Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-08 / 18. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELŐ rém, hajmeresztő drámák, szomorú tragédiák hasábokra való, képtelenségig menő leirásába. Nálunk ma már mindenki olvas. Vagy olvastat. Az újságot, a pikáns, lelket ölő fércműveket, regényeket falják úgyszólván. De nem olvassák, nem szeretik, nem lelkesednek az igazi Írókért. Az igazi szellemi kincsekért. Azért nem merjük kérdezni még: Ki nem ismeri Mikszáthot ? Gyermek észszel. Sándorka : Mama ! hol születtél te ? Mama: Én Munkácson születtem Sándorka : Hát édes apa ? Mama: Ó Kassán. Sándorka: Hát én? Mama: Te Szatmáron. Sándorka: Jézus, milyen furcsa, hogy így összekerültünk. SZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜLJÜNKI 0 ■ a A Gazdaszövetség minap tartotta rendes évi közgyűlését. Darányi Ignác elnöki beszédében különösen az élelmi szerek drágaságának okát fejtegette és azon gyógyító eszközökről beszélt, mellyel e szomorú jelenség ellen védekezni kell és lehet. Érdekes annak a fejtegetése is, hogy a gazda ha termését fokozza is, még nem boldogulás, nem halasztás. Mert fél munkát végez. Teljes munka csak ' akkor lesz, ha az értékesítést is szervezzük és vámvédelmi politikánkat viszonyainkhoz megfelelően szabályozzuk. Okosan és gyakorlati módon. És főleg következetesen megóvjuk és biztosítjuk a termés eredményét. A parcellázásról is érdekes és figyelemre méltó kijelentéseket telt. Szóló a naggbirlok fönnmaradását nemcsak nemzeti szempontból, de szorosan gazdasági szempontból is föltétlenül szükségesnek tartja. Mindenkinek csak azt a tanácsot adja, — még üzleti szempontból is — hogy birtokát tatrsa meg és birtokán maga gazdálkodjék. Ha tulterheltetése folytán birtokát lehetetlen megtartania, akkor a birtokos ne juttassa idegen kézre, hanem ha már akkor meg kell válnia, azon iparkodjék, hogy közvetetlen érintkezésbe lépve arra utalt kisgazdáinkkal, minden közvetítő haszon nélkül juttassa annak a földjét. Az állam kötelessége, hogy a parcellázást ellenőrizze, szigorú föltételekhez kösse. Utal arra, hogy a magyar gazdák nem kívánnak külön pártpolitikai töredéket alkotni, nem akarnak külön agrárpártot csinálni, mert foglalkozás és osztály szerint széttagolni a magyar parlamentet, a végső szükség esetének bekövetkezése nélkül nem volna helyes dolog. De viszont számit minden párt sorából támogatásra és hiszi, hogy politikai elvének sértetlen föntartása mellett sokan lesznek, a kik nézetét osztani fogják. Nem követünk mi, úgymond, aggressziv támadó irányt, nem támadni és rombolni, nem egyenetlenséget szítani és visszavonást kelteni, hanem építeni, alkotni, a magunk jogát és jogos érdekét megoltalmazni és megvédeni kívánjuk. Igaz-e? A szegények a gyógynövény szedésért fizetnek? Egyre tanítjuk, buzdítjuk a népet, hogy szedjenek gyógynövényeket. A maguk gyógyítására. Házi patikájába. És hogy kereshessenek is a szedéssel egy kis sóra, húsra valót. És csakugyan, a ggógynövéng szedés lendületet kap. Foglalkoznak vele még a munkaképtelenek is. Öregek, aggastyánok. Éhező gyermekek, nyomorgó emberek. Igazi áldás ez a kis jövedelem. Isten ajándéka a gyógynövény! Iszen még külföldre is szállítják. Két milliót hoz az országnak évenkint. Most megdöbbenve halljuk, olvassuk, hogy a kincstári erdőkben adói szednek a szegény néptől a gyógynövények szedése fejében. • Úgy eszelték ki — bizonyosan a bölcs erdő felügyelők — ezt az adózást, hogy megtiltották a népnek az ingyenes gyógynövény szedhelést. A kincstári erdőkben! Tehát éppen ott, hol a népen segíteni kellene. Példát kellene adni. És úgy fundálták ki ezt az uj módi adót, hogy a gyógynövény szedésre való jogot árverezik. Aki többet ad! Azé a jog. Más senkié! Ilyenkor, tavasszal hirdetik az árverést. És csinálják az árlejtést. Persze oda sereglenek bizonyosan — az árverési hiénák is. Az élelmesek. Összebeszélnek és megosztoznak. Aztán albérletet csinálnak. És nyúzzák a szegény népet. Olyan szedési vámot — adót vesznek, aminőt csak akarnak. Igen a jogot vállalkozók veszik meg. Itt is tehát a vállalkozók boldogulhatnak. A szegény ember szándékát meg boldog Isten bírja. Az állam nem nyer! A befolyt bért felemészti a nagy apparátussal megejtett árverés. Csak a vállalkozók zsebe telik. A nép meg uzsorások karjaiba jut. Egyelőre az ungvári kincstári erdőkről beszél a hir. De másutt is igy van. Igaz-e a példátlan, szomorú hir 9 Erre kérünk szives feleletet. A legközelebbi teljes napfogyatkozás Európában. Mióta a múlt század végén néhány teljes napfogyatkozás érte földünket, amely részint Közép-Európában, részint szomszédos országokban volt látható, ez az érdekes természeti jelenség elkerülte bolygónkat. Még két esztendeig kell várni most is, míg teljes napfogyatkozást láthatunk. Legközelebb 1912 április 12-én lesz észlelhető teljes napfogyatkozás Európa egyik részében. Ha azokat a földrészeket is beleszámitjuk, ahol csak gyűrűs alakban jelenik meg. Dél-Amerikától, északi Spanyolországon keresztül Franciaországban, Belgiumban, Németországban, Oroszországban és Szibériában lesz látható a napfogyatkozás. Kár hogy ez a napfogyatkozás is oly rövid ideig tart, amely nem elégséges a hold átmérőjének pontos meghatározásához, miként 1715 óta még nem is volt napfogyatkozás, amely ilyen méréseket lehetségessé tett volna.
