Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-14 / 6. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

43

ban az ilyen munkavállalkozó szédelgők és munkás- kizsarolók és még kevessebben voltak birtokosok és bérlők akik hasonló nemtörődömséggel jártak el munkásaikkal szemben.

De bármily kevesen is voltak, mégis örömmel kell üdvözölnünk ezt a határozatot, amely kiirtja a munkavállalkozói uzsorának ezt a csúnya fajtáját és meg fogja akadályozni azt, hogy az ilyen szédelgések elterjedjenek.

Vanttó Gyula dr.

Sietség miatt.

— Komám uram! Csak egy szóra — kiált egyik falusi ember a másik után.

— Csak hamar, mert sietek!

— Beteg a tehenem, mit is adott kend inni a múltkor, mikor szintén beteg volt a tehene ?

— Egy liter terpentint.

Harmad napra megint találkozik a két koma.

— Rosszat tanácsolt kelmed komám uram!

— Hogy-hogy?

— Hiszen a tehenem megdöglött a liter terpentintől.

— No hiszen az enyém is, de ezt a nagy sietségben elfelejtettem megmondani.

Lehet-e élő állatot zálogba adni?*)

(Dr. V.) Érdekes esetet olvasunk a Jogtudományi Közlöny hasábjain. Nem ugyan nálunk, de a legközelebbi szomszédban, Ausztriában történt az eset és éppen ezért közelről érinthet minket is, különösen a jelen időben, amikor a gazdatársadalom vezető köreiben arról folynak a tárgyalások, hogy célszerű volna a gazdáknak lehetővé tenni azt, hogy függő termésükre, élő és holt leltáiukra kölcsönt vehessenek fel. Szorosan összefügg ez a kérdés a tudomány állal úgynevezett zöldhitel kérdésével.

A dolognak zálogba adása vagy kézi zálogul való lekötése a mi jogunk szerint, de az osztrák polgári törvénykönyv szerint is kézről-kézre való átadással történik és ez a kézről-kézre való átadás olyan lényeges kérdése a zálogszerződésnek, hogy enélkül a kézi zálogügylet létre sem jöhet. Éppen ez okozza az egyik legnagyobb nehézséget abban a tekintetben, hogy a zöldhitel, mint ilyen, a mi jogrendszerünkbe beleilleszthető legyen.

Az osztrák legfelsőbb bíróság úgy látszik, szakított ezzel a jogászi felfogással s az alábbi esetben azt mondotta ki, hogy élőállatokra kézről-kézre való átadás nélkül is lehet zálogjogot szerezni.

Az eset a következő volt: A. adósa volt B.-nek és adóssága biztosítására lekötötte zálogul az ő és a felesége tulajdonát képező teheneket. A zálogul való lekötés úgy történt, hogy a hitelezőnek egy megbízottja megjelent az adósnak az islálójában, ott összeszámlálta a teheneket, az adós pedig kijelentette, hogy ezeket a teheneket átadja zálogul a hitelezőnek. A hitelező megbízottja pedig azt mondta, hogy a teheneket átveszi, azokat megőrzésre az adós feleségének átadja és megállapodnak abban, hogy a házaspár tartozik az állatok ellátásáról gondoskodni és ezért azoknak haszna őket illeti. Az

*) Ezt az igen érdekes cikket a »Gazdák F. Ujságá«- ból vesszük. Szerk.

állatok változatlanul a helyükön maradtak az istállóban.

Már most történt, bogy az adósnak egy másik hitelezője foglalást vezetett a kérdéses állatokra és azokat bírói zár alá vette. B. hitelező erre pert indított a végrehajtó ellen és követelte, hogy a bíróság ismerje el az ő zálogjogának az elsőbbségét. Mind a két alsó bíróság elutasította a hitelezőt a keresetével, a legfőbb osztrák bíróság azonban a keresetnek helyt adott és megállapította, hogy a teheneknek zálogul való lekötése jogérvényesen megtörtént. Azt mondta a bíróság, hogy az a körülmény, hogy a zálogtárgyakat az adós neje vette át a megőrzés végett, úgy hogy az állatok helyüket tényleg nem változtatták, a megtörtént átadas tényén semmi tekintetben sem változtat, mivel a törvény nem szabja meg, hogy a tényleges átadás helyváltoztatással történjék.

Eddig az érdekes birói határozat. Mi a magunk részéről, a mi jogunk szempontjából és a mi viszonyainkat véve figyelembe, a zálogbaadás ilyen módját a legnagyobb mértékben ellenezzük és nem hihetjük, hogy adott esetben a mi bíróságaink hasonló álláspontot foglalnának el, mert ez egyértelmű volna a jóhiszemű hitelezők kijátszásával.

ISMERETEKTARA.

Síi okozza a földrengéseket?

6. A tengerrengések.

Láttál-e már tengert, szives olvasóm ? Ezt a rettenetes víztömeget, mely végtelen terjedelmével, fönséges borzadálvával, megható nyugalmával, viharos haragjával ámulatba ejti a halandót.

Én láttam. Én napokat töltöttem csendes, majd viharos felületén.

És azt hiszem, hogy sok-sok magyar ember is látott már tengert. Hiszen a magyar embert vágya már régen a tengeren túlra, (a más világba, mint szokják mondani) viszi. Rengeteg magyar száll a tengerre. Sokan, nagyon sokan.

Hát tudjátok, hogy ez az óriási víztömeg is mozog. Árban és apályban van folytonosan. De mikor csak kis vihar tépi — sérti meg, vagy főleg mikor a bősz szélvihar megkorbácsolja ezt a dacos szörnyeteget: akkor, akkor. Kérdezzétek csak meg csak azokat, a ki, illétőleg visszavándorlókal, akik tengeri viharokat éltek át. Nem hiába mondják :

— Ha nem tanu tál még meg imádkozni, eredj csak a — tengerre. Majd megtanít az.

Ámde a legeslegnagyobb tengeri vihar, minden elképzelhető hullámhegy kis Miska ahhoz, szives olvasóm, ami képet ölt a tenger, mikor földrengés van.

Hallgass csak . . . olvasd csak . . .

Mikor a földrengés közeledik a tenger a partoktól mintegy visszahúzódik. Ami benne van, a halak, élő vizi állatok a parthoz sietnek eszeveszetten. Ő pedig az óriás . . . lám visszahúzódik. De csak azért húzódik vissza, hogy aztán mintegy óriási viz- hegység vissza dőljön az elhagyott partra. Hogy egyszerre rázúdulva elsöpörjön, pillanat alatt elpusztít-