Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-03 / 39. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 310 gyobb a gümőkórságban elhaltak száma. A városok közül is legkevesebben halnak meg Londonban, Budapest a nagyvárosok között a 7-ik, utánna még csak Bécs, Pétervár és Moszkva következik. Az utolsó 12 esztendő alatt Budapesten tetemesen szaporodott a gümőkórságban elhaltak száma, bár az általános elhalálozás 27 7 százalékról 181 százalékra csökkent. A nagyvárosban általában sokat áldoznak az egész- ségügyi állapotok javítására, s a legtöbb városban csökken is a halálozás aránya, mégis 10 nagyváros közül 5-ben szaporodott a gümőkórságban elhallak száma, közlük Budapesten, de a legnagyobb mértékben Párisban. Még pedig általában az iparos munkások között terjed nagy arányban a gümőkórság. Budapesten a könyvnyomtatók 60 százaléka, a cipészek 50 százaléka, asztalosok és lakatosok 48 százaléka, a szabók 41 százaléka, pékek 398 százaléka, hal meg tüdőbetegségben. És a betegség orvosolható, ha elejét álljuk. Hej! de sok tenni valónk is van ezen a téren. Egy fővárosi uriasszony a Balaton mellett nyaralt; mielőtt elutazott volna, egy emlékpoharacskát vásárolt a házaló tótnál. Eleinte sokalta az árát és azt mondta a tótnak :- Enyje, de nagyon drága, ennyit még Osztendében sem kérnének érte. — Osztendővel eztán még drágább lesz, hat csak vegye meg szaporán a ténsnsszony, — volt a tót válasza. Wil ÚJSÁG? „Téli Esték.“ Ne tessenek megijedni! Nem az öregről, tél anyókáról leszen itt szó. Bár ő is döcög már. Felvette mankóját; észre se’ vesszük — kiegyenesedik előttünk. Arról van szó, hogy a mi újságunk a »Magyar Földmivelő« a maga rendes alakjában e címen is: »Téli Esték« fog megjelenniHogyan kelljen ezt érteni? Hát nagyon egyszerű és természetes ennek a nyitja. Sokan vannak, akik csak télen olvashatnak újságol. És kérdezik is évről-évre; vájjon csak télire megrendelhetik e lapunkat? Mások, szegéiig angagi helgzetiiknél fogva nem hozathatják lapunkat egész éven. Aztán! Szerkesztőnk 12 esztendőn át szerkesztett, jobban mondva irt egy országszerte nagyon kedvelt újságot. A »Téli Esték«-et! Ez újságot nagy elfoglaltsága és más tiszteletreméltó okoknál fogva tizenkét esztendőnek előtte abban hagyta. Azóta szerkeszti a Magyar Földmivelőt. (Bizony, észre se’ veszi, hogy immár 25 esztendős szerkesztő.) De a »Téli Esték« volt olvasói azóta is minden esztendőbon zaklatják: — Fölébrednek-e a »Téli Esték« 2 Hiába írjuk, válaszoljuk, hogy itt van helyette a »Magyar Földmivelő«. Éppen olyan! Tartalmas, magyaros, becsületes, minden embernek szája ize szerint való. Mit sem ér! Nekik »Téli Esték« kellenek. Hát jól van! Fölébrednek a »Téli Esték«! Tizenkét esztendő után ismét. Úgy leszen szerkesztve, hogy minden keresztény magyar család megleli benne a maga olvasmányát. ’Iszen ilyen csudás, ilyen áldott nyelv, mint a magyar nincsen széles e világon. Úgy lehet ezen a nyelven beszélni, hogy mindenki megérti, minden emberfia gyönyörködhetik benne, így fogunk mi is nyelvünkön Írni! Tehát: A Magyar Földmivelő marad változatlanul. Úgy, ahogyan volt és van 12 éven átal. Akiknek ma jár, indulni fog változatlanul ezután is De akik ezt a Magyar Földmivelőt csak télire akarják megrendelni, azok »Téli Esték« címen fogják kapni. És fogják kapni négy hónapon keresztül minden vasárnapra két koronáért. Ezzel végezhetnénk. De van egy-két szavunk ami régi, hű olvasóinkhoz, a Magyar Földmivelő olvasóihoz. Ti már jól ismeritek ami újságunkat. Tudjátok mit érünk, hány pénz az értékünk. Hát szeretettel kérünk benneteket ajánljátok most ismerőseiteknek, jó barátaitoknak a Téli Estéket. Magyarázzátok meg, hogy aki két koronát beküld Szatmárra a Téli Esték vagy Magyar Földmive- lők lapja szerkesztőségének az négy hónapon át, tehát november, december, január és február hó minden vasárnapjáia megkapja ezt a lapot pontosan, becsületesen. Gyüjtsetek tehát már most, azonnal a Téli Esték számára előfizetőket. És küldjétek be pontos címmel a két koronát, hogy november 1-ére a »Téli Esték« is megindulhasson. Ha minden olvasónk csak egyetlen egy előfizetőt gyűjt, már nagy tábor lesz együtt. A Magyar Földmivelő és Téli Esték tábora __ Mi bízunk a magyar népben, mert huszonöt esztendeje látjuk, örvendve és hálásan látjuk, hogy a magyar nép is bízik bennünk. Isten nevében tehát előre ! Szatmár, 1909. okt 1. Bodnár Gtispár a Magyar löldmivelő és Téli Esték szerkesztő és kiadó tulajdonosa. Nagy halottja van ismét az országnak Meghalt egy hófehér aggastyán, Thaly Kálmán, a fő- kuruca ennek a mi világunknak. Lassan, de kérlelhetetlenül szedegeti a halál a magyar nemzet soraiból azokat a tipikus alakokat, akik még élő tanúi a régi idők tiszta lelkesedésének, a történeti lelkesedés apostolainak. Thaly is közel félszázadon keresztül egy eszmének élt, A nemzet történetének és ebben különösen II, Rákóczy Ferencnek, a nagy bujdosó korának. Ő volt az, aki felfedezte Konstantinápolyban II. Rákóczy Ferenc hamvait (1889.) és harminchárom évi szakadatlan munka, kutatás és folytonos ébrentartással megszerezte nemzetének azt az örömet, hogy immár II. Rákóczy Ferenc és társainak csontjai az édes hazai földb n pihenhetnek. Thaly 1839. évben született. Tanár ember volt, majd harminc éven keresztül országgyűlési képviselő. Legutóbb Debrecen városának követe volt. Halála váratlanul következett be. Senki sem tudott betegségéről. Egyszer csak jött a szomorú hir, hogy egyik jó barátjának házánál (Tren- csén) Zablalban megtért az öreg kuruc, a fájdalom Íródeákja’ a nagy fejedelemhez. — A magyarbolyi munkás-ünnep. Schaumburg- Lippe herceg magyarbolyi uradalmában szép munkás-ünnep folyt le. Simonovics Luka negyvennyolc esztendeig hűséggel és odaadással szolgálta gazdáját, azért Darányi földmivelés- ügyi miniszter 100 koronát aranyban és egy díszoklevelet küldött a hűséges cselédnek. A miniszter adományát nagyobb ünnepség keretében adlák át.
