Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-21 / 7. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 51 kissé fajult is, annak bizony meg vagyon a maga oka foka. De ’iszen csak kérjük a jó Istent, hogy — Romlott hazánkról, ne feledkezzék meg szegény magyarokról. Ilyetén képpen, való módon képzeli el minden józan eszü magyar embör egy magyar falunak bemutatását. Ott Nagy Németországban, a német sógornál, a berlini színpadon. Ezt várja, minden tisztösséges magyar falu egy Írótól, aki követeli, hagy magyarnak hívják, tartsák. ' Mert aki nem ily szemmel nézi ma a magyar falut, a magyar fajt, a magyar parasztot: az nem igaz magyar hazafi és az — nem magyar iróember. De atyámfiai, neki legyen mérve, még sem igy történt. Az történt, hogy ez a magyar iróember bemutatott, beajánlott egy olyas falut a német sógoréknak, amilyet mi itt nem igen számlálhatunk el ujjainkon. Amilyen nálunk csak talán fehér holló színbe' járja. Bemutatott egy falut ott a berlini színpadon olyat, ahol annyia gazember, ahányan vannak. Annyi ott az erkölcstelenség, hogy sok lenne egy egész nagy modernis Gomora és és Sodorna városokra. Annyi a józan ész nélküliség, a butaság, hogy mértékkel is alig mérhetnék. És erre, az ilyen falura mintegy rámutat: — Nézzétek berliniek, ti német sógorok : ilyen a magyar falu. Hogy a német sógorok miképpen, hogyan nézték, figyelték ezt a magyar falut és különösen, hogy Ítélkeztek, azt mi rendre elsoroljuk. És egyáltalán azt a magyar iró-ember urat is, meg a berlini magyarokat, akik tapsoltak ott az ilyen fajta magyar falunak és magyar népnek — tisztességgel és rendre kioktatjuk. Mester. Ki a legboldogabb ember? Úgy van, hogy ma a munkát sokan rabszolgaságnak tekintik. Azt tartják, hogy aki dolgozik, az le van alázva. A7 rabszolga. Legnagyobb ur, tehát legboldogabb ember szerintük az, akinek legkevesebb dolga van. Hát ezt a felfogást, ezt a szerencsétlen gondolkodást, melyet mesterségesen táplálnak ami társadalmunkban, minden tisztességes embernek el kell ítélni és megvetni. A munka igaz, gyötör, de gyötörne boldogít... Egy hires áll imférflu, magyar ember, iró, aki egész életét munkában töltötte el, ennek előtte pár évtizeddel, mintha csak sejtette volna, hogy mi gondolkodása leszen a jövő embereinek, azt mondotta: — Emberek, az közlünk a legboldogabb, akinek legtöbb dolga van! Úgy is vagyon! Az unalom, a munkátlanság az ember legnagyobb réme. Egy ideig csak megy az élet munka nélkül. De aztán ? Jön a gyötrelem! Jön a szenvedés, jön a boldogtalanság. A munkátlanság a társadalom, a család és egyesek legnagyobb veszedelme. A munkátlan emberek csinálják a legnagyobb veszedelmet. Boldog a munkás, akinek munkája után édes a nyugalom. Dikszi. Egy derék Keresztény Munkás Egyesület 10 éves működése. F. évi jan. 31-én ülte meg közgyűlése keretében a kalocsai Kér. Munkás-Egyesület 10 éves fönnállását, ünnepét. A közgyűlés ez alkalommal a szokottnál népesebb volt s öröm volt leolvasni a jelenvoltak arcáról a megelégedést és a jövőbe vetett reménységet, midőn az elnök ngs Valihora Á. dr. ur megnyitó beszéde s a múlt évi jegyzőkönyv hitelesítése után az Egyesület igazgatója. Tantos Gyula dr. az Egyesület 10 évi múltjáról és működéséről beszámolt. Élénk emlékezetünkben van még, hogy Ámon P. dr. —* ezidőszerint újvidéki plébános — 1898. őszén a város kubikosait és nékány fuvarosát maga köré csoportosította, hogy egyesületbe tömörítve lelki nemesülésüket, tudásokat előmozdítsák s megélhetésüket keresztény alapon biztosítsák. — Melyikünk gondolt volna akkor arra, hogy az 1899. január havában megalakult kis egyesület 10 év múlva alig másfélszáz hijján 1000 tagot számláljon és tagjai számára miveit földbérlet után évi 30000 kor. haszonbért fizessen ? Amiről akkor még csak álmodni sem mertünk volna, az tényleg megtörtént. Az Egyesületről a nyilvánosságban nem sokat halloltunk, lármás gyűléseket, tüntető fölvonulásokat, ablakbe- veréseket s más hasonló »demokrata* hőstetteket nem vitt véghez, amit tett, azt sem akasztotta a nagy harangra, pedig méltón megtehette volna: hanem dolgozott csendesen magányában, mint a szorgos méh s gyűjtött úgy erkölcsi, mint anyagi téren nemes mézet, s azt tagjai között szétosztotta. Az ilyen csendesen dolgozó és nem lármázó egyesületet mindenki szívesen látja és pártolja, demokrata honfitársaik pedig tanulhatnak belőle, hogy komoly, céltudatos munkával a közbiztonság és magánvagyon ellen elkövetett kihágások nélkül is lehet szép sikert aratni. Alig hittünk fülünknek, mikor az egyesületi igazgató számokkal mutatta meg, mit tett az Egyesület 10 év alatt s mennyit köszönhet áldásos működésének egész Kalocsa városa. De beszéljenek inkább a számok, amelyekben
