Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-05 / 48. szám

382

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

MI ÚJSÁG?

A jégvirág az ablakon.

Páskuj Lajos költeményaibtl.

Az ablak közt virított a Rózsa, szegfű és viola, —

S a jégvirág az ablakról ,

Hozzájuk nagy büszkén szóla:

»Könnyű nektek kikeletkor Kihajtani, illatozni,

S a napsugár segélyével Mindennap uj bimbót hozni.

Tavasz és nyár, eső harmat Adja nektek az életet.

S mind elhaltok, ha érzitek Közeledni az őszt s telet.

De én akkor virágozom,

Nekem a tél az idényem.

S ott is nyitok, hol nem vetnek Nekem ez már szenvedélyem.

És milyenek virágaim !

— Igaz, hogy nincs bennök illat —

Most pálmaág, majd falevél,

Most egy tájkép, majd meg csillag.

S nekem nem kell világosság,

Napsugárra nincs szükségem !...

... De mit érzek *? Jaj fűinek A kályhába !. .. Végem ! Végem !u S a jégvirág az ablakról Nyomtalanul elenyészett,

S a viola, szegfű s rózsa Tovább is élt és tenyészett

ír

Hétről-hétre.

Az elmúlt hetek alatt több szép és magasztos ünnepségek foglalták el a nemzet lelkét. E sivár politikai világban szinte megittasultak a lelkek, mint mikor sorvasztó aszályban az áldott eső könnyít a nagy természet pusztaságán. A kath. világnak, de az egész országnak is magasztos napjai voltak, mikor az ősz vezérembernek és talán mondhatjuk a kat- holikusok fővezérének, az aggastyán Zichy Nándor grófnak nyolcvanadik születése napját ünnepelte. Ilyen ünnepet régen nem látott az ország. Tisztát, érdek nélkülit, minden salaktól mentest. Még az ellenfél is elismerte az ősz vezér súlyát, hatalmas egyéniségét. Hiszen Zichy Nándor hazáját éppen olyan forrón szereti, mint Egyházát. Hazájáért a legnehezebb időkben börtönt szenvedett. Egyházának konfessora s ha kellett volna martira lesz bármely percben. És ez az ősz ember, megáldva szép életkorral, megért oly eseményeket, oly korszakokat, miket kevés embert ért meg a földön.

*

Alig mult el a Zichy ünnepség a nemzet oda zarándokolt Kossuth apánk sírjához, hogy a hatalmas mauzóleumot, síremléket felavassa.

Nem gyászünnepség volt ez; (bár régi sírokból felemelték, exhumálták a Kossuth család nő tagjait és újra eltemették), hanem nagy nemzeti ünnep. A nemzet ugyanis most nem egy sírhely köré gyülekezett — mondotta egyik szónok és nem gyászolni jött. A mi a nemzet előtt állott most az nem síremlék többé. Pantheom, ahol a nemzet minden egyes tagja, lelki szemeivel láthatja a magyar történelem legutolsó nagy szabadság hősét minden földi gyarlóságtól menten, megtisztelve, megdicsőülvQ.

A nemzet tehát valóban ünnepelt, hogy Kossuth Lajos nagy lelke bennünket felemeljen. megerősítsen.

Az óriási közönség lelkében ez a gondolat, most a nemzet legnehezebb napjaiban mély hatást, sőt megindulást keltett.

A hatalmas mauzóleumot, síremléket még most is hullámzó csoportokban látogatja a közönség. Vidékről is sokan zarándokolnak a dicsőség emlékeihez.

