Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-14 / 10. szám
HÉTKÖLHÉTRE. A vidéki bankok. A képviselőházban az adójavaslatot tárgyalják. E tárgyalás kapcsán vita keletkezett a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójáról is. így például — a pénzintézetek, a bankok adójáról. És ez alkalommal az országgyűlésen is konstatálták azt, amit ma mindenki tud, hogy Magyarországon a bankok úgy szaporodnak, akár a gomba. És pedig mérges gomba. Mert például Simonyi Semanden Sándor képviselő kimutatta, hogy Magyarországon kétszer annyi bank van, mint Ausztriában. Bemutatott nevezett képviselő például egy felsővidéki bankot, amely 20 ezer korona alaptőkével 4 ezer forint liszta jövedelmet produkált. Hát nem mérges gomba az ilyen bank, mely öli, pusztítja az embereket. Hiszen ilyen jövedelmet csak az uzsora mérgével lehet kiszivattyúzni a magyarnép verejtékéből. Meg is mondotta nyíltan Wekerle miniszterelnök: — Legnagyobb betegsége a közgazdasági életnek a sűrűn felburjánzó, kétes értékű pénzintézetek, melyeket nem a közszükséglet hivott életre, de a káros magánérdekek. (Mondjuk nevén a gyermekei: uzsora, spekuláció.) Nálunk, ha a fiatal ügyvéd, prókátor megszerzi diplomáját, rögvest azon töri fejét: hogy kelljen egy takarékpénztárt nyélbe ütni, ahol ő legyen a fiskus, az ügyész — és minden. Ha valakinek egy kis tőke motoszkál zsebében és egyébként semmi kvalifikációja, tanulmánya nincs (legtöbbször csak kis iskolába, elemibe járt), — már bankigazgatóságról álmodozik. És mi hamar beteljesedik álma. Mit szóljunk — a szélhámosokról, a lelketlen Kardosféle bankokról. Sajnos, a törvényhozás e bajon még ma sem segíthetett. A szerb bizonytalanság. Erről a bizonytalanságról Írnak az összes újságok, Szerbia magatartásáról, elhatározásáról még ma se tudnak — maguk a hivatott — politikusok sem végleges véleményt alkotni. Elmúlt régen a március 2-ka, mikorrára a kenyértörést vártuk. Ma is olt vagyunk, hogy semmit sem tudunk. Egyik nap Szerbia letagadja még azt is, hogy valaha a háború esze ágába is volt. Másik nap újra mozgósít, kiabál reméli, fenyeget nem egyszer. így megyen ez váltakozva. A titkolódzás a kenyerük. Amiből mindenki .»áthatja — irják az újságok — hogy Szerbiának az a rejtett célja, mely szerint a zavaros helyzetet mentői tovább felszínen tartsa. Neki erre szüksége van. Egy részt, mert tovább reméllhet abban, hogy a nagyhatalmakat beavatkozásra kényszeríthetik; másrészt, hogy a népet lassan elkészítik — a teljes leszerelésre, megnyugvásra. Félnek ugyanis, hogy a felizgatott országban kiüt a belháboru. Ami — nézetük szerint — veszedelmesebb lenne Szerbiára, mint akár egy háború is. Mert a sertés hizlaló Szerbia azt a reménységet hizlalja saját keblében, hogy háború esetén az orosz beleüti az orrát a háborúba, mint mikor nem rég a Szerbek a törökök ellen harcoltak. Ez pedig nekik javukra lenne. így okoskodnak a nagy újságok. És nem éppen alap nélkül. Mennyi katonája van Szerbiának ? Szerb háborús készülődésekről lévén szó, nem lesz érdektelen ha az 1905. évi adatok nyomán elmondjuk, hogy számokban kifejezve, milyen a szerb hadsereg. A kimutatás szerint a hadsereg békelétszámban 1927 tiszt (2 tábornok, 1218 gyalogos, 137 lovas, 389 tüzér, 50 egészségügyi stb.\ 2661 altiszt és 21.638 közlegény (gyalogos 13.608, lovas 1735, tüzér 4251. szekerész 513 stb.) Összes állandó hadereje 26.214 ember. A milic-katonaság összesen 321.155 ember. Gyalogos 264,401, lovas 10.115, tüzér 27.672, zseni 11.263, egészségügyi 9102 és 17.942 egyéb.) Katona-orvos van 13, katonapap 4. A tényleges és tartalékos lisztek összes száma 3255 és rang szerint igy oszlanak meg: tábornok 8, ezredes 54, alezredes 75, őrnagy 173, százados I. osztályú 558, II. oszt. 292, hadnagy 1407, alhadnagy 577 és zászlós 11.
