Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-01 / 17. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Tszen úgy is az utcára jutnak munka nélkül. Elzüllenek. Korán letapossák a még csak nyíló virágokat. Elpusztítja, örökre szerencsétlenekké teszi őket az élet. Hát bizony ezért bont törvényt a szükség. Ezért nézik el külföldön is, hogy ha a gyermekek könnyű munkát végeznek a gyárakban. Ámde akkor résen legyen a kormányzat. Százszoros figyelemmel, lelkiismeretességgel őrködjenek a prevención — azaz a baj megelőzésén. És akadályozzák meg, hogy az ilyen munkások karja, keze, legszebb ideje a gyárosok kapzsiságának és könyel- müségének lehessen áldozata, mártírja. Példát kell adni és a felelős tényezőket szigorúan megbüntetni! Igaz, hogy ezzel nem töröljük le a gyermekeiket vesztett családok könnyeit. Azoknak a fiatal leányoknak sem adhatjuk vissza életüket. De legalább a jövőre nézve biztosítjuk azt a legelemibb ellenőrzést, amit az ember élete megkövetelhet. ... Mi magyarok reszkető örömmel szám- lálgatjuk, hogy nemzetünk számban, erőben gyarapodik. És ime mig ezt tesszük, addig éppen színtiszta magyar vidékeinken... Temetünk... egyre temetünk! Budapestre jön a király. Egy esztendeje nem volt nálunk. A király jön. Budavárában, a világszép királyi palotában előkészületeket tesznek a király fogadtatására. Hányszor és hányszor Írták, írják az újságok. És egyszer csak jön a hir: Bécsben nem tudnak semmit a király utazásáról. Az agg király már egy esztendeje nem volt itthon. Mert otthon tartják őt a mi szomorú politikai viszonyaink talán. Az öreg király pedig méltán nyugalmat kíván. Elég ha ő hozzá futnak-szaladnak a politikusok az ő főztjükkel. Most hát végre itthon lesz a király öt hétig! Ide jön közénk. Isten hozza ő felségét; hű magyar népének mindig ünnepe van, valahányszor itt időzik a fényes, világszép királyi palotájában. Talán csak közénk száll a béke galambja is. A bizonytalanság nem fogja a magyart haladásában és munkájában megakadályozni, hátráltatni. Mert haladni, dolgozni, nagyokat alkotni csak békében lehet. őfelsége május 12.-én érkezik körünkbe. Isten hozza ! A kacérságnak három foka van : EDlőbb megnézik. Aztán elnézik. Végre — lenézik. A földmivelésügyi miniszter programija. A föld a nemzet tulajdona. Parcellázás. Legelő-kérdés. Serényi gróf, földmivelésügyi miniszter Besztercebányán programmbeszédet mondott. E beszédből a magyar gazdákat élénken érdekelhetik azok a rövid, de határozott kijelentések, miket a miniszter jövőbeli törekvéseiről mondott. A miniszter az őstermelést akarja kultiválni s minden erővel a termelés fokozására fog törekedni. Gondosabb és jobb gazdálkodással kell a termelést fokozni, mert a föld nem egyéni, hanem nemzeti tulajdon. Józan percellázásra és telepítésre van szükség. Nagyon fontos a legeltetés kérdése, amely nemcsak gazdasági szempont, hanem igen lényeges és fontos szociális kérdés is. (ügy van! Ezt akarjuk!) A nem alkalmas területeket alkalmasokkal kell kicserélni. Azzal, hogy az őstermelést előmozdítjuk, nagyban fejlesztjük az ipart is, amelynek a szóló szintén nagy barátja. A nemzeti vagyonnak nemcsak a földből, hanem az iparból is szaporodnia kell. Nem hive annak az iparfejlesztésnek, amely szubvenció segítségével teszi tönkre az ipart. (Élénk tetszés.) Egyik főfeladatnak tekinti a városoknak gócpontokká való átalakítását és józan fejlődésük elősegítését. Nem helyes arány, hogy mig Budapest milliós lakosságú, a legnagyobb vidéki város lakossága csak százezernyi. Németországnak nagy ereje van abban, hogy a hárommilliós Berlin mellett tiz más milliós városa van. * A vidéki gócpontoknak pedig nem szabad önzőknek lenniök. És mindent el kell követniök, hogy a falusi jólét emelésének munkáját bensővé, őszintévé tehessük. Mert a vidéki városok s annak vidéke, községei nélkül alig lendíthetnek kereskedelmükön és iparukon. Ezt ugyan nem a miniszter ur, de mi mondjuk. Meggyőződése ez a földmivelésügyi kormánynak is. Szabadságolják a,z öüsöritói 3s: a tonálisát ? Főispán a kesergő szülők nevében. Mi voltunk az elsők közt az elsők, kik felvetettük az eszmét, hogy a halottak falujának első és legérezhetőbb segítsége lenne, ha a katonaságnál szolgálatban levő legényeket szabadságolnák. Most végre a következőket olvassuk: Csaba Adorján Szatmárvármegye főispánja érdekes felterjesztést intézett Hazai Samu m. kir. honvédelmi miniszterhez. A főispán a kesergő és mélyen sújtott szülők nevében fordult a honvédelmi miniszterhez aziránt, hogy az ököritó rémes tüzkatasztrófa folytán támasz nélkül maradt családok tényleges katonai szolgálatot teljesítő tagjai, ha véglegesen nem lehetséges, hát legalább négy hónapra szabadságoltassanak. A részletesen megindokolt felterjesztés a szabadságolandó katonák neveit is tartalmazza. A szabadságolni kért katonák a szatmári, a csengeri, a mátészalkai és fehérgyarmati járásból soroztattak be.
