Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-21 / 7. szám
52 MAGYAR FÖLDMIYELŐ nem kell magyarázat, minden dicséretnél ékesebben hirdetik az Egyesület munkájának áldását. Betegsegélyzésre és segélyekre kiadott 795 K, adófizetésre 4200 K, fuvarra, napszámra, szolgafizetésre az egyleti pénztár fizetett 7930 K-t, földbérlet fejében pedig 105000 K-t. A földbérlettel kapcsolatosan az egyesületi tagok, illetve Kalocsa város lakosai a következő áru- és pénzértékforgalmat köszönhetik az Egyesület működésének: vetőmag kiosztatott 1500 K, burgonyát kaptak vetni és főzni 1700 K értékben, a múlt évben 2000 K áru műtrágyát hozatott a termés feljavítására s azt tagjaik között beszerzési áron kiosztotta, takarmány — széna és sarju — eladott kb. 24 000 K értékben, a bérelt földeken végzett munkadijak meghaladják a 200,000 koronát, a nagyobb munkakereslet folytán beállott keresettöbblet körülbelül 230,000 korona, a bérelt földeken termett összes termés pedig, mely a kis bérlők tulajdonába ment át, hozzátevőleg 600,000 koronára becsülhető. Az ember alig képes fölérni ésszel, hogy rövid 10 év alatt ily óriási sikereket lehetett elérni, de a de a tények előtt meg kell hajolnunk, őszintén mondva, eddig nem is hittük volna, hogy Kalocsán a népmentés terén ily óriási haladás történt. A föntebbi számok elolvasása után az egész ország színe előtt büszkék lehetünk a mi Keresztény Munkás Egyesületünkre. Nincs is Kalocsáról amerikai kivándorló! Egy volt 1907-ben, nevét akarjuk kiírni, de az is visszajött hamarosan! Megérdemli az Egyesület, hogy mindenki pártfogolja, aki Kalocsa boldogulását és jobblétét szivén hordja. Az igazgatói jelentés végén az összegyűlt tagok kifejezték hálájukat az Egyesület jótevői iránt, elsősorban bold. Császka György kalocsai érsek, majd ŐExellentiája, Kegyelmes érsek urunk iránt, akiknek nagylelkűségéből és jóvoltából az Egyesület oly helyzetbe jutott, hogy tevékenységét annyi felé kiterjeszthette. Ha a keresztény felebaráti szeretet oly magasztos fokban nem gyakorolták volna, akkor az Egyesület bizony oly fényes múltra nem tekinthetne vissza: a 10 év alatt elért siker után járó dicséret ŐExellenciáikat illeti meg első sorban. — Hálatelt szívvel emlékeztek meg Boromisza István kanonok úrról, jótevőjükről, akihez sorakoznak azok is, akik az Egyesület alapításában oly tevékeny részt vettek; dr. Ámon Pál, mint alapitó és első igazgató, Petro- vácz J., Zittl R, Berauer J, Kopping Jakab, Battlay J., dr., Rosztóczy F., özv Bovánkovicsné őnagys, és mások, kiknek nevét az Egylet történetében arany betűkkel fogják megörökíteni. Pénzintézeteink közül a Sárk, Tpénztár, mely az egyesületről minden évben megszokott emlékezni, az idén is 50 K-t juttatott az egyesületnek: a tett nem szorul dicséretre. Talán nem is kell mondanunk, a 10 évi beszámoló után a közgyűlés az egyesületi tisztikarát, különösen a jelentést tevő igazgatót, Tantos Gy. dr.-t, hálája és elismerése jeléül lelkesen megéljenezte. — A pénztári és könyvtári jelentés után következett a tisztujítás. Az Egyesület földbérlete ez idő szerint 1500 magyar hold. A kalocsai Érsekuradalomtól bérletül kapott 3 pusztát, továbbá a kalocsai Plébánia pusztáját, amelyekért évi 30560 K bérösszeget fizet. Az egyesületnek volt 1908. dec. 31-én 821 rendes és 17 pártoló tagja. Porszemek. A kereskedők az mondják, hogy a föld nyel el tőlük mindent. A gazdálkodók akarják tönkretenni a kereskedelmet. Ugyan-ugyan ? Hát osztég, mit csinálnának a kereskedők — a gazdák nélkül? Felelet: Legalább fele nyomban becsukhatná a boltját. * A kereskedők legtöbbje, ha megkövéredik, akarom mondani, meggazdagodik: nyomban földbirtok után néz. Földbirtokos akar lenni. És az is lesz. Jól van! De ’iszen akkor, miért haragszanak, ha a gazdálkodók meg, hogy ki ne szipolyozzák, a szövetke- kezetben keresik a szolid, tisztességes kereskedelmet ? Az már más! Ugy-e bár? Punktum. téli esték. A pénz. — A »Magyar Földmivelő< eredeti tárcája. — Pénz beszél, kutya ugat, mondja a régi-régi közmondás. Ugyan, honnan származhatott ez a kurta-furcsa mondás ? Ki tudja? Annyi bizonyos, hogy körülbelül azt akarja mondani: — Pénzed van, mindened van. Pénzed nincs, bizony, bizony... Pénz beszél, kutya ugat... Hej pedig, dehogy van, dehogy van mindene annak, akinek sok pénze van. ’Iszen például, teszem fel, ha egészsége nincs — semmije sincs. Oh, ismertem én embereket, akiknek rengeteg pénzük volt. És mégis mily nyomorultaknak érezték magukat. Olvastam egy hatalmas, dúsgazdag királyról, aki milliókat ígért, csak egy napra hosz- szabbitsák meg életét. Szomorúan hangzott a válasz: — Nem lehet! Nincs rá hatalmunk. Azt csak Isten tehetné meg. Istennek meg pénzre nincs ám szüksége. * * * Annyi azonban bizonyos, hogy a pénz mozgatja a világot. Mozgatja különösen a mai időben. Mikor a mostani emberiségnek úgyszólván — mint mondani szokás — pénz az istene. Mozgatja azért is, mert ma mindent a pénztől várnak. Észt is. Tekintélyt is. Jólétet, élvezetet, szép
