Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-19 / 37. szám

294 MAGYAR FÖLDMlVELŐ Hogy tehát nyirkos pincében megóvhassuk hor­dóinkat a penészedéstől, mindenekelőtt azon legyünk, hogy a pince falán, talaján és ajtaján a penész le ne rakódjon, amit részint szorgalmas szellőzés, részint rendszeres tisztogatás által érhetünk el. Másik módja a hordók lehető megóvásának: az önkészitett firnisszel való bevonása. Len olaj, gyanta és borszeszből készítve. Az ilyen firnisz kitölti a hordó fájának likacsait annyira, hogy abba többé a penész finom szálai be nem juthatnak. Ilyen hor­dókat azonban, csak teljesen megállapodott érett bo­rokhoz lehet használni, melyekben a bornak már csak zamatja fejlődik. Olyan uj borokhoz, melyek még utóerjedésben mennek át, ilyen hordókat hasz­nálni nem lehet, mert likacsaik be vannak dugulva, azokon keresztül a borok fejlődéséhez szükséges le­vegő többé be nem jut s a borok képződése meg lenne akasztva. Az ilyen uj borokhoz szükséges hordókat tehát más utón kell a penész veszélyes hatásától megóvni. Sok oly szert ismerünk, melyek a penész képződé­sét vegyi utón akadályozzák meg, sőt a már kész penészt is elsorvasztják, megölik. Ezek közül azon­ban igen nehéz választani, mert például a kénessav és chlór, melyek a penésznek legyilkosabb ellensé­gei, részint nem állandók, részint gyakori alkalma­zás folytán magát a hordót is megrongálják. A réz­vagy vasgálic pedig a hordó fáján át még a borba is bejuthat. Bármi csekély mennyiség jusson is pe­dig be ezekből, a bornak vagy szinét vagy izét ron­gálják meg. így nem marad más hátra, mint a bor­sav és a sokkal olcsóbb borax. Ez utóbbi veendő tehát, mely feloldott állapotban a penésznek épp oly megrougálója, mint maga a chlór vagy ké­nessav. Olyan hordókat, melyeket fejlődő — tehát még aránylag uj borok tartására szántunk, azon uj álla­potban, mihelyt a borok befogadására már elő van­nak készítve, borax-oldattal kell bevonni. E célre minden liternyi tiszta eső vagy folyó vizre öt-hat deka boraxot kell venni. A vizet forrón kell ráön- íeni, hogy könnyen feloldódjék. Kihűlés után a hor­dókat úgy fenekükön, mint dongáikon egy meszelő­vei kell bemázolni. Teljes kiszáradás után a bemá- zolást ismételni kell. Másodszori megszáradás után a hordók már használhatók. Igaz, hogy a bemázolás alkalmával a likacsokba húzódott borax száradás közben szintén megszárad és kikristályosodik. De nedves pincébe elhelyezve, csakhamar megnyirko- sodik a hordónak egész felülete, mely nyirkosság természetesen behatol a pórusokba is, hol aztán a kristályos boraxot részben feloldja. Ha már most az ilyen hordóra penész jut, az csakis a felületen fog némileg kínlódni, de a likacsokba bocsájtott szálak azonnal elpusztulnak. — A világ legöregebb tölgy fáj a az Etna környékén él; kerülete 72 méter és életkorát kétezer évre becsülik. — A zsebóra fekvő helyzetben nem működik olyan pontosan, mint függőleges helyzetben. Ez okból célszerű éjszakára óratartóra vagy szegre akasztani. — A meleg zsebből kivett órát ne fektessük hideg márványra vagy ne érintse az a hideg falat. A hirtelen való hőváltozás ugyanis a szerkezet alkatrészeinek összehúzódá­sát okozhatja. MI ÚJSÁG- ? Ha a fecske utrakél .......... Ha a fecske utrakél — hervad az ősszi levél. A