ha a nap heve le is égette finom arcbőrüket, rögtön meglátszik rajtuk, hogy nem parasztlányok. Mindnyájan egyforma munkásruhát hordanak hosszú köténnyel és magasszáru csizmával, de a ruhájuk szabása és a mozdulataik elárulják, hogy itt előkelő családok leánygyermekei fogják az eke szarvát s vágják a rendet. Ezek a dolgos fiatal asszonyok és leányok egy uj felsőbb iskola növendékei, melynek célja, hogy a mezei gazdálkodást a nők számára is élethivatássá tegye. Warwick grófné, az angol női mozgalmak egyik vezetője létesítette ezt az iskolát nehéz akadályok legyőzése árán. Ez a derék asszony már évekkel ezelőtt megpendítette a kérdést az Agricultural Times hasábjain, de az angolok hidegen és tartózkodva fogadták a tervet. Erre a grófné Readingben saját birtokán földmivesiskolát nyitott nők számára s az eredmény minden várakozást oly fényesen múlt felül, hogy sikeres a nyilvánosság figyelmét is fölkeltette. Edvárd király elvállalta a védőséget s a pompás kastélyban nemsokára megnyílt a nagy akadémia, a hol a nők a mezei gazdálkodásban elméletileg és gyakorlatilag hasznos és modern oktatást nyernek. A növendékek a kastély körül pompás gyümölcsös, zöldséges és virágoskerteket ápolnak, ott künn a szántóföldeken pedig a szántástól a gabona behordásáig minden mezei munkát megtanultak. Van természetesen tejgazdaság és baromfiudvar is, úgy hogy pihenésre nagyon kevés idő jut. Nyáron már reggel négy órakor fölkelnek a növendékek s öt órakor már hangos a mező és a kert a jókedvű munkásoktól. Az iskola gazdaságának jövedelme évről-évre nő s teljesen elég a tanárok és növendékek ellátására, sőt ma már nagymennyiségű vajat és sajtot küld szét az országba s nincs messze az idő, midőn szubvencióra egyáltalában nem lesz szüksége. Azok a gyermekek. A mamánál nagy társaság van. A kis Lili roppant panaszkodik, hogy fáj a foga. — Ugyan ne sírj már, Lili — inti az anyja, mikor olyan sok vendég van. — Könnyű a mamának. Ha fáj a foga, egyszerűen kiveszi mind. Szegény ember sorsa. — A hu* drágaság;. — Szegény ember sorsát boldog Isten birja ! Vagy ahogyan máskép is szokták mondani; — Szegény ember sorsa csupa — komédia. Avagy ahogyan Vas Gereben, a mi magyar népünk aranyos Írója kiöntötte lelkét: — A szegény ember sorsa, olyan, mint az egyszeri ember sorsa. Mikor ugyanis ennek az egyszeri embernek foga volt, hát nem volt mogyorója. Mikor meg mogyorója került, már nem voltak fogai. Hát akkurátusán úgy vagyunk vele ma is. Azt mondják, hogy közép Európában nincs olyan munkabér, mint amilyen munka bére a magyar munkásnak van. Mit ér! A nagyobb munkabér mellett beütött a hihetetlen drágaság. Egyszer a kenyér lesz olyan méreg drága, hogy alig bírjuk elviselni. A mindennapi kenyér. Értsük meg jól. A magyar Kánaán földjén. Itt. ahol az acé-
