Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-07-03 / 26. szám

2

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

rább a'' sárgult levél... Az ősz első. merészebb lehelleteit kora reggel és öreg este érezzük. A nap, mintha lankadni kezdene. Mintha lustábbá lenne. Későbben kél. Korábban nyugszik. Vesszük észre, hogy a nappalok rövidebbek. Az éjek nyúlnak, hosszabbodnak.

Ah, de azért olyan csábítóan szép az szeptember. Pedig az ősz csiráit erősen méhében hordozza.

Az elmúlás gondolatát még nem ébresztik fel az emberben. Csupán csak húrja... a érzésekben. De csak az érzések szinte kéjben ringatják az elmúlás gondolatát.

Sok virág most jutott bájához. A fa levelei már sűrűbben sárgulnak, hullanak. De még most sem bántanak. Az ember emlékezete külnösebben tartalmassá lesz. Az elmúlás fájdalma nem ül a szivekre.

Olyan a szeptember, mint mikor a szép, csu- dásan fiatalos aszonynak kissé hamvadnak égő, tüzes szemeinek lobogásai, de arcának, ajkának mosolyai még mindig hullámzásba hozza a férfi sziveket.

Az első ezüst hajszál... a természetben is jelentkezik. Egy-egy ezüst száll a levegőben ... egy-egy hófehér selymes pókháló a fejünk föllött szemünk előtt, már hirdetik, hogy a pajzán kacérkodó természet nem sokáig tarthatja fiatalos iideségét... Következik a vénasszonyok nyara ...

Az október. S—tor.

Apró párbeszédek.

— Jelentem alássan, ma este a pályaudvaron megérkezett a — Kolera.

— Nos, és mit csinált?

— Ruganyos léptekkel távozott.

*

— Nem tudja, hogy hibás az uj százkoronás ?

— Dehogy nem tudom. Az a hibája, hogy soha se láttam.

— Ne vicceljen! Nyomtatáshibája van, ugyanis nem az áll rajta, hogy : ezer korona.

*

— János, az útra csomagoljon be, a régi becsületet pedig vigye a suszterhez és foltoztassa be.

A földmivelésügyi miniszter és a szövetkezetek.

(V—ó). Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter a román szerződésekről folyó képviselőházi vita során válaszolt Károlyi Mihály grófnak arra a javaslatára, hogy a drágaságok ellen szövetkezetek felállításával lehet legcélszerűbben védekezni. A miniszter elismerte a szövetkezetek hasznos voltát, de azt mondotta, hogy ezeknek erőltetett fejlesztése nem egészséges, mert a szövetkezet csak ott áldásos, ahol ez a nép akaratából keletkezik. Meg kell tehát válogatni az alapítás feltételeit és mérlegelni kell annak szükséges voltát, mert a szövetkezet csak igy működhet hasznosan.

A szövetkezeti eszme ellenesei kiragadták a miniszter beszédéből azt a csonka mondatot, hogy: »a szövetkezetek erőltetett fejlesztése nem egészséges« és most hallatlanná téve az »erőltetett« jelzőt is, diadalmasan pislognak felénk. No szövetkezeti atyafiak, rajtatok ugyan jól végig paskolt a földmivelésügyi miniszter! Kisütik, hogy a földmivelésügyi miniszter kellő értékére szállította le a szövetkezeti eszmét és boldog reménykedéssel néznek a jövő elé abban e naiv hitben, hogy a földmivésügyi miniszter lesz az, aki letöri a szövetkezők különben sem létező szarvait.

Ártatlan (?) mulatozásukban kénytelenek vagyunk a jó urakat egy kijelentéssel megzavarni. Kijelentjük, hogy azt, amit Serényi gróf a szövetkezetekről a képviselőházban mondott, az utolsó betűig aláírjuk, magunkévá tesszük, a szövetkezetek alakításánál az általa hangoztatott elvek vezetlek a múltban, azok vezetnek a jelenben és azok fognak vezetni a jövőben is. Semmitől nem irtózunk annyira, mint a kellőleg meg nem alapzott talajon való építéstől s igy soha sehol nem kívánunk szövetkezetét alakítani, ahol annak létjogosultsága nincs, megválogatjuk a helyeket, hol alakíthatók szövetkezetek és mindig mérlegeljük, vájjon az illető helyen szükséges-e a szövetkezet?

Hiszen végre is a szövetkezet sem egyéb üzleti vállalkozásnál s valamint a kereskedő megvizsgálja a helyzetet mielőtt üzletét megnyitja, azon mód mi is mérlegeljük, vájjon életképes lesz-e az a szövetkezet, amelyet alakítani akarunk?!

Az tehát, aki egész terjedelmében elolvassa a földmivelésügyi miniszter beszédét, csak a legnagyobb rövidlátással olvashat ki abból olyas valamit, ami egyenlő volna a szövetkezeti eszme híveinek — hogy ugv mondjuk — leintésével.

Igaz, azt is mondta a földmivelésügyi miniszter, hogy a szövetkezetnek a nép akaratából kell megvalósulnia és erre azt mondhatná valaki, hogy ime ez az — és mégis csak itt az a bizonyos leintés, mert mi eddig a szövetkezeteket innen a központból alakítottuk, az eszme tehát nem alulról tört felfelé, hanem fordítva, felülről szították azt és igyekeztek a gyakorlatban megvalósítani. Megfelelünk erre is és bocsánatot kérünk, ha ismétlésekbe bocsátkozunk, de kijelentjük újból, hogy nincs olyan vallás, — legyen az bármily fenkölt eszmékkel teli — amely hithirdetők nélkül elterjedt volna. így a szövetkezeti eszmét is hirdetni kell, hirdetni kellett még a nálunk sokkalta műveltebb Angliában is, hogy a gyakorlatban megvalósítható legyen. A központi szervezés tehát szükséges, amint ezt a törvéryhozás is elismerte, amikor az Országos Központi Hitelszövetkezetet megalakította.

A központi szervezés ellen csak akkor lehetne különben kifogást emelni, ha a központ által terjesztett eszme nem talált volna a nép széles rétegeiben termékeny talajra. Ámde, hogy ez nem igy van, hogy tehát a szövetkezetek a nép akaratából keletkeztek, azt ma már Magyarország virágzó szövetkezeti hálózata bizonyítja. Bizonyítja továbbá az a tény, hogy a külföld egyes államaiban az Országos Központi Hitelszövetkezet mintájára óhajtják a szövetkezeti hálózatot kiépíteni, igy Olaszországban, amelynek kormánya kifejezetten ezt az intézményt kívánja alapul venni és Ausztriában is, ahol az illetékes körök ugyanazt akarják.

Az a szövetkezet, amelyet a központból alaki-r tottak és sikeresen működik, nyilván a nép lelkében