Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-07 / 5. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 35 Magyarországon már sokan nem a vak szerencsétől várják az élet szükségleteit, a módosodást, a pénzt, a meggazdagodást. Hanem a munkától. Mert itt e hazában a munka meghozza már gyümölcsét. A munkás kezeket megbecsülik és megfizetik. Igaz-e tehát a suttogó hir? Hogy bukik ez a féktelen Moloch, ez a csábitó ördög — az osztálysorsjáték. Hát annyi bizonyos, hogy a múlt évben szeptemberben már apasztották a sorsjegyek számát. — Ez is jelent valamit. Most, mondjuk suttog a fáma, hogy az osztálysorsjáték igazgatósága elhatározta, hogy 15.000-rel apasztja a sorsjegyek számát. Hát ez megint valami. Ha igy haladunk, akkor talán megérjük, hogy az osztálysorsjáték — lejtő végére kerül. A szülők réme a vörheny. Rémületben tartja a szülőket városokban, falvakban egyaránt, időnként és különösen most ez a ragadós (fertőző) betegség. A szülők réme. A családok gyászbaboritója. A gyermekek és ifjak, még sokszor a felnőtteknek is kegyetlen Herodesse. Már már nagy volt az öröm, mikor feltalálták a biztos gyógyszernek hitt serumot. ügy látszik azonban, ezzel a gyógyszerrel is viaskodásba kezd a vörheny. És sokszor győzelmet arat. Mi laikusok (nem orvosok) ne tudóskodjunk, hogy miben áll ölő hatása, mi a tudományos felfogás. Hanem egyszerűen tanuljuk meg azt, hogy mikor kell rögtön orvosért küldeni. Tehát először az intő jeleket, melyek minket figyelmeztetnek. így legkönnyebben elkerülhetjük a veszélyt és a skár- lát fertőzést is. Vegyük tehát figyelembe, hogy a vörheny sok esetben igen enyhe megbetegedés. Alig okoz rosszul létet. Egy csekélyke torokfájás. Ugyancsak alig észrevehető láz. És rövid — néhány óráig tarló halvány kiütés jelentkezik. De már az ilyen enyhe módon megbetegedett egyén is épp oly mértékben fertőz (ragadós) mint a súlyos beteg. Még több kárt tesz, mert félre vezet. Ügyet sem vetünk reá. — Semmi, csekélység az egész. — Eregy iskolába, nem lesz semmi bajod. így szoktak beszélni a szülők. Sőt engedik, bogy játszótársak jöjjenek a házhoz. Vagy ők menjenek a szomszédba játszani. De nem csak az érintkezés okoz bajt. Orvosok tapasztalták, hogy még ezek a jelentkező, csekélységnek látszó bajoknak is utóbajok keletkeznek és maradnak. Különösen vesebaj. És ha a gyermek ezzel fent jár, súlyos bajok keletkeznek. Mindezekkel szemben elsőrendű kötelesség: — Azonnal orvost hivatni! Dr. REGÉNY-TÁR. A hova az Isten visszaköltözött. I. Szépfalva legkiemelkedőbb pontján áll egy urasági ház, mely bizony ilyen kisebb községben kastélynak is beválik. A milyen egyszerű, de kedves vala ez a kastély, olyanok voltak annak lakói is. A családfőt Bikfalvy Mátyásnak nevezték. Régi, nemes család sarja, becsületes és tiszta jellemű férfiú kinek magaviselkedéséből különösén két hatalmas vonás domborodik ki. Egyik, hogy szivének bensejéből ragaszkodik ősei hitéhez és a másik, hogy végtelen lelkesedéssel csügg hazáján. Szelíd, nyugodt természete csak emelte tekintélyét, magas, deli termete, nyílt arca, tiszta vonásai, egyszerű, csinos magyar öltözéke, érdekességet kölcsönöztek egész megjelenésének. Nemes és gazdag volt, de azért utálta a munkátlanságot; módosságának dacára takarékos és igen jó gazda hírében állott. Őseivel sohasem dicsekedett. Az volt meggyőződése, hogy minden ember nemes, ki ezt saját becsületével és munkásságával kiérdemli. Ha ily szép és becsületre méltó dolgokat mondhattunk el Bikfalvy uramról, nem lehetünk fösvények élete párjával, Ágnes asszonynyal szemben sem. A nemzetes asszony — igy hívta őt az egész község — azon nők sorába tartozik, kiknek e földön egész boldogságuk a családi tűzhelyen terem. Férjét szivének tisztaságával szerette; nem is volt neki más gondolata, mint megelégedetté tenni azt a kis kört, melyben immár életének javarésze eltölt. Azonfelül jeles gazdasszony hírében állott. Nem csuda, ha Bikfalvy uram arról volt nevezetes, hogy sehol a földkerekségén nem tudott olyan jóízűen enni. mint otthon. Akármilyen fényes lakodalom, keresztelő vagy farsangi mulatságon megmondotta a magáét: t. i. «Már csak az én Ágnesem főztje mégis ritka a maga nemében!» A harmadik, akit be kell mutatnom, az egyetlen fiú gyermek, Elemér, ő most nincs otthon. Féltékenyen nevelték, mint a hogy jómódú családokban az egyetlen gyermeket szokták. Hiszen ő benne látta az édes apa saját életének folytatását, munkásságának, életküzdelmeinek jutalmát. Ó volt tehát a család központja. Most Pesten van, a jogot tanulja. Azt akarja ugyanis édes apja, hogy munkás ember legyen belőle; ne bizakodjék el vagyonában, hanem saját erejéből keresse meg kenyerét. És erre jogos reménye lehetett. Úgy eresztette ki a családból mint egy romlatlan, szüztiszta ifjút, kinek vallásos nevelése nem maradhat minden nyom nélkül a zajos fővárosban sem. Majd ha haza jő, akkor bemutatja önmagát az olvasónak. (Folytatása köv.) Huseltartás meleg időben. Nyáron a hús néhány óra alatt is könyen megromlik, csak két mód van arra, hogy a húst megóvják. A húst forró zsírral le kell önteni és a megkeményedett zsírréteg alatl nem érhet hozzá a levegő. Vagy pedig faszén közé kell jól beásni, mert a faszén fertőtlenítő szer. A vadhúst pedig több napig el lehet tartani aludt tejben.
