Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-08 / 18. szám
XIII. évfolyam. 18-ik szám. Szatmár, 1910 május 8. Ki nem ismeri Mikszáth Kálmánt? Irta: Bodnár Gáspár. Úgy szeretném, ha igy kezdhetném jelen soraimat: — Van-e a hazában... De nem csak a hazában. A haza határain túl is, aki e nevet nem ismeri ? Ám nem merem még ma ezt a kérdést igy feltenni. Még a kérdés első Ízületét sem. A magyar nemzet legnagyobb élő költőjét ünnepli. Mikszáth Kálmánt. Az ő irói működésének negyvenedik esztendejének mesgyéjén. Nem tagadható, iszen látva-látható, fogható dolog, hogy megmozdult e gondolatban, ez érzésben, ez ünneplő akarásban az egész magyar társadalom. Mikszáth-ünnepély itt. Ünnepség ott. Az ország szivében, fővárosunkban pedig... magának a nemzetnek lelke fog megnyilatkozni hatalmasan, országra-világra szólóan. És mégis, de mégis a fájó érzésnek, az elmélyedés nyomában keletkező busongás- nak köde ül lelkemre, ha magam előtt be kell vallanom: Oh, még sem az egész nemzet, oh mégsem az egész ország, oh még sem a magyar nép vesz részt ebben az ünnepségben, ebben a nemes faji büszkeségben, ebben a jogos, de még mennyire jogos öntudatosságban. Mikszáthnak nevét még nem ismeri minden lélek, minden fő ez országban. Mikszáthnak lelkét, lelke tartalmát, költészetének melegét, derűjét, tiszta magyar levegőjét nem ismeri, nem érzi, nem élvezi a magyar nép úgy, mint ismernie, értenie, éreznie kellene. Nem csak a nép, de az értelmiség azon része sem, mely idegen, nemzetközi levegő után kapdos és táplálékot keres. A svájci pásztor ajkáról messze hangzik költőinek dala. A nagy német nemzet népe ismeri nemzeti dalosait. A francia paraszt házban a nagy költők munkáira, könyveire akad a csudálkozó magyar turista. Mikor mondhatjuk mi ezt el? Mikor dicsekedhetünk mi ezzel ? Nálunk is szeretik a nemzet Íróit, költőit. A mi népünk lelkében is él, talajra talál a múzsa szelleme. Csak egy baj ! Ez a költészet, ez a nemzet igazi magvetői iránt való lelkesedés, az abból való táplálkozás még nem általános. Sok sok szív van még, melyet még nem is érintett a hamisítatlan nemzeti költészet, irodalom szelleme. Sok-sok ezren vannak még, akik ma is, mikor a nemzet legnagyobb élő Írójának, költőjének ünnepet szenteltek: tájékozatlanul, ismeretlenül fogja kérdezni: — Ki az a Mikszáth ? Mi ő ? Miért ez ünnep ? És ennek mi magunk vagyunk okai. Legelső sorban, mi magunk. De még menynyire, mi magunk. A sok-sok okok közül, csak egyet. Bele fullasztottuk népünket az újságolvasásba. A
