Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-01 / 17. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1910 május 1. 17-ik szám. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak. Egész évre ..........................4 korona. Fé l évre...............................2. » Ne gyed évre......................1 » Te metünk... egyre temetünk. — A szegedi robbanás. — (B. G.) Harcok, háborúk, nagy ember- pusztitó járványok idején szoktak naponkint, óránkint temetni, közös sirokat hántolni. Most nem bömbölnek az ágyuk. Látszólag békét élvez az ország. És mégis temetünk... egyre temetünk. Az élet harcol ellenünk. Az életnek könnyen vevése, az olcsó ember élet, a gondatlanság, a felelősségtelenség, a kapzsiság ássa a közös sirokat. Azért temetünk... egyre temetünk. Ököritó még nincs feledve! A halálnak falujába száll még ma is borzongó, busongó lelkünk. A nagy temetésnek megrázóan szomorú énekei, harangjainak bánatos zenéje még mindig felénk száll... És ime! Szegeden újra temettek... egyre temettek... Felrobban a gyufa-gyár. Nyomában pusztulás, jajongás, perzselő, gyilkoló tűz, vér. Mint a kartácsok izzó golyója, úgy ütik le az áldozatokait a tüzes, szétrepülő, felrobbant gőzgép vasdarabjai. Nyolc leány, köztük legtöbb gyermek — szörnyet hal. Még vagy tizenkettő halál- hörgéssel vonaglik a pusztulás helyén. Most már ezek közül is kettőt-hármat eltemettek. Az esemény megdöbbent. De megrázóvá teszi különösen az a szomorú bizonyság, hogy itt vétkes mulasztás, könnyelműség, sőt a munkások, az ember életnek kevésre becsülése ásta meg azoknak az áldozatoknak sírjait. Azt írják az újságok, hogy a vezető főmérnöknek nincs oklevele. Hogy maguk a kezelők, a munkások figyelmeztették az illetékes tényezőket a gép rozzant voltára. Hogy bizonyossá tette a vizsgálat, mely szerint a viz hiánya okozta a rombolást. Hát ilyen olcsó itt e hazában az élet ? A nagyhangú újságok azért is lármáznak, mert tizennégy, tizenöt éves leányokat is alkalmaztak munkára a gyárakban. Bizony, szomorú dolog, hogy ezek a leányok csak ily testet és lelket ölő munkát kaphatnak nálunk. De ez a kérdés óriási nagy kérdés. Külföldön is sokat törik rajta eszüket a törvényhozók és szociológus tudósok. És be kell látniok, hogy vannak kényszerítő körülmények. Ezek bizony törvényt bontanak. Az élet nehéz. A munkás, szegény népnek mindennapi kenyérre van szüksége. Minden, még a gyenge kar, kéz is kell, hogy e kenyér megszerzésében kivegye arató részét. Mit csináljanak a tankötelezettségnek eleget tett, de az élet útjára még nem lépő ifjak. Az unalommal, a tétlenséggel viaskodjanak ? Az unalom réme nem csak a gazdag embereknek, de a szegény családok gyermekeinek is.
