Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-15 / 19. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 a lalyiga deszkája a bolhától megtisztítandó növényhegyét érje; vagy ha még nem kelt ki e növény, de a föld gazos s ezen van a bolha, hogy akkor a a talyiga deszkája majdnem a földet érje. A bolhafogó talyiga deszkáját a munka megkezdése előtt meg kell kenni sűrűn, nehezen folyó és ragadós kátránnyal. Hogy ez irtás sikeres legyen, ehhez is már akkor kell kezdeni, amikor a vetett növény még alig kezdett kikelni, de a bolha már is várakozik reá. Az irtásnak e módja csak száraz, meleg időben folytatandó. Imeretes, hogy e bolhák csak a nagy szárazságban tesznek kárt; ez a szárazság éppen kedvez az irtásnak is. Szükséges, hogy e bolházás ismétlődjék, olykor minden másnap, sokszor délelőtt és délután is. De nem kell beérni azzal, hogy a munkások csak egyszer végignyargaljanak a táblán; jó lesz, ha a táblát keresztül-kasul s egymásután több Ízben is bejáratjuk. Ha sok a bolha s a kátrány tele van bolhával, akkor le kell azt bolhástól kaparni s a deszkára, meg a vászonra friss kátrányt kell kenni. A bolhairtáskor gondunk legyen a gyomra is, amelynek a bolhairtáskor hasznát vehetjük. Tudjuk, hogy sok bolha ezeken él s ha ezekről leszorul, akkor a vetett növényt bántja. így van ez sokszor például a cukor- és takarmányrépa esetén. A bolha eleintén a gyorsan felfutó vadrepcét eszi, de ha ezt kapáláskor kivágjuk, akkor a répára száll s ezt bántja. Ilyen esetben a gyomot nem szabad bántani, hanem előbb le kell szedni bolhafogóval róla a bolhát s ha tiszta a gyom s a föld is e bogártól, foghatunk hozzá a répa megka- pálásához. Konyhakertekben vagy veteményes ágyak megvédésére, ha azokat a földi bolha, káposzta bolha bántja, alkalmazható hasonló eljárás, csakhogy itt nem a talyigát, hanem a hosszú, széles lapátot használjuk. Ebben az esetben már úgy irtjuk a bolhát, hogy a kátrányos lapátot közvetlenül a növényzet felett ide oda huzzuk, hogy a felugró bolhák a lapáthoz ragadjanak. Pusztulnak a fecskék. Egyik angol lap munkatársa, ki természettudományi dolgokkal foglalkozik, megfigyelte, hogy a fecskék száma egyre fogy. Kérdést intézett mindenfelé, francia vidéki hivatalnokokhoz, kik egyértelmüleg azt felelték, hogy járásaikban feltűnő módon megfogytak a tavasz e kedves vándorai. A pusztulás okát kutatva, a francia iró arra a következtetésre jut, hogy ennek oka a pár év óta megváltozott időjárás, a tavasznélküli évek s a rendkívüli viharok. De ezenkívül még két érdekes okra bukkant a megfigyelő. Az egyik az, hogy Franciaország madarai között egy veszedelmes nyavalya dühöng, ami hasonlatos a járványszerüleg fellépő »csirkekolerá«-hoz s amely megtizedeli a vándormadarakat. A másik ok pedig az, hogy a drótnélküli táviratozás igen veszedelmes a kis madarakra. A villamos hullámok gyilkos hatással vannak a levegő állatkáira. A cikkíró hozzáteszi, hogy ha még mindéhez hozzá képzeljük, hogy az egyre fejlődő repülőgép mennyi áldozatot fog kívánni a madaraktól, elképzelhetjük, hogy madaraink száma egyre fogyni fog. era &tn Ftra HÁZIASSZONY, m ma bo Sí E I Nézd meg az anyját, vedd el a jányát... V. A falusi leányok sorsa tehát mai napság nagyon sokszor két fordulón dől el. Vagy otthon marad és felnő, mint a vad virág. Nem nemesitik meg. Nem készítik el jövő hivatásukra. Csuda-e aztán, ha mikor a tűzhelyre kerül, mikor önálló asszonnyá lesz: nem tudja mi tevő legyen. Úgyszólván beleugrik egy uj életbe. Ennek az uj életnek útja tövissel van számára kirakva. A férj veszi észre, hogy az ő felesége minden, csak nem háziasszony, gazdasszony. Egy becsületes ebédet nem képes megfőzni. Nem tud kenyeret sütni. Nem tudja háza tájékát rendben tartani. Egyszóval nem asszony, de még mindig piperkőczségre hajló báb. Persze, a családi babonaság megkezdődik. Az uj asszony csakhamar hazajáró lélek lesz. Aki csak panaszkodni tud. De a szenvedések, az élet esélyeinek elviselésére képtelen. A férfinak nincs otthona. Nincs segítő társa. Keresményét nincs aki áldásosán felhasználja és megtakarítsa. Elkeseredik. Ott keres otthont, ahol talál. Ott lakik jól, ahol pénzéért ízletes ételt és ropogós kenyeret tesznek elejébe. És sokszor megrezzen a köny szemében. És kitör belőle a panasz : — Ha az én feleségem igy főzne, ilyen kenyeret sütne ... A faluban meg szállong a hir. Suttognak, tré- cselnek. Sokszor tudják, sokszor nem, hogy mi az oka a békéden családi életnek és perpatvarnak. Hát a másik forduló ? Hogy a falusi leányok beözönlenek a városokba, különösen nagyobb városokba — cselédeknek. Ott hagyják korán, lehet mondani sokszor még gyermekleány sorban a falut. Szomorú jövendő vár ezekre a leányokra legtöbbször. Ezek nem térnek vissza többé a falvakba. Legfeljebb megmutatják olyikkor magukat. Hogy mily cifrák és boldogok. Pedig csak a külsejük cifra, a lelkűk pedig piszkos, nyomorult. És igy a falu élete lassan-lassan hervadásba, pusztulásba esik. A jövő generáció satnyul. A nemzet érzi, a nemzetnek fáj ez. (Folytatjuk.) Mester. Libamáj mártással. Egy nagy libamájat fél liter vízben vagdalt hagymával, sóval, egy-két szegfűszeggel tűzre teszünk. Mikor a leve befőtt, letöltjük és csak egy kanálnyit hagyunk rajta, 3 deka lisztet ráhintünk, ha megpirult 2 deci húslevest, 2 deci vörös bort és egy citrom levét rátöltjük s még egy negyed óráig pároljuk, végül két kanálnyi savanyú tejfölt belehabarunk.
