Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-03 / 39. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 309 HÁZIASSZONY Tojások eltevése télire. Tavaszszal, meg nyáron legtöbbéi tojnak a tyúkok, ilyenkor legolcsóbbak a tojások, mert van bőven. Ámde télen nincs tojás, olyankor nem jut a piacra. A tavaszi és nyári tojásokat tehát el kell tenni télire. Többféle mód van használatban, pl. zsírba ágyazzák a tojásokat. Ez drága eljárás, meg az a baj, hogy a zsir megavasodik s ennek az izét átveszi a kényes természetű tojás is. Mások gabona, hamu, só, korpa közé tették, de ennek az eljárásnak az a nagy hátránya, hogy az anyag, amibe a tojásokat teszszük, nagyon száraz és elvonja a tojásoktól a nedvességet. A tojás túlságosan beapad, levegő mégis csak férhet hozzá a szemcsék között, behatol a tojáshéj likacsain és úgy a fehérje, mind a sárgája elkezd lassanként bomlani, rothadni, mig végre hasznavehetetlen lesz a tojás. Ismét mások mésztejbe teszik el a tojásokat. Ez nem lenne rossz eljárás, csak az a baj, hogy meszes viz behatol a tojás likacsain s megrontja az izét, mészizü lesz a tojás, úgy hogy éppen csak főzési célokra lehet a tojásokat használni. A kereskedelem meg is különbözteti ezeket a többiektől és „meszes tojásokénak, nevezi. Azt tudja mindenki, hogy a tojást jó állapotban csak hideg helyen lehet eltenni, mert a rothadás, a bomlás ilyen helyen nem áll be. Ezért nagyban a kereskedők hűtőházakban tartják el a tojásokat Kicsinyben ezt persze csak jégveremben, jégszekrényben lehetne utánozni, de ez igen körülményes volna. Kicsinyben legjobb a vizüveggel való eltevése a tojásokra, mely abban áll, hogy a friss tojásokat naponta összeszedjük, lemossuk és olyan sürü anyagban elraktározzuk, amelynek se ize, se szaga nincs, a miből tehát semmi sem hatolhat he a tojáshéjon s amely levegőt egyáltalában nem enged a tojáshoz. Ilyen anyag a vizüveg, amely minden drogériában, patikában kapható. Ára literenkint 1-20—1'50 korona s egy literből lehet 10 liter keveréket készíteni. A vizet felforraljuk és azután lehűtjük, hogy teljesen tiszta legyen. Azután valamely tiszta edénybe, de legjobb a kőkorsóba vagy ha nagyobb mennyiséget akarnók eltenni, akkor hordókban a keveréket megcsináljuk. Jól megjegyzendő, hogy a hordókat 2—3-szor ki kell forrázni, hogy feltétlenül tiszták legyenek. Azután minden edényben külön-külön megcsináljuk a keveréket, nehogy az átöntésnél egyik-másik edénybe higabb folyadék kerüljön. Az arány a következő: 9 rész viz és 1 rész vizüveg, jól összekavarva együntetü folyadékká. A tojásokat azután ebbe helyezzük és vigyázzunk arra, hogy ne legyen egy törött sem köztük. Evégből a tojásokat gyengén összeütjük, ha finom csengést hallunk ép a tojás, ha nem, akkor tegyük félre, mert valami baja van. Ezeket az edényeket azután pincében vagy olyan helyen teszszük el, hol egyenletes a meleg, pince vagy jó hűvös kamra a legjobb. Deszkákkal befedjük s más dolgunk nincs velük tovább, mint időnkét vizet utána tölteni, hogy a párolgást pótuljuk. A tojások igy 3—4 évig eltarthatok. Használat előtt a vizüveget lemossuk s látni fogjuk, hogy nem különbözik az ize a friss tojástól, csak 2—3 év elmúltával lesz a fehérje rózsaszínű, de ize ekkor sem változik és épp úgy megolvad, mint a friss fehérje. Winkler János. — Ha valaki sokat hajlong előtted jól vigyázz, hátha csak port keres, hogy szemedbe hintse. * — Sokan azt gondolják, hogy az igazságot agyon lehet kiabálni * — Ha az újság egy embert megdicsér, legalább húszat ellenségévé tesz. Igazán dicséretes bátorság kell tehát ahhoz, hogy valakiről jót Írjon az újság ! KÖZEGÉSZSÉG A tüdöveszedelemröl. Hosszas betegségben, avagy iszákosságtól elgyöngült ember, szóval, aki gyönge testalkotásu könyebben megkapja gümőkorságot. Ezt a gyönge testalkotást örökölni is lehet, például mérések igazolják, hogy a tüdővészesek mellkasának kerülete kisebb, a testük hosszának felénél, holott egészséges ember mellkasának kerülete fölér teste hosszának, felével. A gümőkórság minden életkorban előfordulhat, de leggyakoribb 14 -30 év között. Az iparosok között ez a betegség korában mutatkozik s éppen a munkabíró években leggyakoribb; ennek okát a kereseti viszonyok magyarázzák, mert ezek miatt hiányos a táplálkozás, rosszak a lakások. A gümős betegek 70 százaléka zsúfolt, egészségtelen lakásban lakik, s ez nemcsak a betegekre nézve veszedelmes hanem a velük lakó egészségesekre nézve is. Előmozdítja a tüdővészre való hajlandóságot a silány táplálkozás is. Legrpsszabbul táplálkoznak a rossz keresetű, nagy családu munkások, s ezek közt van a legtöbb gümőkóros. A betegségre való hajlandóságot növeli, ha a gyermekeket igen korán, a 14-ik életév előtt ipari munkába fogják, úgy szintén, ha a napi munka igen hosszú ideig, 10 órán túl tart. Különösen a leányok között látjuk, hogy 10 — 12 éveseket is alkalmaznak s 12—ltí óráig is dolgoztatják őket. A betegség fejlesztője az egészségtelen helyiség. A szeszivást nem lehetett közvetlenül fejlesztő oknak tekinteni, de közvetve előmozdítja a gümő- kórságot, mert rontja a táplálkozást, elgyöngiti a testet, már pedig vannak olyan munkások, a kik keresetük negyedrészét szeszre adják ki. Azonkívül az iszákosok gyermekei gyönge fejlődésüek. A gümőkórság azért pusztít főképpen az iparos munkások között, mert a test ellenálló képességét csökkentő ártalmak ő rájuk hatnak leginkább. A gümőkórság elterjedésére nézve 15 európai ország között Magyarország a 13-ik, még csak Ausztriában és Olaszországban több az ilyen betegsében elhaltak száma. A mig Angolországban minden milliónyi lakos közül 1358 hal el gümőkórságban, Ma- gyyarországban 3184. A városokban általában na
