Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-28 / 8. szám
58 MAGYAR FÖLDMIVELŐ már csak volt, ott utánna mennek a magyar kisgazdák, földmivesek is. ő róluk is Írhatjuk aztán, hogy voltak. Bizony, jó hogy ezt már a képviselőházban is nyíltan felemlítették. A cigány-ügy rendezése. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter, mint már több Ízben kijelentette, rendezni akarja a cigányügyet s e végből minisztériumába címzetes miniszteri tanácsosnak nevezte ki Joanovics Sándor volt temesmegyei alispánt, jelenleg már a cigányügy országos rendezésével megbízott kormánybiztost. — Joanovics Sándor már megkezdte működését s belügyminisztériumban, gróf Andrássy Gyula pedig rendeletet intézett valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez s ebben a rendeletben felhívta a hatóságokat, hogy támogassák a kormánybiztost. A kormánybiztos mindenelőtt a cigány fajra, életmódjára, kulturális és egyéb viszonyaira vonatkozó adatokat kért s e végből a központi statisztikai hivatal az összes községi elöljáróságokhoz és városokhoz kérdőíveket fog szétküldeni. E kérdőívekre a miniszter nyolc napon belül kér feleletet s hogy kitöltésük pontos legyen, a községek és városi hatáságok szigorú ellenőrzésére utasította a törvényhatóságokat. KÜLFÖLDÖN. Leszámolás Szerbiával. Minél inkább bizonyossá válik Törökországgal való megegyezésünk aláírása, annál inkább közeledik az az idő, amikor Szerbiával és annak szándékaival js {jjztába kell jönnünk. A mostani állapot már e<tftiö is tűrhetetlenné vált, nemcsak azáltal, hogy Szerbia folytonos fészkelődése miatt több mint százhúszezer fegyverest kell télviz idején az okkupáit tartományokban és hazánk délvidékein tartanunk, ami a monarchiának sok millió fölösleges kiadásába kerül, hanem abból az okból is, hogy végre tisztába jöjjünk az iránt, hogy tulajdonképen mit is akar Szerbia állandó fenyegetődzéseivel és szüntelen fegyverkezésével elérni? Végre, ha nagyhatalom vagyunk is, azért nem tartozunk oroszlán módjára a kis egér cincogását körülöttünk sokáig tűrni s katonáinkat állandó hadi fölszerelésben tartani egy hűtlen szomszéd nyugtalankodása miatt. Azért az újságok a legkomolyabb alakban hozzák a hirt, hogy az idő nagyon is közel van, mikor le akarunk számolni Szerbiával. Nyilatkoztassa ki, mit akar? Háborút. Jól van. Hát legyen háború. Békét? Hát legyen béke. Ennek a kérdésnek rövidesen el kell dőlnie. Azért Írják hát az újságok, hogy Szerbiának ultimátum adatik. Azaz végső terminus, nyilatkozzék: mit akar? A berlini béke. Edvárd angol király berlini látogatása értékes ajándékot gyümölcsözött Európa népeinek. A háborús felhők ha nem is tűntek el a szemhatárról, de láthatóan csökkentek és lassan talán szétoszlanak. Ha Szerbia nem okvetetlenkednék, már a béke napjának ragyogásáról lehetne beszélni. A nemzetközi helyzetnek eme gyökeres változása Vilmos császár és Edvárd király együttes műve. Hogy melyiké a nagyobb érdem, az mellékes; a fődolog az, hogy a berlini béke talán hosszú időre fordulópontot jelent Európa külső politikájában. Magyar falu — Berlinben. ii. Ott hagytuk el, hogy a berlini német sógorok nagy kiváncsian várták-lesték: — Milyen is hát egy magyar falu ? És felhúzzák a kortinát. És játszák vala a magyar falut. — Brr! Gondolják a berliniek — ennyi rengeteg gazember egy faluban. És egyetlen egy szál becsületes lény. A tanitónő. Ez is más felől érkezik. Már mint Budapestről. Ez sem magyar. Oh nem! Egy sajátos keveréke annak, amit ma mindennek lehet tekinteni, csak nem magyarnak. És ennek az egy becsületes lénynek, aki érkezik, hogy világosságot gyújtson a falu sötétségébe, neki mennek a faluban, mint — a fenevadak. A szolgabiró, a káplán, a gazdag nábobék, a nábob fiú, az iskolaszéki tagok mind... de mind. Mert valami féle tudományos vallástalan könyvet olvas a kisasszony. Már mint a tanitó-kisasszony. Aztán éjjeli zenét is kap. Gyónni sem akar. Hát neki uszítják az iskolaszéket, hogy neki — mennie, pusztulnia kell. A kisasszonynak, aki Pestről jött pedig. Világosságot gyújtani. Uramfia! — Szegény tanitó-kisasszony! Szegény magyar nép. Szegény magyar falu — Berlinben. így van! Hát mit szóljunk mindezekhez atyámfia ? Mert látó vagyok benne, hogy vakarod a füled tövét. Mi tagadás benne, hogy gazemberek, buták, szamarak, izgatásra hajlamos embö- rök vannak a magyar falvakban. Ha nem is egy községben együtt, mint itt, hanem soksokban elszórtan megvan az a sok gazember és piszok, amiről a német sógorok is beszélnek, majd meglátjuk hogyan, miképpen. De hogy miért kelljen mindezt egy szerencsétlen faluba kötélen összegyűjteni és egy rakásban a német sógorék elé tálalni. No ezt már tisztösséges magyar embör keböle bé nem veszi. És akkurátusán gondolkodtak a német sógorék is. Az ő, már mint a berlini újságok ki is nyilatkoztatják ezt meztelen-szaporán. Aszondja az egyik:
