Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-28 / 8. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ «0 járt rájuk nézve «művészi» mutatványuk. Az emberi szervezet szívóssága mellett bizonyít az is, hogy bányakatasz- trófák alkalmával az aknába temetett munkások és hajótörések után a hajóroncsokon hányódó utasok gyakran szintén három-négy hétig vannak el étlen-szomjan. Ennek azonban a legtöbb esetben maradandó következményei vannak. Idegesség, elmebetegség vagy az észbeli tehetségek gyengülése jár rendesen a nyomában. Mindamellett az esetek, amelyekben érdemleges megfigyeléseket lehetne tenni, tekintve, hogy itt mindig súlyos szerencsétlenségről van szó, olyan ritkák, hogy e tekintetben a tudomány még nem állapodott meg teljesen. Annyi bizonyos, hogy egyes kivételes esetekben, mint az imént említettekben, az ember több heti böjtölés után is megmenthető az életnek. Porszemek. Elmúlt a farsang. Mert nincs olyan hosszú farsang, amelynek ne volna meg a maga böjtje, íme itt van. Az ideinek is megjött — a böjtje. De azért még most is olvashatjuk az újságokban. /— Böjti bálok. Hát még mi? Boldog emberek, akiknek még a böjt is bál. Csak aztán a bál ne csináljon — böjtöt. Az emberek nyakra-főre panaszkodnak, hogy milyen drága — az élet. Miiven nehéz megélni. Persze annál nehezebb, mentői könnyebben akar valaki megélni. Az már bizonyos, hogy mentői jobban hisz- szük, hogy valami könnyen megy, annál nehezebbnek tetszik, hogy ha aztán — akadályok, torlaszok vigyorognak felénk. Könnyű adósságot is csinálni. Hej, de nehéz abból kimászni. Könnyű vendégeskedni is, de nehéz aztán a következményét — lenyelni. * Azt mondja a régi közmondás: — Adósság életet rövidít. No akkor meg van a nyitja annak, miért olyan nagy a halandóság a mi korunkban. Kis Gereben A vessző. II. Nagyon helyesen cselekszi ami kis lapunk, hogy a családi és iskolai életből gyakran hoz fel eseteket a szülők okulására. Ilyen eset volt a múlt számban egy vesszőzés esete. Szörnyű nagy dolog az ugyanis némely szülő előtt, ha drága féltett kincsét egy kicsit ellátják — vakarni valóval. Édes jó Istenem ! Hát olvastam, hogy mikor Haynald hires bíboros, világhírű tudós érsek jubileumát ünnepelte és a 90 éves tanítómestere is üdvözölte őt a sokaságban, a bíboros eldicsekedett — hányszor kikapott, hányszor vesszőzte meg őt az öreg tanító bácsi. És lett belőle világhírű ember. A mai gyerekek talán éppen azért maradnak törpék, tehetetlenek, élhetetlenek, mert nem kóstolják meg — a vesszőt. De nem azt akarom mondani. Nagyon sok szülő van, aki valóságos tigrissé válik, ha a tanító az ő szerelmetes gyermekének a kimondhatlanjára sújt egy-kettőt. És ők ? Otthon valóságos tiránisok. Agyba-fübe verik a gyermeket a legkisebb dolgokért, aránylag csekélységekért. Nem nézik a gyermek fejét, fülét, nemesebb részét. Ütik, vágják, ahol érik. Mi ez ? Hát semmi más, mint dölyf. Hamis gyermek szeretet. Ők csak a tanítótól féltik a gyermekeket. A maguk brutálitásától nem. No, hát csak hadd szóljon a sor arról a vesz- szőről. Bezzeg Dániában máskép gondolkodnak. Ott a vessző — kitűnő nevelő-eszköznek bizonyult. Egy apu. REGÉNY-TAR Ahova az Isten visszaköltözött. III. A mitől mindenki félt bekövetkezett; sokkal hamarább, mint gondolni lehetett. Az öreg Bikfalvy buskomorrá lett. Régi baja, mely már egy Ízben majd életébe került, ismét megújult; még veszélyesebbé tette lelki betegsége: a bánat. Elemér nem hogy javult volna, de még Iejtő- sebb útra tévedt. Pesten kétes- helyek látogatásával töltötte idejét, pazarolta pénzét és egészségét. Anyja titokban küldözgette neki a pénzt, mindig abban a reményben, hogy csak megjavul egyszer. Naponkint imádkoztak a rossz fiúért, imádkozott Erzsiké is. Nagyon messze távozott ő már a jó Istentől. Mire a tavasz megérkezett, Bikfalvy uram élete nagyon őszre fordult. Az orvosok lemondottak róla és igazságuk volt, mert a nemzetes ur nemsokára kiszenvedett. Szép az, midőn egy koporsó felett a nép hála- könye hull és áldása száll az ég felé. Bikfalvyt őszintén és igazán siratta, a ki csak ismerte. Midőn sirhalom domborult hideg teteme felett, a közértelem úgy nyilatkozott: jó harczot harczolt, becsületes ember volt, áldja meg az Isten nyugvó porait. És ez nagy jutalma az ember életének. Miként két hazának vagyunk, lakói, e földi és az égi hazának: úgy betöltött életünk felett is két Ítélet hangzik el. Boldog ember, kinek porai felett a földön és az égben az Ítélet jól üt ki. * * * Elemér átvette az örökséget. Bár alapjában véve meggyengült az apai vagyon, a fiatal földesur újból rendezte be az egész kúriát. Eltűntek a régi, egyszerű bútorok, szétriasztotta a régi hü cselédsé- séget és a maga uj divatu Ízlése szerint alakította át az egész épületet. Az egykor csendes urasági kastély zajossá lett, a régi hü barátok elmaradoztak, újak jöttek helyükbe. Az özvegy bus és komor vala. Férjének váratlan elvesztése, fiának könnyelmű élete nehéz ködként borult kedélyére. Erzsiké is elmaradt a háztól; mióta
