Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-17 / 2. szám

10

MAGYAR FÖLDMIVELÓ

istentelen újságról, mely verset hozott lapjában a kis Jézuskáról a karácsonyi ünnepek alkalmával. Azt irta:

— Kis Jézuska, ha csakugyan Istenkének jöttél a világra, és mindenható vagy rázd meg a földet, küldjél egy csinos földrengést.

Amit ez istentelen szörny óhajtott — bekövetkezett. A rettenetes, borzalmas istenítélet. A föld és tengerek rengése.

A halottakat különben már eltemették. De újabb földrengés hire is érkezett és érkezik.

Isten kezében . . .

Szegény Olaszország! A rémület iszonyú napjait átélve, most igazán a romokon kö- nyezve busonghat — a világ múlandóságán. És? Az ember gyengeségén.

Mit ér a vagyon? Mit az eget verő, csillagokig érő tudomány?

Hiszen látva-láthatja az olasz és az olaszban az egész világ:

— Isten kezében vagyunk .. .

Mikor a föld megrengett, a tenger, mint egy bőszült oroszlán zúgott neki a partján lévő városoknak; egy asszony őrületes félelem és remegés közt menekült a hajóra. És kérdezik vala tőle:

— Hány halott van ?

0 szétbontott hajzattal és tördelő kezekkel feleli:

— Akár élve, akár halva — Isten kezében vagyiink.

Hát jól tudjuk, hogy a magukat bölcsnek, talán legbölcsebbnek tartók erre a jelenségre is azt mondják :

— Az ember félelmében, rettegésében mindig egy magasabb lény segitségeért esengett.

Egy lakoma alkalmával bizonyos úri ember istentagadásával dicsekedett. Egyszerre csak kiáltják:

— Tűz van! Ég a ház felettünk!

És az istentagadó az első, aki felkiált:

— Istenem, nehagyj!

íme tehát igaz, hogy az ember, még az istentagadó is felsőbb lénynek, magának az Istennek segitségeért kiabál.

Annyi ostoba hipotézist (magyarul: feltevést, még jobban cigány-prepoziciót = „ha, ha“-t) olvastam én már. Ezek pár év, talán évtizedek alatt összeomlottak. Pedig fanatikus módra hitték az emberek.

De vannak konok, vak emberek, akik a szemmel látható, kézzel fogható igazság ellen is tusakodnak:

Hogy nem félelem, rémület az, mely az emberben az Isten eszméjét kelti, fentartja. Az ember szivében, lelkében van az — Isten.

Költők mondják, hogy csillagból lettél, rózsafán születtél.. . Nem költemény, de igazság, hogy ami lelkünk Isten lelkének szikrája. Abból pattant ki. Abba megy, repül — Istenhez vissza.

Azért vagyunk Isten kezében. Vagy mint a magyar gazda mondja: Isten markában.

A nagy események, megrázó viharok, tenger rengések tanitsák meg a tengertől messze élő embereket is arra, hogy Istenre nem csak vakmerő szerencsétlenségek alkalmával, esélyével van szüksége a gyenge, tehetetlen embernek.

Isten kezében legyünk a békében is. A csendesség is Isten gondolatára tanitja az embert.

Isten kezét látom a csicsergő kis madárban. A fűszálban. A tavasz első ibolyájában. A csendes, kedves májusi napsugárban. Isten forró szeretetét az izzó napsugárban, csillogó hópelyhekben.

De Isten kezében látom magam a meny- dörgés morajában, mikor az a fellegek ormairól a fellegek ormaira hömpölyög. És a villám fényben, mely egyik tájtól a másikig világit. E világosságban is Isten kezét látom én.

Bodnár Gáspár.

Kinosek a tenger fenekén. A búr háború után valóságos legenda kelt szárnyra arról, hogy a háború után Krüger, a búr köztársaság elnöke, sok milliónyi vagyonát a tengerbe sülyesztette, hogy ne kerüljön angol kézbe. Ezt a legendát most megszünteti Clarke kapitánynak megjelent naplója, amelyből kitűnik, hogy csakugyan sok milliónyi arany sülyedt el a tengerbe, de ez nem Krügeré volt. A búr háború előtt ugyanis volt egy titkos társaság, amely rendszeresen fosztogatta Transval aranybányáit és az aranyat Afrikából kicsempészte. Egy ilyen aranyszállitmányt, amelynek körülbelül húsz millió volt az értéke, éppen tiz év előtt a Dorottya nevű bárka fedélzetére csempésztek és anélkül, hogy a kapitánynka, vagy a legénységnek erről sejtelme lett volna, az áruk között eldugták. A bárka azonban Cap Videl környékén, a Saint Luiza-öbölben hajótörést szenvedett és egy másik hajó éppen csak a legénységet tudta megmenteni, a bárka rakományostól elsülyedt. A bárka romjainak egy részét tizenöt mértföldnyire vetették ki a hullámok. Eddig két expedíció kutatott hasztalanul az elsülyedt arany után. Clarké kapitány is részt vett a kutatásban, de eddig eredmény nélkül. Legújabban Johannis- burgban társaság alakult, mely a kormánytól jogot szerzett, hogy az elsülyedt kincs után kutasson.

Kérjétek a Gazdakörökben, Olvasó-egyletekben a „Magyar Földmi velő “-t!