Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-28 / 8. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ «2 HÁZI-A SSZONY. A csirkék nevelése. A csirkék nevelése egyszerű baromfitenyésztésnél, különösen ha az jókori, úgyszólván, a konyhában és szobában történik. Külön csirkenevelőhelyet felállítani ötven-hatvan vagy még száz darab csirkéért nem is érdemes. Ott azonban, ahol nagyobb mennyiségben nevelik a csirkéket, szükséges, hogy megfelelő helyiségről is gondoskodjunk számukra. A csibék amint kikeltek, még nem kapnak enni. A kelő csirkéket tollal vagy meleg ruhával bélelt kosárba tesszük, ahol huszonnégy óráig maradnak étlen-szomjan. Ez idő leteltével hozzájuk bocsátjuk az anyját. Legjobb erre a célra egy nagyobb kosarat használni, amelyben a tyúk le tud ülni s csibéit maga alá szedheti. Itt kapnak az apróságok enni és inni frissen darált kukoricadarát vagy köleskását, melléje eg}' lapostányérban vizet. Etetéshez ki is szedhetjük a kosárból őket, de akkor ponyvára vagy hasonló melegebb dologra rakjuk, mert a puszta földön felfáznak s hasmenést kapnak. Harmadnap már a földről is felcsipegetik az eleséget, amit négyszer-ötször adunk eléjök naponta. Evés után azonnal visszarakjuk őket megint meleg tanyájukra, nehogy meghűljenek. A negyedik és ötödik nap már leereszthetjük őket. Nyolcadnap már napos helyre ki is ereszthetjük, de nem sok időre, mert megfáznak. A csirkéknek kicsiny korukban ötszörnél többet napjában enni ne adjunk, mert az ártalmas. A gyenge beleket támadja meg a sok evés és bélhurutot kapnak, amiből csak nehezen tudnak kigyógyulni s úgy elsevenyednek, csenevészednek, hogy sokszor össze sem tudják magukat szedni. Vigyázzunk azonban az ivóvizére. Ezt éppen ellenkezőleg, mindig hagyjuk előttük, had oltsák szomjukat kényők kedvükre. Ha nincs előttük állandóan friss ivóvíz, rosz- szul, vagy éppen nem emésztenek, amitől megint betegségbe esnek s el is pusztulhatnak. Sokszor megtörténik, hogy nincs elegendő csibevezető kotló. Megdöglik vagy úgy szerzünk csibéket anya nélkül. Ilyenkor a kotlót kappannal szokták helyetesiteni. A kappan kitűnő csibevezető, ha elvállalja a csibéket magáénak. Hogy a kappant erre a dologra rábírjuk, rendesen berészegitési eljárást szoktunk követni. A csibevezetőnek kiszemelt kappant előző napon kétszer-háromszor pálinkába mártolt zsemlyével etetjük meg. Az elbolonditás napján ugyanezt tesszük s egyszersminl két-három csibét melléje teszünk, egészen közel hozzá. Alája ne tegyük, máramoros állat könnyen agyonnyomná őket. A kappan egy ideig ügyet se vet a csibékre, később azonban figyelmes lesz a csipogásukra. Némelyik kappan azonnal visszafelel nekik, kotyog s maga alá szedi, szárnyaival betakarja őket. Ha azt látjuk hogy a kappan elvállalta a csibéket, még néhányat teszünk elébük. Ezeket már rendesen anyai gonddal fogadja s látszik rajta, hogy valósággal anyának érzi magát. A csibe igen gyorsan nő, különösen ha mindig elegendő vizet adunk nekik s ha a ház körül rendes eleségünkön kívül a trágyadombon kapargat- i hatnak. Nagy szüksége van a csirkének az árnyashelyre is, mert a nagy meleg eltikkasztja őket. Az aprójószág vize akár kicsi iszik abból, akár nagy, nyáron mindig árnyas helyen álljon. A napon a viz gyorsan felmelegszik s az aprójószág; amely szomját oltani siet a vízhez, attól még jobban felhevül. A nemes tyuk csibéi két hónapos korukban még majdnem meztelenek s féléves korukig olyan gyámoltalanok, hogy gondoznunk kell őket különben elhullanak. Ha azt vesszük észre, hogy a csibe meghűlt, pár napig jó meleg helyen tartsuk s ezzel talán elérjük, hogy kigyógyulnak. Ha a bajnak hamar elejét nem tudjuk venni, hiába minden, a csibe nem bírja ki a betegséget. Amilyen veszedelmes a hideg, éppen olyan baj a nagy meleg is. A tollatlan csibék bőrét a nap heves sugára felperzseli, ami aztán sebessé lesz. Tisztavérü nemes aprójószágot csak akkor tenyésszünk, ha van hozzá megfelelő árnyas helyünk s ha kellő gondot fordíthatunk rájuk. A nemes baromfi megérdemli ezt a nagy fáradtságot, mert értéke többszörösen nagyobb, mint a közönséges aprójószágé. Ez az érték azonban mindig attól függ mennyire van kifejlődve a csirke, mert ezeknek csak tenyésztési értékük van. A csirkék négyhónapos korukig olyan helyen tartandók éjszakára, ahol ülőrudak nincsenek. A csirke ugyan hamarabb is szeretne ülőre kapni de ez nem jó, mert mellcsontja elgörbül. Négyhónapos korában már ülőre mehet. Hálhat a szabadban is, mint ez a iegtöbb helyen szokás is, de legjobb már ilyenkor bekapatni őket az ólba. hogy el ne vaduljanak. Nagyon jól tesszük, ha változó, hűvös időkben meleg, lágy eleséget adunk az aprójószágnak. A nemes baromfiaknál ez nélkülözhetetlen is. A lágy takarmány magában nem elég. Szükséges, hogy az meleg legyen s gőzölögjön mikor az apró jószág elé tesszük. A jól táplált csibékből, jó tojótyúkok nevelődnek. N—p. ismeeetek-tAra. Állatok és növények mint időjósok. Az emberek egyik kedveltebb témája az idő járás és időjóslás. És ezen nincs is mii csodálkozni. Az emberek javarészének jóléte az időjárástól függ. Az őstermelő országok, mint ami a hazánk is, tanúságot tehetnek e mellett. Éppen ezért az emberek már régóta törekedtek az időjárás változásait előre megismerni, megjósolni, megjövendölni, s támadtak a többé-kevésbbé szerencsés időjósok, mint Falb Bürgel és mások, akik azután annyira-amennyire néha eltalálják, hogy milyen lesz az idő a jövő héten, meg a jövő hónapban. Sokat hallani időjóslási képességgel biró állatokról és növényekről is, bár ezeknek a jóslása nem terjed olyan messzire; ezek csak amolyan lokális próféták, kikben eléggé meg- bizhatánk a holnapra meg a holnaputánra nézve, de azontúl nem. Egy német tanár most sorba leleplezi ezeket a helyi időjósokat. Kimutatja, hogy jóslási képessé-
