Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-31 / 4. szám

so

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

jai felé úsznak. A sertések éktelenül röfögnek. A kutyák rettenetesen vonitanak.

Az embereket is sejtelmes félénkség fogja el. írják az újságok, hogy sokan a mostani földrengést is jóval előbb érezték. i

Eleinte halk dübörgések hallhatók, ügy tetszik mintha a föld gyomrában nehéz fellegek küszködnének. Érkeznének és búcsúznának. E fellegekből sokszor erősebb, máskor gyengébb dörgések hallatszanának. Ezek hónapokig, sőt feljegyezték, hogy éven át is tartanak.

Ezeket a dörgéseket nem csak ott a földrengés területén, de messze-messze távolban is hallják sokszor. Még a magyar Alföldön is hallották már. Oka mert a beszakadó sziklatömegek zuhogása visszaverődik.

mi üj s A ©?

Gyermekek pusztulása.

Szegény Magyarország !

Nem elég, hogy a kivándorlás, mint nemzeti nagy vérvesztés gyöngíti a magyar faj megerősödését. Az sem elég, hogy a sáskaszerü bevándorlást, (ami szintén gyengítője a magyar fajnak) alig bírjuk megakadályozni. Hanem jön a gyilkoló ragályos betegség sok-sok neme. Ez a kegyetlen epidémia öli, pusztítja gyermekeinket — az ország majdnem minden részében.

És majdnem minden esztendőben. Következetesen, mint ahogyan arat a gazda, ügy vágja bele kaszáját ami gyermekeink sorába, rendjébe.

Innen-is, onnan is jönnek a szomorú hírek. A városok és falvak temetőiben sokasodnak azok a kis és friss hantok, melyekbe a nagy nemzeti fának rügyező bimbóit még kora virágzás előtt — bé kell hántolni.

Herodesnél is kegyetlenebb ez a gyermekpusz- titó, öldöklő ragály. Rachael siralma hangzik nyomában, sötét jártában. És még sincs szive, még sincs lelke, hogy kíméletes legyen.

Sok rendeletet Írnak a kormányzat, a hatóságok papirosra. Sok tinta elfogy, sok jó tanács elhangzik, és még sem ér semmit.

Miért, mert azért, hogy a mi népünknek még ma sincs figyelme, érzéke, lelkiismerete — a közegészség irányában.

Nem neveltük népünket erre. Nem tanítottuk meg, hogy a legjobb orvos a világon a tisztaság, a vigyázat, a megelőzés tudománya.

És e tudomány nem nehéz. A legegyszerűbb gyermek, ember, asszony is megtanulhatja.

Nem létesítettünk belátást népünkben arra, hogy azok az intézkedések, melyeket a törvény, a hatóság tesz — javára van a köznek és nem zaklatására.

Valamelyik megyében például kiütött a ragály. Kénytelen volt a hatóság elzárni a községet. Majdnem lázadásban tört ki a lakosság. Pedig tucetjével viszik a gyermekeket — a temetőbe. Siránkozás és jajgatás tölti be a házakat. És még sem látják be, hogy ezt a kegyetlen hóhért... a ragályt csak a legszigorúbb intézkedésekkel lehet útjában megállítani.

Mit mondjunk a családok gondolkodási módjáról. Még ma sem hiszik sokan a falvakban, hogy a ragályos betegségekkel, gyermekekkel való érintkezés... életveszedelem. A gyermekek együtt hálnak. Egymásnak életét veszik el.

Csodálatos, hogy e jelenség éppen annál a népnél fordul elő, mely népnek józan gondolkodása, tiszta eszejárása, felfogásának erőssége az egész világon ismeretes.

Hogy mondjuk, éppen ez a nép nem tudja belátni. melyszerint az egészség a nemzetek legnagyobb kincse, erőssége a népnek, a nemzeteknek.

De hibás e tekintetben az értelmiség is. Nem ad jó példát e téren sem. Ő maga is könnyelműen veszi a dolgot. Csak aztán mikor a baj kiüt, lármá- zik követel. Szigorú intézkedéseket!

És a hatóságok is!

Mert a hatóságok is csak a baj idején kapdos- nak. Máskor ügyet sem vetnek a köztisztaságra, a közrendre.

Hát szomorú intelem bizony ez évről-évre. S ha nem segítünk a bajon... nagy, végtelen nagy nemzeti csapás.

Ide is illik a sokszor hangoztatott szálló ige: Segíts magadon, akkor az Isten is megsegít.

Punktum.

— A király adománya az ajkai bányaszeren- caétleneknek. A király az ajkai bányaszerencsétlenség következtében elhalt munkások hátramaradott családtagjai részére magánpénztárából ötezer korona segélyösszeget engedélyezett.

— Fónylett Vince! Régi-régi szokás, öregeink szokása, hogy Vince napján (január 22-én) ugyan csak várják vigyázzák, váljon fénylik-e ? Süt-e a nap? Mert:

Ha fénylik Vince.

Tele a pince.

Hát fénylett. Legalább itt Szatmáron pompásan ragyogott a nap, akár tavaszkor. De hogy tele lesz-e a pince. Az már más kérdés. Isten markában van a szőlőfürt is, mint a legkisebb fűszál. Annyi azonban bizonyos, ha bő termés talál lenni... a gazdák jobban ellátnák magukat hordóval, mint a múlt esztendőben. Nem csak vásár, de szüret után is — okosodik a magyar.

— Egy lelkész tragédiája. A szamostelki gör. kath. lelkészt, Gerzson Lászlót, megrendítő szerencsétlenség érte, A lelkész vasárnap reggel a befagyott Szamos folyó jegén akart átmenni. A jégkéreg nagyon vékony volt. Beszakadt és Gerzson László a jég alá keült és odaveszett.

— Farkasok a kunyhóban. Beregszászról jelentik: A borkúti határban van Voloscsuk Nikla kis kunyhója, a melytől a legközelebbi szomszéd 5 kilométernyire lakik. Szerdán Voloscsuk feleségével a faluban járt és két gyermekökre rázárta a kunyhó ajtót. Mikor visszatértek, lakásukat nyitva találták, de gyermekeik nem voltak sehol, csak a padlón látlak .vérnyomokat. Volascsuk fáklyával indult gyermekei keresésére és megtalálta csontjukat szétszórva. A farkasok ugyanis betörtek a kunyhóba és a két gyermeket fölfalták.

— Meggyilkolt biró. Karánsebesröl jelentik: Bos- nyák Miklós kornyarévei községi bírót ismeretlen tettesek megölték, majd holttestét szétvagdallák. A községi bírónak sok haragosa volt a községben s azt hiszik bosszúból ölték meg. A csendőrség erélyesen nyomozza a tetteseket, de mindezideig semmi nyomot sem találtak, hogy ki követte el a gyilkosságot.