Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-07 / 9. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 67 — Felekezeti kérdést csinálnak! Arai lapunk 12 éves évfolyamát tessék átnézni. S ha talál valaki abban a 12X52 nyomtatott iv papiroson csak egyetlen támadást, vagy oly gyöngédtelen, igazságtalan kipellengérezését a zsidóságnak, mint amilyen található a magyar parasztot, falut illetőleg a Bródiak színdarabjában: akkor mi megadjuk magunkat. De nem talál! Mert mi nagyon jól tudjuk, hogy zsidókérdés nagyon is van Magyarországban. De azt nem úgy oldhatjuk meg, hogy olajat öntünk a tűzre. Ezt a kérdést a józan felfogású zsidósággal együtt véljük megoldhatni. Szeretettel, emberséggel, hazafias érzéssel. De ha e téren minduntalan ilyen ádáz, sőt féktelen kihívásokkal fogunk találkozni, ha a magyar falvakat, falusi népet, mondjuk a magyar parasztságot és természetes vezetőit ily goromba, sőt hazafiatlan módon állítják oda a gúny céltáblájaként: akkor mi nekünk védekeznünk kell. És olyan fegyverekkel, aminőkkel támadnak és faji, nemzeti öntudatunkban merészen végig gázolnak. A mérkőzés nem leszen javára — a Bródiaknak és társainak. Majd még más mondani valónk is leszen. Mester. Az árvíz felé ... Az emberemlékezet óta szokatlanul hosszú tél, az ország nagy részében leesett temérdek hó az árvizek veszedelme felé viszi az országot. Sokat szenvedett már ami nemzetünk gazdasága, lakossága az árvíz veszedelmektől. Leirhatlan az a nagy veszteség, a roppant pusztulás, aminek népünk oly gyakran ki van téve a folyók veszedelmes garázdálkodásainak. Az ország rengeteget áldozott és áldozik a folyamok szabályozására, a dühöngő elem fékezésére. Az Árvizmentesitő Társaság nemes hivatásához méltóan fáradozik, munkálkodik. Megtett mindent, ami csak emberileg megtehető. De azért a veszedelem koránt sincs elhárítva. Sőt vannak vidékek, községek, ahol úgyszólván várnak reá. És jó lenne, ha várnák és pedig jól elkészültén a biztos veszedelemre. De éppen az a haj, hogy népünk, elüljáróink úgyszólván összetett kézzel nézik a közelgő perceket, mikor a vészharangok zúgása jelzi a bekövetkezett veszedelmet. Akkor jajgatnak, kapdosnak, fejet vesztetten s lótnak-futnak. Mikor már minden késő! Meg van papiroson a védelem előkészítésének módja, szabályrendeletei, de bizony papiroson lévő rendszabályokkal nem lehet — vizet fogni. Azért lelkiismeretes gonddal készüljenek az árvíz területen fekvő falvak — már korán, jó előre a védekezésre. Itt minden legkisebb mulasztás óriási felelősséggel jár. Úgyszólván valóságos nemzeti bűn, a haza ellen való vétség a nemtörődés és hanyagság. Emberbaráti érzésünk is emelkedjék fel és tegyünk meg mindent, amit csak emberi ész, előrelátás. okosság és célszerűség megtehet a féktelen elemek korlátozására. Magára vessen mindazon község, amely elmulasztja azt, amit megtennie törvény, emberi érzés és becsület követel. Dikssi. Fiatal korú bűnösök ... Nagy figyelemmel kisérem a bíróság működését, melymek hivatása az uj törvény értelmében fiatal korú bűnösök felett ítélkezni. Tudvalevő dolog, (lapunkban is bőven foglalkoztunk annak idejében ez üggyel), hogy a fiatal korú bűnösökkel külön úgynevezett gyermekbiróság foglalkozik. Az újságolvasó közönség talán észrevétlenül siklik el a törvényszéki tárgyalási rovatokon, melyekben a gyermekbiróság működéseiről esik szó. Pedig szerfölött sok-sok tanulság rejlik azokban. A minap is egy gyermekbiróság előtt több bűnös fiúcska és leányka került a vádlottak padjára. így pl. egy tizenegy éves és egy tizenhárom éves leány, kiket azzal vádolt a bíróság, hogy az óvodából hazatérő négy-öt éves gyermekeket rendszeresen kifosztogatták. Megvárták őket az óvó kapujában, hozzájuk csatlakoztak és szép szavakkal elcsalták tőlük gyűrűjüket, fülbevalójukat. Bevitték őket a kapuk aljába, lehúzták róluk a kabátot, elvették sapkájukat és a szerzett zsákmányt elzálogosították. Ezek a kis leányok tehát valóban modern kis leányok, akikben korán ébredt fel az érzék arra, hogy bizony aki modernül akar élni, annak pénzre van ám szüksége. Es ha egyszer szüksége van a pénzre valakinek, nem nézi mi uton-módon szerzi, csak szerezze meg. A kis leányok polgári családból származnak és szüleik megtörötten hallgatták, mint ismerik be mintegy tizennyolc esetben bűnösségüket. A tizenegy éves bűnös leánykát a törvény értelmében büntetni nem lehetett. Tehát átadták a szüleinek, hogy éberebben gondozzák és javítsák. A másik leánykát pedig az ítélet javító intézetbe küldi. Ezen ítélet kimondása után megrázó jelenet történt. .. Az elitéit leányka édesanyja, hallván az Ítéletet — összeesett. Szivgörcsöket kapott és elájult. A mentőknek kellett a boldogtalan anyát kórházba szállítani. Hát itt nincs helye a prédikációnak. Prédikál, beszél maga a szomorú eset, mely ma már nem is fehérholló számban fordul elő. Hanem annyit mégis csak meg kell monda-
