Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-04-10 / 14. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELÖ ISMEEETEITÁRA. A törökpaszuly. A törökpaszulynak, vagy ahogy másképp hij- ják. sokvirágu-paszulynak a magja éppen olyan ehető, mint a közönséges paszulyé (babé), csakhogy sokkalta nagyobb lévén és keményebb a héja, főzeléknek nem szívesen használják, hanem csak inkább salátának. A törökpaszuly, vagy sokvirágu-paszuly szép virágai révén elsősorban dísznövény. Juniustól- októberig szép nagy virágfürtjei a legszebb, ragyogó színekben pompáznak. Már Lippai János uram is megemlékezik a virágos kertjében török avagy spanyol fára folyó bab néven. A törökpaszuly mint dísznövény megérdemli azt a figyelmet, a melyben több helyen és már régebb idők óta részesíteni szokták. Mivel pedig, ámbár igen sok a virága, mégis aránylag keveset terem, sokan ma is ehetetlennek tartják. Ez azonban nagy tévedés. A törökpaszuly is éppen úgy élvezhető, mint a közönséges paszuly. A szemei a legnagyobb paszulyszemek közé tartoznak, némelyik másfél-két centiméter hosszúra megnő. A közönséges törökpaszuly hüvelye rendszerint kissé szőrös, de számos változata már egészen sima, noha igen erős szövetű. E hüvelyek ennélfogva természetesen nem élvezhetők, de magukat a szemeket akár féléretten, akár egész éretten, nagyon jól lehet főzeléknek vagy salátának fölhasználni Ez utóbbi célra különösen az oroszok kedvelik, tőlük terjedt el Európában az élvezete. Az orosz salátapaszuly. meg a krimi salátapaszuly nevezetes. Angliában és Németország számos vidékén szintén nagyon kedvelik. Marlens, Rozier, Miller, Lamarek igen ajánlják főzelékül, mert felette lisztes, nagyon jóizü, s csaknem olyan, mint a gesztenye. A törökpaszuly, vagy a mint még Lippai nevezi spanyór bab többféleképen készíthető el, egynéhányképpen főzik, — mint már ő is mondja — noha Magyarországon nem igen kapnak rajta. Tanácsolja, hogy elébb néhány napig meg kell áztatni, hogy megdagadjon; nem kell sósvizben főzni, avagy mig fő, megsózni. Saláta módjára hidegen ecettel, olajjal, sóval eszik. Gaudin 1823-ban azt Írja, hogy a törökpaszuly megtörve és szitán áttörve huslével vagy vajjal elkészítve kitűnő eledel. A XVII—XVIII. századból származó szakácskönyvek is dicsérik. Az asszonyok régebben kendőzőt csináltak belőle, kiváltképpen a német soron levők, a miért sok helyen még rrfa is Schminkbohne-nak, kendőzőpa- szulynak nevezik. A törökpaszulyt lugasok befuttatására, ablakok elé, erkélyre nagyon jól lehet használni. Igen magasra fölfut, hat-hét méterre is. Legjobb napos fekvésű fal, kerítés, sövény, lugas, kerti sétálóhely befuttatására fölhasználni. Meleg, napos helyen gyorsan nő és jól fejlődik, elég sürü lombot nevel és sok élénk tűzpiros, vagy cinóbervörös virágot fakaszt. A törökpaszuly meg a folyóka nagyon célszerűen fölhasználható ablak- és erkélydiszitésre. Mivel a törökpaszuly igen magasra fölfut, készítsünk a számára az ablak vagy erkély két oldalán négy vagy hat bambuszpálcából vagy vékony lécekből öt-hat méter hosszú oszlopokat, a melyeket felsőrészükön egymással összekötünk és ezekre futtassuk föl a törökpaszulyt a folyókával váltakozva. A törökpaszuly eredetét biztosan nem ismerjük, csupán annyi bizonyos, hogy 1680 óta, a midőn Morison Róbert Angliában leírta és lerajzolta, terjedt el gyorsabban egész Európában. Hozzánk, mint a neve is mutatja, alkalmasint a törökök révén került, annál inkább, mert a török a természeténél fogva nagyobb virágkedvelő, mint akármelyik más nép; a mely nálunk járt. Hiszen a török még a halálos büntetést is föloldotta, ha a halálra Ítélt ötven darab gyümölcsfának az ültetésére kötelezte magát, s minden embert becsületes embernek tartott, a ki gyümölcsfákat meg virágokat ápolt. 