Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-14 / 10. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÓ 74 Béke vagy háború ? Még mindig bizonytalanság! És ennek nem mi vagyunk okai. Az osztrák—magyar monarchia már elment az engedékenység utolsó határáig. Ennek da­cára — írják a nagy újságok — Szerbiának maga­tartása kétértelmű, bizonytalan. így példánl a szerb külügyminiszter Milovano- vics legutóbb igy nyilatkozott: — Nem hiszem, hogy fegyveres összeütközésre ke­rüljön a dolog Szerbia és Ausztria-Magyarország között, már csak azért sem, mert az európai hatalmak mindent elkövetnek, hogy a háborús konfliktus kitörését lehetetlenné tegyék. Remélem, hogy a szerb kérdés vérontás nélkül fog megoldásra találni, Ausztria-Magyarországgal pedig barát­ságosan fognak alakulni viszonyaink. Bízom benne, hogy Szerbia és as osztrák-magyar monarchia között helyreáll a jó viszony épp úgy, mint Németország és Franciaország között a marokkói szerződés megkötése után. Szerbia so­hasem akarja megtámadni Ausztria-Magyarországot. Bizo­nyítja ezt az a körülmény is, hogy a monarkia határain nem erősítette meg helyőrségeit. Ha az újságok ezzel el­lenkező híreket kürtőinek világgá, azért csak ők maguk felelősek. És amiként mi nem gondolunk támadásra Ausztria- Magyarország ellen, épp úgy az osztrák-magyar monarchia sem tette ezt. A belgrádi kormány alkalmazkodni fog az európai hatalmak kívánságaihoz. Jól tudja Európa, hogy a Szerbiával való háború az egész délszláv kérdést felszínre vetné. Mi bevárjuk Európa döntését. Reméljük, hogy létre­jön a nemzetközi konferencia, ha ellenben ez a remény­ségünk nem teljesedik és Európa részéről hiába várunk döntést, akkor ragaszkodni fogunk követeléseinkhez. E nyilatkozattal szemben pedig jön a hir, hogy a szerbek folytatják a csapatok összpontosítását. Már körülbelül 60 ezer ember áll a bosnyák határon. A bizonytalan helyzet azonban sokáig nem tarthat. Dűlni kell a kérdésnek jobbra vagy balra. Taft beiktatása. Ünnepélyesen iktatták be Sir William Howard Taftot, az Egyesült-Államok 26-ik elnökét. Tekintet­tel a nagy hóviharra, a szertartás a szenátus termé­ben folyt le. Az ünnepélyen a szövetséges hadsereg, a tengerészet és a milicia 25.000 embere vett részt. Füller szövetséges főtörvényszéki főbíró vette ki az elnök esküjét, aki hangosan ismételte az esküformu­lát és megcsókolta az eléje tartott bibliát. Azután fogadta a mellette állók, elsősorban Fuller és Roose­velt gratulációit. Taft beiktatását megelőzőleg Scher- mann alelnököt iktatták be, majd az elnök beikta­tása után 31 uj vagy ismét megválasztott szövetsé­ges szenátor beiktatása következett. A város utcáit, melyeknek lobogó, virág- és girland-disze a nagy vihar miatt nem igen érvényesült, sürü embertömeg töltötte meg, amely a hivatalbalépő és távozó elnö­köket élénk ovációban részesítette. A ceremónia után Roosevelt nejével és diszkiséretével a pálya­udvarra ment, ahonnan Osterbay-i földbirtokára uta­zott és Taft, ki Rooseveltet a pályaudvarig kisérte, visszatért a Fehér-házba. Taft a beiktatási eskü után nagyszabású szék­foglaló beszédet mondott. Beszédében a többek közt kifejtette azt a politikát, amely az uj kormányt ve­zérli. Elődömnek a törvényhozás által is jóváhagyott intézkedései a káros, a népet aggasztó üzleti vissza­éléseket megakasztották és az illető társadalmi kö­rökben a fennálló törvények fokozottabb mértékben való figyelembevételét eredményezték. Ezeknek ügyét meg kell könnyíteni az anti-turst törvény ál­tal teremtett bizonyos korlátozások tekintetében, másfelől megfelelő szövetséges állambeli ellenőrzés hivatott lesz megakadályozni azt, hogy oly társasá­gok, amelyek az államközi kereskedelemben érde­kelt vasutak birtokában állanak, túlságos sok bon- dot vagy részvényt bocsássanak ki. Amerikai magyarok katasztrófája. A clevelandi American Shipbuilding Co. loraini gyártelepén nagy katasztrófa történt és pedig a ha­jógyár udvarán, egyik épülőfélben levő hajó állvá­nyán. A hatvan láb magas állványon nyolc ember dolgozott. Hirtelen szél süvöltött keresztül a hajó­gyár udvarán. A hajóállvány recsegni kezdett, majd nagy roppanással összeomlott. A munkások közül heten a földre zuhantak. A katasztrófa négy ember­életet követelt. A négy halott közül bárom magyar és pedig Tóth János, Kovács István és Dics Mihály- A negyedik Joe Tutschik magyarországi származású tóth. Tóth és Tutschik a zuhanás után holtan terül­tek el a földön. Kovács még élt, midőn a mentő­kocsi megérkezett, de meghalt az alatt az idő alatt, mig az ambulance kiért az utcára. Dics Mihály a St. József-korházban halt meg. Lemenszki Laurence, ki szintén magyarországi származású, szintén nagy zúzódásokat szenvedett s eszméletlen állapotban vitték St. József-kórházba. Kétséges, hogy életben marad-e. Az áldozatok közül Tóth János Zemplén- megye nikóházai, Gedő Kovács István recski (He­vesül.) illetőségű. Utóbbinak felesége és három gyer­meke van. Miért maradt a magyar — magyarnak ? in. Volt nekünk a többi közt egy népszerű iró-emberünk. Nem is jól mondjuk. Miért, mer; azér, hogy meg van ma is. Él az ő neve — munkáiban. Vájjon olvasták-e ennek az igazi, tőről metszett magyar írónak Vas Gerebennek mű- ! veit az újkori népirók és színműírók: a Bródiak és Lengyel Menyhértek. (Mert ezzel az utóbbi tisztölt népiró úrral is leszen egy kis számadásunk.) Mert sokat irt ez a Vas Gereben. Köte­teket vaskos könyveket. Kifogyhatlan for­rásból: a nép leikéből, igaz való leikéből merített. Dicsekszik is, hogy Isten méltónak tartotta fölvenni azon választottak közé, kik e szép virágnak, a magyarnyelv és nép­erkölcsnek illatát megérzik. (Ma már csak a — bűzét keresik a talmi népirók.) Hát ez a Vas Gereben ismerte valójá­ban — igazában a magyar népet. Mert nem madártávlatból nézte őket. Nem egy-egy ké­nyelmes faluzás, ott a fehérasztalnál, vagy

Next

/
Thumbnails
Contents