Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-10 / 40. szám
316 MAGYAR FÖI.DMIVELÓ Komák, szomszédok, tanítók látva-látták, hogy Leveles András szörnyű csalódásban van. Féltek is tőle, hogy hozzányúljanak az ő hitéhez. E’ volt a nagy hiba! Mer’ azér' volt nagy hiba, hogy ha idejében megmondották volna, ami minden emberfia előtt nyilvánvaló volt: hát akkor bizony másképen esett volna Leveles András fiának a sorsa. ’Iszen Leveles András jó módú ember volt. A régi példaszó is azt mondja, segíts magadon, akkor az Isten is megsegít. Leveles András nem segített. Pedig vette észre, hogy a trónörökös már negyedik éve látja az Isten napját — és még alig ejt néhány szót. Aztán nem fáj fejem, ne szólj szám. A nézése is olyan bamba. A járása is olyan furcsa. Az uj tanító ur végre meg is mondotta a magáét Leveles Andrásnak. No egyéb se’ kellett. Rosszabb tanító nem született erre a földre, mint ez az igazmondó ember, aki pedig igazán értette ám a maga mesterségét. — Tanítson az. iskolájában, mondotta Leveles András. Az én házamban füstre akaszthatja a diplomáját. — Asszony felesége hiába esengett. — Hallgass a jó szóra András — — — Mit sem ért... — Van annak, hogy miből éljen. Aztán várjatok. ’Iszen gyermek még. Majd eljön az ideje. A tisztelendő ur is lelkére beszélt Leveles Andrásnak. — Lássa András, az Isten meglátogatta. Csapással teszi próbára. De segíteni lehet a bajon. A dadogás gyógyítható. A tudósok tudják a módját. Az ilyen gyermeket külön elbánásban kell részesíteni. Van már olyan iskola, ahol nagyot lendítenek az ilyen bajon. Egy kis áldozat — és a baj egészen tűrhető lesz. A fiú még valami mesterséget is tanulhat. Ember lesz belőle. — így se’ lesz barom. Van neki miból élnie. Akár ur is lehet. És elhallgatott mindenki. Moccani sem mertek többé. A vagyon, a mód meg volt. De a trónörökös napról-napra — hülyébb, hogy úgy mondjam butább lett. A csudagyermeket »kis ökör«-nek hívták a faluban. Nem volt szép, hogy igy bántották szegényt, de mi tagadás, bizony nagyon is rászolgált a trónörökös erre a keresztelőre. Végre Leveles András szive is nagyot dobbant. Megütötte a szomorú valóság, mely már igazán feléje kiáltott. — Ebből a gyermekből sose* lesz ember — mormogta maga előtt sokszor. Naponkint és óránkint. — Aztán elment a tanító úrhoz is. Késő volt minden ... — Most már bizony elkéstünk, szólott a tanító ur határozottan. Ha akkor fogjuk szálra a bajt, mikor mondottam, még minden jóra fordult volna. — Segítsen tanító ur, szólott elkeseredetten Leveles András, mindent megfizetek. — Hej András gazda, Isten látja lelkemet, hogy segitve-segitnék. De egyet nem lehet a világ pénze árán se’ visszapótolni: a mulasztást. Jó András gazda szomorúan ballagott haza Nem szólt senkihez. Még asszony felesége se’ tudta szavát venni. Buskomorrá lett. Sorvadt, fogyott, mint H legerősebbik tölgy, mikor szu rágja tövét. És nem sokára kidőlt. * * * A csuda gyermek meg ott maradt édes anyja gondozó karjai közt. Addig, mig ez a bubánatba merült asszony él... talán segítve van a mérhetlen csapáson. Aztán ? A csudagyermek élő halottként bolyong majd és lassan emészti — a nagy vagyont. Mester. Amerikában a lóversenyeken tett fogadások évente 300 millió dollárt tesznek ki. * A csillagok évének hossza igen különféle. A Mer- cur éve 88 napból, a Vénusé 229 7. a Marsé 687, a Neptuné pedig 60, 127.7 napból áll. * A férfiak agyveleje 10 százalékkal nehezebb mint a nőké. A bányamunkások biztonsága érdekében. A bányamunkások kétségtelenül a legnehezebb és életveszéllyel járó munkát végzik. Csak az tudja, aki a bányákban járt, bányász nép közt élt, hogy mi minden ólálkodik e nép élete ellen, úgyszólván minden pillanatban. S mily nehéz munkával szolgálják az emberiséget. Hozzák napfényre a kincset, melyből bizony nekik jut a legkevesebb. Nem csak az emberi jóérzés, de talán maga a társadalom önmegbecsülése követeli tehát, hogy e munkás nép életét, a lehető legmesszebb menő intézkedésekkel óvják, védjék, biztosítsák. Mert az a lelketlenség, az a könnyelműség, amivel a bányászüzemeket kezelik, hallatlan módon grasszál és lesz forrása a legborzasztóbb szerencsétlenségeknek. ügy látszik a kormányzat figyelmét is magára vonta ez a körülmény és most két rendeletet bocsátott közre a hivatalos lapban a bányamunkások biztonsága érdekében. A rendelet ez: A belügyminiszter kél rendeletét közli a hivatalos lap, mely rendeletek a bányamunkások biztonságának érdekét szolgálják. Az első rendelet arról szól, hogy fekete szénbányákban a robbantást csak e célra külön kinevezett lövő- mesterek végezhetik. Ez a rendelet megállapítja a robbantásnál követendő eljárást és a szükséges óvóintézkedéseket. Szigorúan előírja a rendelet, hogy robbantani mindazon üzemi pontokon tilos, ahol a bányagáz (methán = CH.) jelenléte a biztositó lámpával megállapítható. Végül szigorú büntető intézkedéseket tartalmaz. A másik rendelet azokat a bányarendőri szabályokat Írja elő, amelyek szálló szénpor ellen való védekezést a fekete szénbányákban lehetővé teszik. E rendelet szerint minden feketeszénbányában vízvezeték létesítendő és állandóan használható állapotban tartandó. A rendelet egyes szakaszai ezen öntözési vízvezeték berendezéséről, az öntözésről és a nedvesítésről szólanak. Mindkét rendelet 1010. január 1-én lép életbe. Hát örömmel veszünk ezekről a rendeletekről tudomást. De megnyugvást csak akkor fog szerezni, ha ez a rendelet, mint sok-sok más rendelet nem marad papiroson. Magyarország közélete tele van
