Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-07-10 / 27. szám

XIII. évfolyam. Szatmár, 1910 szeptember 11. 27-ik szám.

Megjelenik minden vásárnál*

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám.

FELEI 08 SZERAESZTÓ F.S KIAIIÓTCLAJDOSTOS :

BODNAR GÁSPÁR

Előfizetési árak:

Egész évre

..........................4 korona.

Fé

l évre...............................2 ■ »

Ne

gyed évre...................1 *

Városok és községek egy nagy érdeke.

(B. G.) Városok és községek vetekednek abban, hogy előre való haladásuknak jeleire rámutassanak.

És valójában egyes városok és községek meglepő áldozatokat hoznak. Egyik nagyszerű város vagy községházat épít. Másik hatalmas iskolát emel. Harmadik műjárókkal hálózza be utcáit. Negyedik magtárt létesit...

Mind helyes — Mind igen szép és kivánatos dolgok.

De egy bizonyos. Hogy csak kevés város, még kevesebb község van, melynek első gondolatai és alkotásai közé tartoznék, hogy :

.Jó ivó vize legyen!

Pedig, pedig a mondók vagyunk, hogy jó ivó-viz hiányában úgyszólván elsekélyese- dik minden más alkotás. Lehet bármily cifra valamely város, talán emelkedésének rózsás színében ragyoghat: ha nincs jó ivóvize, sőt ha például éppen az ivó-vize rossz, veszedelmes: téves utón vezette fejlődését. Úgy tett, mint azok a régi, elmaradott falusiak, kik templomukat mindenáron a toronytól lefelé akarták volna építeni.

Ma már ott vagyunk, hogy a tudomány kézzelfoghatólag kimutatta, melyszerint a legtöbb pusztító betegségnek, fertőző nyavalyának nyitja a rossz ivóvízben rejlik. Azokat a gyilkoló betegségeket, melyek gyermekeinket öldöklő angyalok módjára küldik a temetőkbe... a rossz ivó-viz okozza. De

nem csak a gyermekeket pusztító betegségek forrása van az ivóvízben. A kolera, tífusz és más öldöklő nyavalyák is, melyek a felnőttek soraiban kaszálnak, aratnak oly ádázán — a rossz ivóvíznek származékai.

Itt van tehát nagyon is annak ideje, hogy ezzel a fontos életkérdéssel városok és községek számot vessenek.

Hagyjanak abba minden cifrálkodást és külső díszítéseket. Ne költsenek egyetlen fillért se olyan dolgokra, a mi nem életkérdés. Vessék egész gondjukat, áldozatkészségüket arra, hogy a községnek jó ivóvize legyen.

Nagy áldás ugyanis, ha a község határa bőven ontja az acélos búzát. A kenyér maga az élet. De mellette kiegészítője, nélkülöz- hetlen eleme a viz. A jó, tiszta, üde ivóvíz Népek, nemzetek egészsége függ tőle. Tehát jóléte. Mert az egészség a legdrágább kincs. A legértékesebb nemzeti vagyon.

Mit ér az, ha a gazdának tele van acélos búzával a magtár ja, de üres lesz a háza, a családi fészke, mert az évről-évre pusztító gyermekbetegségek elviszik a temetőbe a jövő nemzedék nagy részét. Iszen igy nem fog erősödni a község, sőt meggyengül maga a nemzet is.

Az állam, a kormány maga is észbe kapott. Példával akar elüljárni. A költség- vetésbe egyelőre már 100 ezer koronát állított be azon célból, hogy a községeket a jó ivó-vizzel való ellátásban segítse.

Édes kevés. Igazán csak egy csepp...