Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-26 / 51. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

411

Megfogja tehát a csudás aggastyán az ifjú karját — és vezeti a nagy világba.

* * *

Fényes palotába érnek. Szédületes fénybe, pompába, Ar csillárok ragyogása, a vendégek előkelősége örömre hangolják az ifjút. De az örömöt csakhamar szomorúság váltja fel. Látja a sok léhaságot, üres lelkeket. Undorral fordul el a csalóka képektől.

— Vezess el innen — szól az ifjú. Menjünk, fussunk más felé. Nem ilyennek gondoltam — a palotákat. Nem viselhetem el ezt a tettetést, hízelgést — menjünk.

Az angyal enged az ifjú kérésének. És elviszi egy nagy, hires kártyaházba.

Az ifjú arca egyszerre kipirul. Lázas izgatottság fogja el. Úgy látszott, hogy ez izgalom tetszik neki. Mintha boldogság költöznék szivébe.

Alig telik azonban egy rövid óra... az ifjú összerezzen. Észre veszi, hogy hamisan játszanak.

Könyörög hát az angyalnak...

— Vezess ki innen! Menjünk’ Iszen itt csalók közt vagyunk.

Most az angyal egy minisztériumnak hivatalos helyiségébe viszi.

— Ah — örvend az ifjú — itt megtalálom az igazságot. Itt látni fogom, mint jut a valódi érdem, a tisztes munka a maga jutalmához.

És látnia kell csakhamar a protekció szédületes gépezeteit. Veszi észre, mint esnek el a legérdemesebb emberek. A butáké, a szamaraké a világ. A világos, tiszta fejű, képzett emberek nem kell- nek. Azok a marha munkát fogják végezni e emelni a higfejüeket.

— Fussunk innen, oh aggastyán! Mert ha mé többet látok, elvesztem utolsó reményemet, bízódat mamat is az életben.

Az aggastyán lehat nagy, óriási gyárba visz most az ifjút. Iszonyú kavarodás van éppen a gyár ban. A munkások sztrájkolnak. A zugó kerekei pihennek. Helyettük a munkás nép moraja hallszik

— Menjünk innen. Nyugodtabb, csendesebb helyre vezess engem.

Nagy, hatalmas kórházba érkeztek. Undok betegségben nyavalygók fekszenek itt. Fájdalmas nyögések rázzák meg az ember idegeit.

Az ifjú szeme megtellik könnyel.

— Hát ilyen az élet, suttogja. — Menjünk... menjünk innen.

És az aggastyán vezeti tovább... tovább az élet külünböző utain, különféle jelenségeihez.

— Elfáradtam... szól az ilju. Vezess oda, ahol lelkem kissé megpihenhet. Bejárván az élet nagy, keresztező utait... szivem megcsendesedhetik.

... Az országút mellett megpillantanak egy keresztet.

— Álljunk meg, szólt az aggastyán. Itt pihenj meg. A kereszt csendes, boldog árnyékában.

Szólt az aggastyán és eltűnt, mint az az álomkép. Az ifjú egyedül maradt.

És gondolkozott. Az élet súlyos keresztet rak vállainkra. A halál veszi azt csak le onnan. És le- vévén, a hit oda tűzi sírunk elé. Az élet pedig szent teher. Hordozni kell azt addig... ünnepélyesen, bátran, elszántan. ban

Jóslat a jövö esztendőre. — Mme de Thebes, a párisi pythia, a jövő esztendőre is sok mindent jósolt, mint ahogy az elmúlt években cselekvő. Szerinte: az 1910-iki esztendő a tűznek jelében fog állani. A nap heve szokatlan erővel fog a földre sugározni. A kereskedelem fölfelé irányuló tendenciája nagyon erős lesz. A tavasz hideg, száraz lesz, de az ősz meleg és édes bort fog termelni. A középeurópai tengerpartokat borzalmas viharok látogatják meg. Óriási erdőégés lesz egy nagy város közelében. A bányászat nevezetes haladást fog tenni, a pénzpiacon nagy aranyspekulációk lesznek. A divat megváltozik. (Ez az egy föltétlenül bizonyos.) A nagy kalapok és nagy frizurák eltűnnek. Az utcán a lakájok ó-divatu libériákban fognak parádézni. A léghajózás tovább fog fejlődni (alkalmasint ez is igaz lesz) Ószak-Amerikában hatalmas tengerrengések nagy pusztításokat fognak tenni, de Dél-Amerikában szárazság lesz; Oroszországban és Belgiumban nevezetes változások lesznek a viszonyokban. A Balkán nyugtalankodni fog (ez is köny- nyen bekövetkezhetik). Szóval, — mondja Thebes asszony éktelen nagy éleslátással — a népek kölcsönös közeledésében s a békeformulák keresésében nagy lesz a haladás az 1910-ik esztendőben.«

A Kossuth-nóta eredete.

— »Gyorsan gyűlt a maroknyi tábor! Az ellenség h0’0^*» százszor:

De annak rés ... Harcolni Győzni s ha Oly könnyű

Tompa

A magyar határon, Bécs felől is dörögtek im- r az ágyuk!... Windischgraetz betört zsoldos ha- v^al. Karácsonyi ünnepet jött köszöntein az ifjú avédseregnek ... a »Mikulás!«.

Percei oroszláni bátorsággal szállt szembe a nyomó ellenséggel. Maroknyi hős csapata nagy áldozattal engedett át minden talpalatnyi tért a zszerte nagyobb osztrák haderőnek, mely feltart- itlanul nyomult Pest felé.

E nem várt veszedelemben a nemzeti kormány jős rendeletet adott ki, az alvidéki táborból négyr védzászlóalj előfogaton siessen csatlakozni Görgei géhez, mely a fővárosban volt.

Atyám kormánybiztosi hivatalát csapatvezéri ál- il cserélte föl. Néhány nap alatt hatszáz főnyi intés hadat toborzott össze Szegeden és vidékén, ’ azt Pest védelmére vezesse.

Zászlóaljam : a 33-dik, más három zászlóaljjal tt Becskerek mellől, a Kiss Ernő táborából, nap alatt elérkezett parasztszekereken Pestre. A hosszú utón, fedetlen szekereinken s a ka hidegben annyira átfáztunk, hogy ide ér- ;, dermetségünk miatt képtelenek voltunk azon- áborba szállni.

Az első nap tehát a polgársághoz szállásoltak műnket. Nekünk, a 33-dik zászlóalj tisztjeinek, a yar királyhoz« címzett vendéglőben adtak lakást. A jótékony üdüllés után, december 29-én, zász- nk Budára ment át. Itt a Vérmezőn napestig