Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-03 / 39. szám
308 MAGYAR FÖLDMIVELŐ bizonyosan százannyira is talált az árva, a kinek most módjában áll válogatni a sok között. A pap után, dolgukat végezve, távoztak a sírásók is. A sírnál levő néhány öreg asszony is elbotorkált halottai sírjához. Csak egyedül az árva maradt az uj sírnál, — mert az irgalmas lelkek elfelejtették meghívni éjjeli szállásra . . . TANÁCSADÓ A munkáscsalád vigasza. — Megtörtént. — Űr József tiszaberegi (Szatmár m.) lakos megöregedett a favágó munkában. Még ugyancsak bírta a munkát és ime egy félrelépés, egy megcsúszás, az öreg elesett és nyomban meghalt az előtte álló fatörzs előtt. A családapa, a kenyér kereső nélkül maradt család megsiratta, eltemette a munka vértanúját. Rettenetes nyomorúság szakadt a szegény özvegy nyakába... Egy napon aztán hívták a községházához, ahol megtudta, hogy az országos gazdasági munkás- és cselédsegitő pénztár 400 korona segélyt küldött Ur József családjának. Ez a négyszáz korona sötét, súlyos nyomorúságtól váltotta meg a nagyszámú családot. Az asszony áldotta ura emlékét, hogy annak idején belépett a gazdasági munkás- és cselédsegitő pénztárba. Ur József esete alkalmából szolgálatot vélünk teljesíteni, mikor olvasóink figyelmét újból föl akarjuk hívni a gazdasági munkás és cselédsegitő pénztárra, amelynek tagja lehet mindenki, a ki földmi- velésnek bár mely ágát akár csak mellékesen, is űzi. Teszem: az is beléphet a pénztár tagjai sorába, aki méhészkedik, szőlőt mivel, erdőt vág, napszámba jár, kertet ás, szánt, vet, boronái, gyomlál, baromfit tenyészt, tehenet tart, kecskét legeltet. Ez a néhány sor nem minden amit a jóravaló pénztárról tudni kel. Sőt igen kevés, csak a figyelmet akartuk vele felhívni. A pénztár igazgatósága (Budapest, V., Alkotmányutca 10.) ingyen küld ismertető könyvecskét, melyben minden tudni való benne van. Ebből elolvashatjuk, hogy a pénztárnál nyugdíjra is lehet beiratkozni, s egész 1200 koronáig való évi nyugdijat lehet biztosítani. Lehet biztosítani halálesetre, lányunknak férjhez menésre való hozományt. Kérjünk minél többen ilyen könyvet. Mindezt pedig azért mondjuk el, mert ámbár nekünk semmi hasznunk vagy kárunk abban nincs, ha akár egy ember se veszi ki ebből a pénztárból azt a sok jót, a mit kínál; de meleg szívvel időnként fölemeljük a pénztárba való hívásra szónkat, mert azt tartjuk soha szebbet, jobbat olvasóinknak nem ajánlhatunk, 'minthogy ha legalább arra buzdítjuk, hogy a pénztárt ismerje meg. Azt a pénztárt, melyben senkinek egy garasa sem veszhet, lévén a pénztár az állam egész felelősségével körülvéve, törvény által megcsinálva és a földmivelésügyi miniszter szorgos ügyelete alatt, a ki a pénztárhoz külön biztost állított. Hét lakatnál több lakat alatt őrzi itt a munkás pénzét. Ez nem kiházasitó, se nem temetkezési intézet. CtAZXtA A must lassú erjedése. Annak, hogyha a bepincézett must nem indul erjedésnek, minden bizonynyal a hideg az oka. Az élesztőgombák a 15—20 C°-nál találják meg tenyészetükhöz a legkedvezőbb hőmérséket, minél alacsonyabb a must hőmérséke, annál gyengébb az erjedés és —{— 1 C° körül teljesen szünetel. A penészgombák azonban még ezen alacsony hőmérsékleten is tenyésznek s miután más szervezet nem akadályozza őket, tanyát ütnek a must felületén. Első teendő a penésztelepeknek a must felületéről való eltávolítása, még pedig lehetőleg nagy gonddal, hogy a musttal minél kevésbbé érintkezzék a penész, mert különben köny- nyen penész-ize lesz a bornak. Azután az erjedést kell elősegíteni oly módon, hogy a must vagy ujbor hőmérsékét a kívánt 15 C°-ra felemeljük, vagyis azt egy melegebb pincébe, esetleg füthető erjesztő kamarába viszszük át. Az erjedés elősegítésére tanácsos a musthoz néhány liter erjedő ujbort, esetleg tiszta és egészséges borseprőt adni. Ha a kierjedés után a must felületén volt a penésztől a bornak némi penészize lenne, azt később rendes kezeléssel, fejtéssel, esetleg faszénporon való átszüréssel lehet eltávolítani. Ha a penésziz erősen érezhető, akkor annak eltávolítása igen nehéz. A szénán való átszürés valamit segít ugyan, de teljesen nem tünteti el. A káposzta kiteleltetése. A közönséges fejeskáposztát, vöröskáposztát, valamint a kelt 4—5 hétig jól el lehet tartani úgy, ha a kifejlődött egészséges fejeket torzsáikról levágva, s külső zöld leveleitől megtisztogatva, fejjel lefelé pincében rakjuk, vagy ugyancsak fejjel lefelé száruknál fogva valamely fagymentes, de nem tulszáraz helyiségben felaggatjuk, mindkét esetben az esetleg rothadni, penészedni kezdő leveleket időnként el- távolitván. Ha azonban egész télen át elakarjuk az említett káposztaféléket tartani, akkor ássunk a szabadban, fakadó víznek ki nem tett dombosabb helyen 70 centiméter mélységű egy méter szélességű árkot, melynek feneke is majdnem ilyen széles legyen s ezen fenékre ültessük a gyökerestől kivett káposztákat, (a föld is rajta legyen a gyökérzeten) aztán locsoljuk meg jól. Az árkot, mely szükséghez képest tetszés szerinti hosszúságú lehet, — fedjük be deszkákkal, amelyeket enyhe időben szellőztetés céljából leszedjünk. Mikor pedig az idő állandó hidegre fordul, s már nappal is fagy, akkor a deszkák fölé vagy két arasznyi vastagon szalmás trágyát terítünk. Enyhe napokon azonban néha bontsuk ki a rakományt, nemcsak szellőzés szempontjából, hanem azért is, hogy a romlásnak indult leveleket eltá- volitsuk. Rendkívül enyhe télen megvékonyithatjük a szalmás trágyát, ha ellenben igen hideg és hótalan volna a tél, akkor a trágyafedőt még szalmával, kukoricaszárral, náddal, stb. is boríthatjuk, mig az idő enyhébbre nem fordul.
