Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-17 / 41. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

325

keverve bátran etethető s az állat úgy szereti, hogy a széna közül is kiszemezi egyenkint. Szerinte a burgonya semmit sem szenvedett a szár levágástól mert hisz mikor alul sárgulni kezd a szára, akkor már elérte teljes fejlettségét. A szár csonkjai csak arra valók, hogy levegőhöz jusson általuk. Ezt igazán érdemes lenne megpróbálni, már azért is, mert az is, mert az erjedés során a krumpli szárán telelő minden élősdi elpusztulna.

Oroszlánok és tigriseknek gyenge a tüdejük, fél- mértföldnél tovább egyik sem bir futni.

*

Tasmaniban 13 éven aluli egyéneknek nem szabad szivarozni Japánban csaknem mindenki szivarozik. A leányok 10, a fiuk 9 éves korukban kezdik.

TANÁCSADÓ

Állatok mentése tűzvész esetén.

Régi tapasztalat az, hogy hirtelen kitörő tűzvész esetén az állatok mentése okozza a legnagyobb nehézségeket a gazdaságban. Sokszorosan tapasztalták ugyanis, hogy tűzveszedelemnél az istállóból az udvarra kiterelt állatok, amint a nagy lángot megpillantják, visszatérnek az istállóba. A megriadt állatok ösztön- szerüen cselekednek igy: a veszedelem érzete hajtja őket vissza megszokott helyükre, ahol biztonságban vélik magukat s ahonnan azután a légnagyobb orő- kifejtéssel is alig lehet eltávolítani. Lovak és juhok, ha póráz nélkül szabadon tereltetnek az udvarra, a tűz láttára azonnal gomolyba verődnek, ami az állatoknál a védekezési állapotba való helyezést jelenti és a mentést nagyon megnehezíti, sokszor teljesen lehetetlenné teszi.

Azért tehát állatok mentésénél tűzvész esetén ez az eljárás követendő :

1. Nem szabad egyszerre valamennyi állatot a kötelétől felszabadítani;

2. mindenekelőtt a szeműk bekötendő és azután — főkép a lovak — egyenkint kivezetendők ;

3. csak legvégső szükség esetén kell valameny- nyit szabadjára ereszteni, az első erővel kihurcolandó, a többi ütésekkel és biztatásokkal az első után terelendő.

Legkedvezőbb természetesen, ha az istállónak a tűzzel ellenkező oldalon is van kijárása. Nagy veszedelem esetén ajánlatos, ha az istálló falán rést töretünk. A baromfit egyszerűen zsákokba dugjuk és megfelelő helyen újra elzárjuk.

Legnehezebb a disznók mentése, ezeket úgy kell megkötözni és kivitetni.

A méhesről a legtöbb helyen ilyenkor megfeledkeznek, úgy hogy a családok a nagy hőségtől és füsttől elpusztulnak. A méhest úgy mentjük, hogy a röplyukakat betömjük és a kaptárakat csöndesen megfelelő helyre vitetjük; itt azonban a röplyukakat azonnal szabaddá tegyük, nehogy a méhek meghaladjanak.

Az állatok mentése lehetőleg nyugodtan és csendben történjék, minden lárma, kiabálás mellőzendő.

Ml 1TJSÄG ?

Követésre méltó példa.

Abban az időben, mikor a zsidóság engedélyt nyert arra, hogy hazánkban megtelepedhessen, történt, hogy Komárom vármegyének egyik nemes falujában a nemesek hadnagya, amint a községi bírót nevezték, összehívta a lakosságot.

— Nemes atyámfiai, — mondotta — régi szabadságunknak vége, mert az uj törvény ránk szabadította Mózsiékat. Láthatjátok a szomszéd falukat, amelyek lakosságát már kiforgatták vagyonukból. Ez a sors vár ránk is, ha nem gondoskodunk magunkról, különben koldusbotra jutunk mi is. Minden nemes atyámfia parolájára fogadja azt, hogy nem fog vásárolni tőlük, ha közibünk telepszik. Aki pedig adott szavát megszegi, az mindenkor tiz forint bírságot fizet.

A nemes atyafiak szivvel-lélekkel elfogadták hadnagyuk indítványát s igy az a két korcsmáros, aki pár nap múlva közibük letelepedett, unalmában egész nap csapdoshatta csizmaszárán a legyeket.

Az egyik megunván, hogy boltja küszöbét senki sem koptatja, egy hét múlva, kora hajnalban megszólította szomszédját, aki kapálni ment a földekre:

— Szomszéd uram, nagyon jó pálinkám van.

— Ha neked pálinkád van, idd meg magad. Nekem nincs arra való pénzem.

— Ej no, ki beszél itt pénzről ? Hát az emberség mire való. Olyan finom szilvapálinkám van, hogy a király is megihatja. No, kerüljön bellebb, hisz nem látja senki. Hát talán azt gondolja, hogy nem tudom mit fogadtak egymásnak ? Jöjjön no, nem árulom el senkinek.

A nemes atyafi óvatosan körülnézett s mivel senkit sem látott, beosont hozzá, ahonnan sikerült bepálinkázás uán óvatosan távozni. Akkor már többen jártak az utcán, akik bejelentették az esetet és a rajtavesztett, földhöz ragadt szegény ember nagyon drágán fizette meg a pár pohár pálinkát, mert a tiz forintot irgalmatlanul bevasalták rajta.

Az elrettentő példa hatott s a két korcsmáros két hónap múlva felszedte sátorfáját s ment más falut boldogítani.

Hasonló eset történt mostanában — mint egyik tekintélyes fővárosi újságban olvassuk—azemplén- megyei Petics községben is. Azon a vidéken már Mózsi, a korcsmáros az ur, a volt jobbágy most az ő rabszolgája s a szabad költözködést csak annyiban nem korlátozza, hogy ha már áldozatát megnyuzta, uzsorakölcsönnel kisegíti Amerikába, ahonnan hűségesen törlesztik az uzsorakamatokat.

A község bírája, egy Amerikát megjárt, világlátott ember bement a korcsmába, hogy saját szemeivel meggyőződést szerezzen, vájjon a korcsmáros nem mére-e orosz pálinkát, oltott mészre öntött vizet.

Ä galíciai jövevény gorombán kiutasitotta a kötelességtudó elöljárót, aki tudván, hogy hiába megy panaszra, titokban összehívta a falu lakosságát, akik egyhangúlag elhatározták, hogy a korcsmába többé be nem teszik lábukat. Aki pedig fogadalmát megszegi, tiz korona bírságot fizet.

A falu népe hűségesen ragaszkodik adott szavához s Mózsi, aki már két hét óta vendéget nem látott, becsukhatja korcsmáját s mehet Budapestre, ahol hitsorsosai tárt karokkal fogadják mint orosz menekültet.

*

— Megmozdult a föld. Az ország dunai részén és Horvátországban földrengés volt. — Vasárnap reggel egymásután két közepes erejű földrengést jeleztek Budapesten. Az első rengés hat óra harminckilenc perctől hat óra negyvennyolc percig, a második hat óra ölven-