Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-26 / 51. szám
410 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A jó öreg Szilveszter. Az idő rokolyáján Az évnek szála fogy ; Elmúlott ez az év is, Elmúlott úgy a hogy. A jó öreg Szilveszter Már lesi éjfelet, Nyakában a tarisznya, Már búcsút integet. Szebb lesz az újesztendő, Annak, ki hisz, remél, Mert hinni és remélni Kell annak, a ki él. A jó öreg Szilveszter Már fogja a bátyút... Éjfélt ütött az óra — Ejh! hagyjuk most a bút! Hagyjuk a bút, keservet, Csalódást, csüggedést, Nyissunk hitnek, reménynek Most egy parányi rést; A jó öreg Szilveszter Elviszi sok bajunk — És mától kezdve újra Nyugodtan alhatunk. Háromszázhatvanöt nap Megint csak eltelik És ezalatt bármennyi Gond ránk nehezedik: A jó öreg Szilveszter Elhordja újra mind, Mindaddig, mig hitünk és Reményünk meg nem ing! Szathmáry Vilma. Alkony és virradás közt. (B. G.) Az 1909. esztendő elaggott. Alkonyodik... egy pár nap és a nagy, mérhetlen idők sírjába szakad. És virradni fog az uj esztendő hajnala! Mikor az emberek találkoznak és úgy köszöntik majd egymást: — Boldog uj évet! Édes jó Istenem! Hát mindig boldogabb esztendőt kívánunk az elmúltnál? Hát nem akad már egy olyan esztendő, melynek koporsójánál azt mondhatnék: — Jó esztendő voltál öreg, csak ilyen legyen utódod is, meg leszünk vele elégedve. Bajosan érjük el ezt az időt. Jut eszembe ugyanis a szép mese. Hogy t. i. mi történt, mikor Ádám apánk buczuzott a szép paradicsom kerttől. Hja, elbukott szegény Ádám, oda kellett hagynia a boldogság helyét Az ítélet kimondatott. Az Ur és őt környező angyalok is készülőben voltak vissza a mennyországba. Alig maradt már egy pillannat... mikor az angyalok közül kiválik egy. Oda megy az Úrhoz, eléje térdel... könyes szemmel, összetett kezekkel emigyen esdekel: — Uram, engedd meg, hogy én itt maradjak a bánatos földön. Ládd-e a szegény embernek senkije sincsen. Hadd kisérjem tövises utain ... hadd biztassam égő fájdalmai közt. Az Ur megszánta az embert és megengedte, hogy ez az angyal a földön maradhasson. Azóta ez az angyal mindig az emberrel van, kiséri hűségesen és biztatja, hogy hát majd jobban leszen még! Gondoljátok-e atyámfiai, hogy hívják ezt az angyalt? A Reménység angyalának. Hej, be nagy szerencse, hogy 6 velünk van ! Mi lenne belőlünk nélküle? ’Iszen ő a mi lelkünk mindennapi kenyere. Remélünk, mikor Istenhez beszélünk. Remélünk, mikor dolgozunk! Remélünk, mikor szenvedünk! Remélünk még akkor is, mikor haldoklunk! Ugyan te munkás földmives ember, mi éltet, vigasztal mikor földedet szántod, mikor a magot szórod, mikor a ringó, sárga kalászok biztatnak? Ugy-e ? — a reménység, hogy munkádnak sikere leszen. No hát akkor csudálkozunk-e, ha a jobb esztendő, a jobb idők reménye gyökeret ver az ó esztendő alkonyánál és az újnak virradásakor. És, hogy rólad, elaggott 1909 esztendő beszéljünk, vájjon van-e okunk náladnál jobb, áldásosabb uj esztendőt kívánni ? Hát, hogy őszinte-igazán beszéljünk, bizony bé kell vallanunk, hogy erre a reménységre elég okunk van! Bizony öreg 1909 esztendő pályád véghatárán mondjuk szemedbe, hogy nyújtottál jót is, de azért adhattál volna többet is, jobbat is. Telhetetlenek nem vagyunk, de bizony azért sok-sok csalódással lettünk gazdagabbak a letűnt esztendőben, bár el kell ismernünk, hogy a csalódások mellől nem hiányoztak a biztató örömök sem. Gondolatok. Aki az egész világot akarja boldogítani, többnyire maga is egész életében boldogtalan. Ha megbotlasz egy kőben, barátaid ott teremnek, fölkapják a követ és — agyondobálnak vele! Ha sikersz aratsz: irigyelnek. Ha elbukol: nem sajnálnak. Ha sírsz: kinevetnek. Ha jót teszel: meggyülölnek. Leghamarabb az szokott ítéletet mondani, akinek nincs Ítélőképessége. Sylveszter éjjelén. Életpályája előtt van az ifjú. Az ország leg- hiresebb iskoláiban neveltették, tanították, hogy az élet iskolájában boldog ember lehessen. Az esztendő utolsó éjjele. Sylveszter estéje. És ő holnap, az uj esztendő ébredésével — az életbe lép. Milyen is lesz az az élet? Mennyi remény, mily szivárványos eszmék, aranyos ábrándok feszitik szivét! Az éjféli harangszót még megvárja. Aztán boldogan ... elszenderül. Álmában megjelenik egy aggastyán. Angyal szárnyakkal. Mily csudás angyal. Feje hófehér, arca olyan rózsás, mint a viruló ifjúé. Fürge, eleven, mint az evetke és mosolygós, mint a májusi napsugár. A csudás alakú ember igy szól az ifjúnak: — Fiam! Te holnap az életbe lépsz. Engedd meg, hadd mutassam be neked előbb én az életet. Az ifjú összerezzent. De ég a vágytól, hogy betekinthessen az életbe, ahova ő holnap lépni fog. 1910.