123 A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA. ím b a ej K. Ca. L—n. Itt nem foglalkozhatunk ilyen kényes kérdéssel. Arra és abban az ügyben egész kötettel lehetne válaszolni. Falusi földbirtokos. Hát igaza van uram, nem lehet, ma mindent elolvasni. Sok a jóból, a mit produkál a sajtó, a színpad stb. Meg aztán. De ha már annyira szeretne róla nyilatkozatot hallani, hát ime : Kétségtelen, hogy a Chantecler reklám szinte megdöbbenti a halandót. Rostand darabját oly varázslattal, a reklamirozás oly őrdöngős eszközeivel eresztették útjára, hogy az utolérhetlen. Két teljes esztendeig mindenfelé és mindennel reklamirozták. Közvetlen az előadás előtt vagy hatszor halasztották el. Persze, ezt mind a hurok feszítésére, az idegek felizgatására. Olvastam néhány bírálatát; úgy látszik abban megegyeznek a kritikusok, hogy a Chantecler poetikus, szatirikus, kellemes irodalmi munka. De semmi esetre sem ébreszt olyan hatást, mint Goethe »Faust«-ja vagy az »Ember tragédiája«. Egyáltalán nem érezteti, hogy hatalmas, pláne »isteni«. A reklám nagyobb és csudásabb tehát, mint maga a darab. A darab lehető rövid kivonata különben ez; Chantecler, a kakas, boldogan él a baromfiudvarban. Az egész völgy csodálja dicső énekét és bámulja bátorságát, melylyel a többi kakas fölött is uralkodik. Annak ellenére, hogy jóakarója, Paton, a kutya figyelmezteti, hogy ellene összeesküvés készül, hogy már az egész baromfi- udvar föl akar lázadni ellene, Chantecler nem hisz hatalmának elhomályosulásában, nem akar hinni eljövendő bukásában. Majd beleszeret egy arany fácántyukba, kit elrejt a vadászok elól. Ez a szerelem hozza meg élete egyik legnagyobb csalódását, annyiban, hogy ő az arany fácánnak azt meséli, hogy ő »Chantecler«. O az, aki énekével fölkelti a napot és a nap az ő éneke nélkül nem árasztaná el sugaraival a földet. Az arany fácánnal az erdőbe megy, ahol a csalogány éneke Chanteclerl annyira elbájolja, hogy elfelejt kukorékolni és a nap mégis felkél. Kezd derengeni, hajnalodni. Chantecler pedig megtörve jó barátai ármánykodásaitól meg kudarcától, ismét visszatér a szűk, de biztos baromfi-udvarba, hol kis körben bár, de tovább uralhatja a helyzetet. Rostand darabjának célzata van. Főhőse a gall kakas, Chantecler. Vele jelképezni akarja a francia géniét, művészetet, mely ellen sötét árnyak irigységgel és féltékenységgel telve valóságos összeesküvést szőnek. Megjegyzem, hogy a darabban az összeesküvőket a baglyok képviselik. Ez is célzás. Ám a darab hőse legyőz- hetlen és utat tör magának küzdelmei közt — a félgenick, a félműveltekkel szemben. Mondják, hogy ezt az irányzatot szerző utólag találta ki, illetőleg alkalmazta. Kellett is kitalálni, mert a közönség az alapeszmét, az irányzatot sejteni se’ sejtette. Szuggerálni kellett. A közönség úgy vette a darabot, mint egy agyafúrt fantáziának szüleményét, egy gyermektündér mesét, melynek előadására négy óra szükséges. Gyermekdarabnak ez mégis merénylet. Úgy várták e darabot, mint az üstököst. Csalódtak. Ami nagy hatást tesz — az a bámulatos kiállítás, mely csudásan állítja be — a múló hatást keltő darabot. MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.
