Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-07 / 9. szám
66 MAGYAR FÖLDMIVELŐ az eredménnyel megelégedetten jött ki a királytól. Kossuthot pártja ez alkalommal igen melegen ünnepelte. Komoly a helyzet. Ausztria-Magyarország — írja egy tekintélyes újság — háború előtt áll. A Szerbiával való fegyveres összeütközés elkerülhetetlen lesz, ha csak valami csoda nem történik, ha csak Oroszország az utolsó pillanatban meg nem gondolja a dolgot és a nagy felelősség súlya alatt teljesen szabadjára nem hagyja Szerbiát és ha Szerbia az utolsó pillanatban észhez nem kap és többre nem becsüli a Karagyor- gyevics-dinasztia érdekeit, mint nemzete jövőjét és függetlenségét, akkor rövid idő múlva három-négy magyarországi hadtest vonul be Szerbiába és a dunai monitorok megkezdik Belgrád bombázását. Jobb hírek. Mi egyszerű krónikások vagyunk. Közöljük az események fejlődését úgy, amint következik. Hadd lássa az olvasó, hogy csinálják a háborút vagy békét. íme most már az egész Európa újsága közli azt az örvendetes meglepetést, hogy Oroszország is meggondolja a dolgot. Csatlakozik a nagy hatalmakhoz, hogy Szerbiát kijózanítsák. De még mindig nem biztos, nem állandó a békére való kilátás. A A hamis Oroszország még mindig meggondolásról beszél és irat. Ha azonban Szerbia Oroszországra sem számíthat — érthetlen Szerbia makacssága. Ki tudja: kéz alatt nincsenek-e biztatva. Ki lát a szivekbe ? Magyar falu — itthon. Igenis, ha a berliniek igazi magyar falut akarnak látni, megismerni, hát jöjjenek csak ide hozzánk, Magyarországba ... Nálunk, itthon fognak igaz magyar falut látni. És nem a Bródiak, meg a Lengyel Menyhértek színi komédiájukban. Itt fognak találkozni az értelmes magyar falusi földmives emberekkel. Akiknek józan esze járását, felfogásának hűségét, Ítéletének megkapó erejét, belátását minden idegen földről itt tartózkodó igazságos külföldi ember elismeri. Fog találni magyar kath. papot, aki életét adja híveiért s ha kell hazájáért is. És nem fog fehérholló számba se találni olyan vén epikereust, se hideg, se meleg világpolgárt, aminőt Bródi uram oda állított a magyar kath. papság típusa, jellemzőjeként. És fog találni igen nagy műveltségű fiatal magyar kath. papokat is, akik versenyeznek a világ bármely papságával. És fog igenis találni olyan falusi birót, akinek törvény tudása, praktikus észjárása és tapintata csudálkozást keltene — még talán a prókátorok társaságában is. Csudálatos, igazán, hogy Bródi uram ezek közül egyetlen egyet sem talált, látott és egyetlen egyet sem mutat be — az ó színi — komédiájában. Azt sem látta meg, hogy száz és száz községben milyen benső szeretettel csiigg a nép a falu tanítónőjén, óvónőjén. Mennyi kedves kép kínálkozott neki e téren és ő — se1 látott, se' hallott. Hanem csak azt látta meg, hogy itt — a magyar falvakban vadállatként rohannak neki a tanítónőnek. És mert tudományos vagy micsodás könyvet olvas az a tanítónő; és mert éjjeli muzsikát kap az a nő, hát kitoloncolás leszen osztályrésze. No hát nem igy ismerjük ám a magyar népet. Az még büszke arra, ha a tanítónőt szeretik s holmi éjjeli muzsikáért bizony hogy nem fogják azt kitoloncolni egyetlen faluból sem. Csudálatos igazán, hogy ha — tegyük fel — valahol, mi nem tudjuk hol? — olyan falut is lelt Bródi ur, amiket lefestett — ott nem látott meg mást, csak azt, amit ki- komédiázott, kigunyolt, pellengére állított Berlinben, a nagy német nemzet színe előtt... Nem látta meg a bevándorlóit izraelita polgártársat. Batyuval a hátán, furulyával a szájában. Nem vette észre, hogy a rongyot szedő, gyűrűt áruló polgártárs mint tollaso- dik meg rövid időn át a magyar falvakban. És szemet hunyt, miért mert nem akarta meglátni, hogy a magyar íalvak pusztulásának hol vagyon igazi oka? Kik szedik össze a kisgazdák földjeit? Kik űzik az uzsora csúf, embertelen mesterségét? Kik lesznek hihetetlen módon egyszerre földes urakká? Kik vették le lábukról a mezei munkásokat ? Kik ellen való védekezés a szövetkezetek megalakítása ? Oh ezeket Bródi és társai nem látják, nem veszik észre. Nem viszik a színpadra. Nem hurcolják el Nagy Németország piacára. Sőt ellenkezőleg, ha legkisebb mértékben itthon csak ezeket a fájó sebeket feltárjuk, ha kissé őszintén — igazán megnyomjuk a pennánkat: akkor mindjárt felsziszszennek éppen ezek az urak, kik a magyart cédának, pellengére valónak tartják. És nyomban kész a vád: — Antiszemiták! — Zsidó gyűlölők! — Izgatnak 1
