Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-28 / 8. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 59 Ha az egész magyar birodalom dolga ilyen nyomorultan áll, mint e színdarabban látjuk, ha az emberek ott mind olyan hitványak, durvák, züllöttek és gyalázatosak, mint elenyésző kivétellel ebben a darabban, akkor — ó édes Ausztriám! No komám, bújjunk a föld alá, ha csakugyan hiszi is a német sógor, amit leirt az újsága. (Még szerencse, hogy Ausztriát gondol. Most az egyszer elviseljük ezt a goromba tudatlanságot.) Egy másik német újság meg azon emi- gyen morfondérozik: Az mondják: jó, de a miliőrajz. (Az az egy helyzet festése. Szerk.) Ha abból áll ez a rajz, hogy az ember a legrégibb és legelhasználtabb típusokat, (kiváló alakokat, Szerk.1 a gyermekesen jó öreg plébánost, a vakbuzgó, képmutató káplánt, a egyetlen s amellett felvilágosodott tanítót, a pénzes, pökhendi parasztot és az igazságtalan bírót — úgy állítja össze, hogy egy fészekalja gazember kerül ki belőle, igen reális (meztelen, Szerk.) piszokban: akkor ez valóban miliőrajz. Azt mondják: jó, de ez mind olyan nagyon valódi! Helyes. Én akár el is hiszem. De hogy a nézőtéren nagy számban (!) jelen volt és vaskos kézzel tapsoló magyaroknak miért feküdt annyira szivükön, hogy hazájuk müvelellenségé- nek hírét elterjesszék : ezt nem tudom egészen megérteni. Pirulj magyar nép 1 íme a német sógor ad leckét a magyar Írónak nevezett embör számára! Aszondja: — Bolond emberek! Hát ha nektek, nálatok annyi a gazember, annyi piszok, mocsok van, ha ti olyan barbárok, műveletlenek vagytok, legalább hülyék ne legyetek! — Ne hózzátok ide a német piacra ezeket a piszkokat. Ne mutogassátok, ne kiáltsátok világgá, ti. .. marhák! Hiszen ha akad nálunk is gazember, ha van nálunk is piszok, és akadna német iró, aki ezt kipellengérezné... de nem akadna német színpad, mely azt előadni merné. És mi sajnálunk titeket. És ti eljösztök ide és saját gazembereiteknek, saját piszkotoknak tapsoltok! Brr! Brr! Hát akkor ne felesegessetek, ha mi ócsárolunk, piszkolunk, lenézünk titeket és félvadaknak tekintünk. Hiszen magatok tapsoltok a magatok szerencsétlen hátramaradásának. Úgy van! Tökéletesen úgy van! Megérdemeljük a leckét. De megérdemli az a magyar iró is, Bródi ur, akit mi is villára tűzünk. Mert még hátra van a fekete leves. Fülön csípjük ám őkegyeimét és végig hordozzuk a magyar falvakban, hogy lásson ne csak piszkot, ne csak gazembereket, ne csak sötétséget, de lásson fényt, örömöt, vigasztalást. Lássa a magyar faluk haladását, a magyar faj hajló természetét, okos, józan életét, természetes bölcsességét, melyből egy marékra valót ő neki is lehet majd juttatni. Mester. Hosszú tél. Régen nem értünk ilyen hosszú, tartós telet. Amint múlt év október 18-án — legalább itt nálunk — leesett váratlanul az első hó: azóta tél van. Folyton-folyvást a télben uszunk nyakig. Minden ember érzi a hosszú télnek nyomásait. Többé-kevésbbé minden embernek harcolni kell a téllel. Akár vagyonilag, akár egészségileg, akár a munkát illetőleg. De harcolni kell. A szegény emberek meg éppen sokat szenvednek. És szenvednek azok is, kik a nyár és ősz folyama alatt bőven, talán tulbőven kerestek. Szép munkabért, napszámot kaptak. De nem gondoltak a téllel. Hanem éltek bőségesen, lelkiismeretlenül. Rá’ sem gondoltak, hogy több nap, mint kolbász. Hogy jön a hosszú tél, mikor nincs kereset. Azok is zúgolódnak most. Azok is az elégedetlenek közé tartoznak. Pedig senki se oka annak, hogy nélkülözniük kell. Csak éppen ő maguk. Hát iszen azt mondják erre, jó tanulság. Igen ám, de ez a tanulság majd minden esztendőben megismétlődik. És még sem ér semmit... Újra kezdődik, újra folytatódik és nincs foganatja. Az ország minden részéből érkeznek továbbá a lopások, rablások hírei. A hosszú tél következményei ezek a jelenségek is. De vannak hivatásos, betörők, tolvajok, csalók is. Akik a rideg időszakot felhasználják egy-egy kirándulásra. Mint a múlt héten több városból, faluból érkezik a hir. A cigányok aránylag kevés zavart csináltak a télen. Talán két nagyobb esetet jegyeztünk fel. Bizonyosan érzik, hogy már a cigány-ügy rendezése céljából csinállak - egy miniszteri tanácsosi széket. Punktum. Meddig élhet el az ember táplálék nélkül ? Néhány nappal ezelőlt Reggio di Calabriából azt jelentették hogy egy katona két tűzoltó segítségével egy három éves leánygyermeket húzott elő a romok közül, aki két hétig volt étlen-szomjan eltemetve a romok között. Egy messinai távirat szerint pedig ottan a tizenkilencedik napon is húztak elő élő embert a romok közül. Önkéntelenül is felmerül az a kérdés, hogy tulajdonképpen meddig is bírja ki az emberi szervezet táplálék nélkül. Noorden Károly, a hires bécsi egyetemi orvostanár egy hírlapíró előtt erre vonatkozólag a következőket mondotta : — Az eset nekünk orvosoknak is épp oly hihetetlennek hangzik, mint a laikusoknak. A tények előtt azonban meg kell hajolnunk. Általában az a vélemény van elterjedve, hogy egy ember, aki sem ételt, sem italt nem vesz magához, legfeljebb 8—10 napig élhet. Az úgynevezett koplalóművészek azoban már régen megcáfolták ezt a véleményt, mert ők 3—4 hétig is kitartottak táplálék nélkül csak az italt nem vonták meg teljesen maguktól és mégis úgyszólván semmiféle káros következménynyel nem
