Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-19 / 37. szám
292 MAGYAR FÖLDMIVELÓ vizes edénybe, Selingát pedig büntetésül száműzetésbe küldte. Szegény Selinga könnyek között készült távozni, de az ő kedves pilléjének hagyatékát nem akarta pusztulni hagyni, hanem kiszedegetle a gömböcské- ket a forró vízből, melyben úszkáltak. Amint ezekkel babrált, finom fonal csavarodott az ujjára, mely fonal gyönyörű fényével majdnem végtelennek látszott. Selingának a szép hajszálfinom fonal annyira megtetszett, hogy lemotollálta mindről a fonalat és száműzetésének magányában pompás szallagot szőtt férje, a császár számára, és erre a szallagra rá is irta a pille és utódjainak egész történetét, hogy férje előtt magát igazolja. A szallagot Selinga elküldte férjének, a császárnak, kinek a pompás szallag nagy örömet okozott és ki feleségének menten megbocsátott és őt újra magához vette, s mint egy uj és csodaszép szőttesnek feltalálóját ünnepeltette és kérte, hogy ezt az uj szőttest birodalmában honosítsa meg. Selinga boldog volt és szívesen engedett a kérésnek. Kedves eperfáinak lombtalan ágai között még sok gömböcske maradt volt, melyekből az ő kedves kis pilléjéhez hasonló pillék bújtak ki, és ezekkel azután éppen úgy bánt el, mint az ő első kedves pilléjével. Eddig szól a selyembogár meséje. Aki valamit hallott a selyembogárról, könnyen rá fog ismerni a mese alakjaira. A szép Selinga pilléje egy eltévedt nőstény selyembogárpille volt, az apró gyöngyöcskék pedig a pille petéi voltak. Mikor ezeket a gubókat a császár a forró vízbe hajigálta, lefojtotta őket és a gubók egyúttal rnotol- lálhatók voltak, úgy hogy a fonál róluk leválhatott. Az eperfa ágain maradt gubókból pedig ismét a selyembogár pilléi bújtak elő. A selyembogár meséje ezer és ezer év óta él a kínai nép ajkán, mert a kínai nép milliói szentnek tartják a selyembogár tenyésztését, mely millió és millió szegény embernek bő keresetet és kenyeret szolgáltat. A selyembogár iránt való hála és kegyelet adta ezt a mesét a nép szájába, mely annyi éven át jólétet, gazdaságot és hatalmat merített a kis bogár tenyésztéséből és páratlan finom fonalának drága szőtteseiből. * És ez a mese elevenedik még nálunk is. Sok vidéke van hazánknak, ahol a szederfa dúsan tenyészik és ott a selyemtenyésztés sok gyenge, öreg embernek, erősebb munkára nem képes egyénnek ad tisztességes keresetet. Hogyan lehet a macskát a madarászairól leszoktatni ? E kérdésre, hogy az egyik kezünkbe a macskát, másikba pedig egy galambot vagy tyúkot stb.-t vegyünk és az állat csőrével ismételve a macska orrára koppintsunk. A macska orra tudvalevőleg igen érzékeny és az a macska, mely minden ellenkezése és haragja dacára ily kellemetlen érintkezésbe jutott a madárcsóvel, kerülni fogja jövőre a madarakat ezzel a módszerrel a legjobb eredményt fiatal kölyökmacskánál lehet elérni. KÖZEGÉSZSÉG A fűszer egészségtana. A konyhaművészet mesterei mindenkor azon fáradoztak, hogy minél izletesebbé tegyék az ételt és ezt leginkább fűszerek hozzáadásával igyekeztek elérni. A helyes utón voltak ezzel, mert a fűszertelen étel nem valami ízletes. A táplálékunknak olyan alkotórészeket is kell tartalmaznia, a melyek hatással vannak az Ízlésünkre és a szaglásunkra. Hogy ez igy lehessen, arról bőven gondoskodott a természet. Ámde az idők folyamán nem elégedtek meg a természetadta Ízesítőkkel és nekiláttak mindenféle fűszer megteremtéséhez. Csakhogy éppen az ilyen fűszer használatában kell nagyon óvatosnak lennünk, nem szabad visszaélést elkövetnünk, mert éppen a bors, paprika, mustár és a sok mártás rontja el a gyomrot. Persze, ha mindenki tudná az egyes fűszer káros hatását, nagyon sokan óvakodnának a vele való visszaéléstől. Egyébként még azzal sincs mindenki tisztában, hogy tulajdonképpen mit is nevezünk fűszernek és nagyon gyakran ott találjuk a leghasznosabb fűszert, a hol azt nem is sejtjük. Ha kenyeret vagy kalácsot sütünk és élesztőt teszünk bele, az erjedés által nem csupán a tömörségéből vészit, hanem az élesztő még mindenféle anyagokat is teremt, mely illatos és hat az Ízlésre. És az igénytelen kis hozzátétel nagyon fontos, mert nemcsak hogy izletesebbé teszi a süteményt, hanem az emésztést is előmozdítja. Csakúgy van ez, ha kovásszal sütünk kenyeret. így gazdagították elődeink a mindennapos táplálékunkat egy olyan fűszerrel, mely izletesebbé teszi. Épp igy vagyunk az esettel is. Ha az ecetet az erjedés természetes menete alkotja, az ecetbaktérium nem csupán ecetsavat, hanem sok más anyagokat is teremt, mely az ecetnek sajátságosán kellemes illatot és izt ad. És éppen ezek az alkotórészek azok, melyek hatással vannak a gyomorra és előmozdítják az emésztést. A mesterségesen készített ecet ezeknek híjával van. A két terméket tehát nem szabad és nem lehet egyenlő értékűnek venni. A mikor a levesbe sok zöldségfélét teszünk, a táplálóanyaga ezeknek a hozzátételeknek oly csekéty, hogy figyelmet sem érdemel: ellenben a jó izét a levesnek nagyban növelik. Ugyanez a hatása a hus- lének és huskivonatnak. Mind a kettőnek csekély a táplálóanyaga, de az ételrend összeállításában fontos fűszer, mely az étvágyat növeli és az emésztést elősegíti. Az ilyen és ehhez hasonló ízesítők értékét mindinkább lebecsülik, a mióta a délvidék erősebb fűszerei kerültek be hozzánk, a melyek pedig határozottan ártalmasak. Nagyon sok olyan fűszer van és különösen az erősebb fajtából, mely a gyomrot támadja, hogyha túlságosan sokat használunk belőle. Igen kevés ember tudja, hogy a túlságosan erős fűszer ártalmára van a vesének; a fahéj, sáfrány stb. zavart okoz a vérgeringésben. Még az egyszerű húsleves sem egészen ártalmatlan. Nagy kálisó-tartalma folytán nyugtalanító hatással lehet a szívre és ha túlságosan sok benne a húsból kifőtt alkotórész, a kőszvényt növeli.
