Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-03 / 39. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 311 — Deli Mátyás szive. Ez alatt a cim alatt a múltkoriban debreceni újságok nyomán eltemettük Deli Mátyást, a Hortobágy egykori hires állatorvosát. Most azt Írják nekünk Tiszapolgárról, hogy nz öreg ur él és a legjobb egészségnek örvend, a szive még mindig a helyén dobog s nem a Hortobágy gyepes hantja alatt pihen. Örömmel adjuk közre ezt a helyreigazítást, annál is inkább, mert köztudomású, hogy akinek alaptalanul holt hírét költik, az olyan ember hosszuéletü lesz a földön. A Deli Mátyás esetében ennek már csak azélt is igaznak kell lennie, mert ő fölötte tiszapolgári olvasónk szerint már három Ízben mondtak búcsúztatót az újságok s ezek a búcsúztatók mind a háromszor életben találták. — Mirbeau a csodagyermekekről. Mirbeu Octave, a hires párizsi iró az őszi tárlat jegyzékéhez feltűnést keltő előszót irt, s ebben a gyermekek rajzaira is kiterjeszkedve, a többi között ezeket mondja : — Ismertem két gyermeket, egy hét és egy kilenc éveset, aki minden külső ösztönzés nélkül, pusztán kedvtelésből rajzolgatni kezdett. Mindig emlékezetből, soha a természet után rajzolgattak és pedig macskát, kutyát, lovat, tehenet, madarat, néha pedig embert. Ezek a rajzok nem minden naposak voltak, finomságról, könnyedségről, megfigyelés csodálatos erejéről tettek tanúságot, egyszerűsítettek és stilizáltak, a nagy japán mesterek müveire emlékeztetve, amelyeket ezek a gyermekek nem is ismerhettek. Meg voltam lepődve. Az égjük gyermeket a szülei csodagyermeknek tartották és ki akarták képeztetni, hogy nagy művész váljon belőle. Akadémiára küldték, ahol iskolázták, tanították és agyonkinozták. Végül visszafejlődött és ma már egy hű vonása sincs. A csodagyermekek szőlői okulhatnak ebből a szomorú történetből... — Felhőszakadás, jégeső. A somogj7megyei Zaraárd községben nagy felhőszakadás s jégeső volt. A jégeső a szőlőkben és gyümölcsösökben nagy kárt tett és a felhőszakadás több kisebb házat elsodort. — Egy kivándorolt sorsa. Fiúméból írják: Az Austro-Americana hajóstársaság Laura nevű gőzöse a minap érkezett meg Triesztbe és több száz hazatért magyar kivándorló utással együtt magával hozta Szalay Erzsébet nagykanizsai illetőségű 27 éves napszámosnőt is, akit az amerikai nyomor késztetett a hazatérésre. Miután a szegény asszonj7nak semmije sem volt, gyalogszerrel indult el Triesztből, hogy hazakerüljön. Több napi gyaloglás után halottfáradtan érkezett Fiúméba és a rendőrségen jelentkezett, ahonnan útlevéllel hazaküldték. — Harc a cigányokkal. Ökörmezőről Írják: Szabó Ferenc határrendőr a minap egy gyanús béna embert vett észre s igazolásra akarta fölszólítani. Az illető bénaságáról megfeledkezve futásnak eredt s az üldöző rendőrre többször rálőlt. A rendőr utolérte s kardjával leütötte. Az ártalmatlanná tett emberben egy régen keresett cigányra ismertek. A társai ez alatt tovább mentek. Az ökörmezői csendőrörs a többi cigány üldözésére indult s utol is érte őket, de azok szekereiket és lovaikat hátrahagyva, az erdőbe menekültek. Az üldözőkhöz csatlakozott az iszkai csendőrörs és a környék népe. Körülvették az erdőt s a cigányok bent szorultak. A cigányok ki akartak törni s rátámadtak üldözőikre. Az egyik cigányt egy csendőr agyons a többit ártalmatlanná téve, bilincsbe verték s Ökörmezőre szállították. Eddig több betörést bizonyítottak rájuk s rablógyilkosság elkövetésével is gyanúsítják őket. — Ismét a cigányok. Kujas aradmegyei községben Abrugyán Mariska nyolc éves kis leányt a pásztorok csütörtökön a hegyek között összeégve találták meg. A vizsgálat'megindult és a njmmozási jelekből cigányok merényletére következtetnek. — A mezökovácsházai postarablás. A mezőkovács- házai postahivatal rablóit, akik néhánj7 nap előtt a déli órákban a postahivatalból 720 koronát elraboltak, a