tapasztalai, az évenkint való megfigyelés általá­ban . . . hogy Kisasszony napja tájékán Szűz Mária madara, a fecske madár búcsúzik — utrakél. Jól van mondva tájékán, mert én még tegnap előtt is láttam fecskét. Amiből azt következtetem, hogy az idén nagyon későn érkeztek . . . későbben távoznak. Az én lakóim, fecske párom már rég a fakép­nél hagyott. Itt-ott pár hete. Nem tudom hova — merre lettek. A Füstös, meg^a Csóré. így teltek a múlt esztendőben is. Fel nem foghatom, hova hurcolkodnak — erre az utóidőre. ........Minden évben megfigyelem a fecske ma­darak bucsuzását. Tüneményes, kedves jelenség! Annyit mondhatok. Alk onvodott ... A fecskék csoportokba verőd­nek. Talán minden egyes vidék, körzet lakói egv- egy csapatba. Nagyon élénkek, nagyon hangosak. Csicseregve repdesik körül azt a vidéket, melven tartózkodtak, házukat építették és otthonukat meg­csinálták. A csevegésük is más, mint ennek előtte. Olyan búcsúzó hang. Mintha csak beszélnének a ligetekkel, mezőkkel, udvarakkal, gazdákkal, ereszal­jakkal. Mintha az ember hallaná: — Isten veletek! — Csevegek megyek, megyek; csevegek enge- delmet esengek. És mintha az a sokszori keringés, körülröpke- dés arra való lenne, hogy jól emlékükbe véshessék tanyájukat, otthonukat, elhagyandó fészküket. Azt hiszem, utazásuk tervét is megbeszélik.... — Ne sebessen! — Engedelmesen! — Csendesen, ne ellenesen! Az éj ráborul a nagy természetre. S mikor virrad, reggelre azt vesszük észre, hogy a fecskék — hiányzanak. A nagy légürben hiába keressük őket. A fecskék suhanását, levél rengéshez hasonló lejté­süket. Egyszer-egyszer átszeli a levegőt egy-egy lomha, busán károgó varjú .... Egyszer-egyszer halljuk: — Kár-kár-kár! Igazán van valami meghaló a fecskék bucsu- zásában. A múlandóság, az elmúlás fájó húrjai kezde­nek megrezzeni az ember lelkében . . . S annál in­kább, mentői jobban hallja a sárguló levelek zör­gését, hullását......... B. G. — Negyven év a mezőgazdaság szolgálatában. A király Gangéi János, Valkán Sándor, Petrovics Antal, Vizi János, Szalay Márton, bajnai lakósoknak, Petrovics Ferenc, Molnár János, Timár Mihály és Hollencsik József sárisápi, Nagy Ferenc, Pazgyera Márton nagysápi, továbbá Lejwolf György és Gazner Ambrus kövecsespusztai gazdasági cselé­deknek negyven évig a mezőgazdaságban való szolgálataikért a diszérmeket engedélyezte, melyeket Darányi földmivelés- ügyi miniszter az illető vármegyék főispánjaihoz a kitüntető oklevéllel együtt azzal küldött meg, hogy azt a kitüntetet­teknek megfelelő ünnepélyesség közben nyújtsák át. — Bodrogolaszti tokaji bor az angol király. Az angol király, részt vett Marienbadban a Stefánia kir. her­cegnő és férje, gróf Lónyay Elemér által rendezett regge­lin, mely alkalommal gróf Lónyay Elemér bodrogolaszi-i tokaji borai annyira Ízlettek a királynak, hogy az udvar­mesteri hivatal máris nagyobb meneyiségü tokajit rendelt a gróf bodrogolaszi-i pincéjébőlj azjangol királyi udvar szá­mára, Londonba. Valóban örvendhetünk, hogy ily módon, ily támogatás mellett a tokaji bor végre valahára újra el­foglalhatja a világpiacon azon elsőghelyet, melyet csakis a borhamisítók manipulációi folytán volt kénytelen hacsak ideig-óráig is, silány minőségű utánzatoknak átengedni.

Next

/
Thumbnails
Contents