♦

Mit szóljunk a politikai világról? Bizony csak egyformán kínos vergődésről és leverő bizonytalanságról írhatunk. Nehéz fellegek járnak hazánk egén, tele viharos elemekkel. Mint mikor a természet nem tud kibontakozni a tél dermesztő páncélából. úgy nemzetünk sem nyer egy kis derűt, amely tavaszt, nyugodt, munkás ébredést hoz számára. Napról-napra más és más hirek kerülnek szárnyra. Más emberek, más politikai pártok, vezérek és alakulások. Mi politikával nem foglalkozunk. Részletekbe azért nem is bocsátkozhatunk. De bízunk ő felségének ismert alkotmányos érzületében és a nemzet szívós erejében. Azért, hisszük, hogy Isten segedelmével a rég várt kibontakozás meg fog történni.

— Milyen Idő lesz? A Meteor írja: November vége és december eleje állandóbb, szárazabb jellegű időjárást Ígér, a 4-ike körüli kisebb változással és követőleg alacsonyabb hőmérséklettel. December hő változási napjai: 4, 7, 12, 13, 16, 20, 21, 23 és 26-ra esnek. Ezek közül legerősebb hatásúak a 7, 12, 16, 21 és 26-ikiak. A 7-iki hideg, szeles, vagy viharos; a 12-iki enyhült; a 16-iki csapadékos; a 21-iki hóeséses; a 26-iki erős hideg jelleggel.

— Damjanich Jánosné meghalt. Női és honleányi erényekben gazdag, hős asszony hunyta le szemeit örök pihenőre. Az aradi vértanuk iegbátrabbjának: Damjanich Jánosnak özvegye szakadt ki a földi létből, ahol a jóság és jótékonyság nemtójének magasztos hivatását teljesítette buzgón, szinte férfiúhoz illő erős önmegtagadással. Az elhunyt pár nappal előbb töltötte be í)0-ik életévét. Múlt- számunkban megemlékeztünk róla. Dacára a magas életkornak, friss elméjét, szive minden nemes indulatát megőrizte mindvégig. Amikor végét közeledni érezte, papot kért és bensőjében az egész világgal kiengesztelődve ment oda ahonnan nincs többé visszatérés.

— Véleményváltozás egy perc alatt. Arra gyakori a példa, különösen a politikában, hogy egyesek homlok- egyenest más véleményt vallanak, mint korábban. Csakhogy ez a köpenyegforditás nem pillanatok alatt történik, hanem esetleg évek kellenek hozzá. Most azonban Gyuláról azt a hirt kapjuk, hogy egy városatya szinte egy pillantás alatt megváltoztatta véleményét, amelyre előbb akár esküt is tett volna. Ez a csoda a városi közgyűlésen esett meg, A város uj villamos világításáról mérges vita kerekedett. Több szónok hevesen megtámadta a villamos társaságot, azt állitván, hogy munkája hiányos, mert a villamos-lámpák minduntalan elalszanak. Nem tűrhette mindezt szó nélkül egy tekintélyes városatya s ugyancsak alaposan visszavágott, a midőn védelmébe vette a villamos-társaságot.

— T. közgyűlés, mondotta beszéde végén, a fölhozott panaszok alaptalanok, s azt hiszem, sikerült megcáfolnom mindazokat a vádakat, a melyekkel városunk villam-világi- tását illették. Állítom, hogy a mi világításunk a legjobb ...

Ebben a pillanatban elaludtak az összes villamoslámpák, a melyek a közgyűlési termet világították. Most már a sötétben hangzott tovább a szónok ajkáról:

— Igen, t. közgyűlés, én is állítom, hogy a mi világításunk minden kritikán aluli s én is követelem, az előttem szólókkal együtt, hogy a polgármester indítson vizsgálatot a villamos társaság ellen.

— Emberevők áldozatai. Egy amerikai hadihajó kötött ki a minap Manillában. A hajó egy angol embert hozott magával, akit az Admiralitási szigetek közelében a nyílt tengeren szedett föl a hajó legénysége. A szerencsétlen rettenetes állapotban volt: napok óta étlen-szomjan

, hánykódott gyönge sajkájában a tengeren. Borzalmas kalandját igy beszélte el a tengerészeknek: Két angol társá- a 1 és három kínaival indult el egy kis vitorláson Hong-