csendőrség, három odavaló suhanc személyében kézrekeritette. Kovács Béla, Kovács Jánns és Dudaszeg István, akik közül egyik sincs több húsz évesnél, letartóztatásuk alkalmával beismerték tettüket. — Az északi sark fényképe. Cokk most teszi közé az első okmányszerü bizonyítékot északsarki útjáról. Egy fénykép ez, melyet Cook az ésaki sarkot környékező jégsivatagról vett fel. A képen látható az Egj'esűlt-Államok csillagos és sávos lobogója, melyet Cook, amikor a célhoz ért, az északi sarkon kitűzött. Egy hóhalom látszik a képen, ebbe van beillesztve a zászló melj7 mellett a két hű eszkimó áll, kik Cookot vakmerő útjára elkísérték. Valamivel jobbra egy'szikláidé látható, előtte a jégbe vert bottal. Itt még valami látszik a képen, amit nem lehet egészen jól felismerni. Köröskörül az egyes jégmezők látszanak, melyeknek a széle a láthatáron összeolvad az égboltozattal. — A halottkém. Miskolcon az alispán tudvalevőleg igen szigorú ember. A megyei tisztviselők valósággal félelemmel gondolnak reá. Különösen pedig a falusi jegyzők. Az egyik jegyzőt nemrég mulatás közben megütötte a guta. Szörnj'et halt. Minthogy orvos nincs a faluban, se a környéken, a falu kovácsa végzi a halottkémi teendőket. A tudós férfi közönséges embereknél hamar konstatálja a halált. Egyszerűen laposfogóval összeszoritja a lábaujját s ha nem moccan, biztos, hagy halott, mire megengedi a temetést. A jegyző úrral azonban nem mert ilyen könnyen elbánni. Hátha feltámad és ebben az esetben jaj neki! Nem is akarta ennélfogva teljesíteni a halottkémi szolgálatot. Az egész elöljáróság most már azon tanakodott, miképen lehetne konstatálni a jegyző ur halálát. Nem tudták eldönteni, a mikor csak egyszerre előáll a kisbiró: — Majd megmondom én kendteknek, meghalt-e a jegyző ur, vagy sem ! Ezzel odaállt a halott mellé s sakálüvöltéssel ordította be a fülébe : — Jegyző ur 1 Jegyző ur! Itt az alispán ur ! A jegyző persze nem mozdult. — No hát, ha még erre se ébredt fel, akkor meg is van halva a jegyző ur, szólt meggjmződéssel a kisbiró, mire megadatott az engedély az eltemetésre. ISMERETES K-TÁEA. A legelső dohány Magyar- és Erdély- országban. A dohányt a XVI. században hozták be Európába s 1605-ben Nagybritániában már annyira el- terj'edt, hogy I. Jakab nyilvánosan is tiltakozott a dohányzás ellen. A magyarokat valószínűen a törökök és németek ismertették meg a dohánnyal. Erdélybe 1576-ban hozta ajándékba Báthory Kristófnak egy török küldöttség az első dohányt és első pipát. Hasonló ajándékot kapott 1614-ben Konstani- nápolyból Bethlen Gábor, de azzal élni vagy nem tudott vagy nem akart. Első Apafi Mihály fejedelem azonban (1633-ban) az érsekujvári táborban már dohányzott, de roszul lett tőle, olyannyira, hogy a pipázást másoknak is megtiltotta. A dohánynak Erdélybe való hozatalát, mivel már akkor sok pénzt vitt ki az országból, 167ü-ben megtiltották a kereskedőknek és pedig a dohány és egyébb áruik elkobozásának terhe alatt. A birtokos nemességre ötven, a parasztra hat forint bírságot szabott az országos törvény. Ez alá a tilalom alá vonták a papokat és a diákokat is. Ámde a törvénynek nem lett foganatja s még a nők is csúfot űztek belőle. Ez okból 1683-ban az országgyűlés nemcsak megújította a törvényt, hanem a dohánytermelést és tubákolást is eltiltotta. 1686-ban és 1688-ban megismételték a törvényes tilalmat, de akkor sem volt foganatja. 1689-ben azután jószágvesztés terhe alatt tiltották el a dohánytermelést, a dohányfogyasztókra pedig két-háromszáz forint pénzbüntetést szabtak. Végre a törvénynek engednie kellett s 1702-ben az erdélyi kancellár, Bethlen Miklós gróf maga irt a kormányszékhez, hogy az Apafi Mihály alatt hozott dohánytörvényeket tekintsék elavultaknak. Midőn 1728-ban a szászári dohányraktárakban lévő dohánymennyiségét összeírták, abban már 408.604 font magyar dohányt találtak s mázsáját 6 forint 12 pénzen adták el.
