Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-31 / 4. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 31 — Puskaporrobbanás Újvidéken. Újvidéken egy kereskedésben rémes puskaporrobbanás történt, amelynek 15 sebesültje van. Az explozió lángba boritolta az egész házat, amelyben a bolt van, és csak az önkéntes tűzoltóság megfeszített munkájának köszönhető, hogy nem történt még nagyobb szerencsétlenség. — Szeged adóssága, Szegedrőljelentik: A városi tanács elhatározta, hogy tekintettel arra a körülményre, hogy Szegednek 17 millió korona adóssága van, föliratot intéz a képviselőházhoz kötvény-kibocsájtási jogéri. — A papucshős koholmánya. Fóris Lajos duna- földvári vendéglős minap este feljelentést tett a főkapitányságon. Elmondotta, hogy tegnapelőtt este mikor a Nefelejts- utcában végig ment hátulról lefogták. Három ember ragadta meg. Az egyik kést szegzett a mellének és rákiáltott: — Pénzt, vagy életet! Ő megijedt és átadta,, hatvan koronáját, arany-óráját, láncát és gyűrűjét. A rendőrség megindította a vizsgálatot s hamarosan megállapította, hogy a rablótámadást maga Fóris eszelte ki. A vendéglős felrándult Budapestre s nagyokat mulatott. Valahogyan kártyás társaságba kerül és nemcsak minden pénzét, hanem nála volt ékszereit is elveszítette. A feleségétől való félelmében eszelte ki a rablóhistóriát. — A százesztendős öreg asszony. A pozsonyme- gyei Rété községben Pastéka Józsefné parasztanyóka ennek a hónapnak 16. napján érte mjg századik születése napját. A ritka kort ért öreg asszony még teljes erejében van, akinek legfőbb vágya volt, hogy megérje ezt a napot és hogy erről az eseményről az újságok is megemlékezzenek. Szegény, magára maradt jóravaló asszony, aki a szabadság- harcról igen érdekes dolgokat szokott hallgatóinak mesélni. — Csodálatos gyógyulás. Orvosi szempontból érdekes eset fordult elő Makón. Hónapokkal ezelőtt Krain István tífuszba esett és valamennyi orvos lemondott életéről. A krízis után azonban a beteg állapota javult és a midőn a tífuszból kigyógyult, megszűnt az elmebaja is. Hazabocsá- tották mint teljesen épeszű embert. — Az idő, hogy eljár. — A kend kislányának akkorát olyan pici piros a szája, mint a cseppentett cseresznye. — Hej, jegyző ur, ’iszen ollan vót az annyának is lánykorába. De mos nézze meg. Mos má akkora a szája, mint a három köblös zsáké. — Ezer frank egy csókért. Kellemetlen kalandja volt a minap, miiit egy berlini újság Írja, a lausanne- yverdoni gyorsvonaton egy fiatal leánynak, a kp atyjával együtt utazott. Egyauabba a szakaszba, a melyben a leány atyjával helyet foglalt, fölszállott Lausennauban egy előkelőén öltözött fiatal ember s a leánnyal szemben ült le. Útközben a fiatal ember elővette pénztárcáját s tüntetőén számolni kezdte a tárcából kikandikáló szép kékhasu ezerfrankos bankjegyeket. A leány sóvár szemmel nézte a nagy csomó bankjegyet, mire a fiatal ember észrevéve a leány pillantását, egy ezerfrankos bankjegyet ajánlott föl a lánynak egy csókjáért. A leány persze füléig elpirult a különös ajánlatra s kérdően atyjára nézett, hogy mitévő legyen. Atyja elnevette magát s kijelentette, hogy tréfából meglehet tenni. A leány erre fölbátorodott s a következő pillanatban a fiatal ember megkapta a csókot, a leányka pedig átvette az ezerfrankos bankjegyet, a melyet nyomban átadott atyjának, a ki zsebre {ette. A vonat nehány perccel utóbb berobogott egy állomásra, a hol a fiatalember kiszállott. A leány atyja kíváncsian elővette az ezer frankos bankjegyet, de elképzelhető meglepetése, amikor látta, hogy az ezer frankos bankjegynek csak egyik oldala bankjegy, másik oldala pedig — egy nagy szappangyár reklámja, hogy a dolog a fiatalemberre nézve nem végződött kellemetlenül, azt csak annak köszönhette, hogy időközben nyomtalanul eltűnt a pályaudvaron tolongó tömegben. — Uj év első napja — péntek. Két asszony találkozik a heti piacon. A fiatalabbik: Ka hiszen szépen leszünk az uj esztendőben ! Péntekre esett uj év első napja! Az idősebbik: Adjunk hálát az Istennek, hogy nem esett tizenharmadikára. Ot A B A, Gazdasági olvasmányok. II A már megbeszélt gazdasági olvasmányokra nézve nálunk és bizonyára máshol is — az újságoknál az a szokás uralkodik, hogy csak a maguk idejében közlik. Ez természetes dolog is, Hiszen régi fő elve a gazdaságnak is, hogy mindent a maga idejében. Ámde ne kerülje ki figyelmünket ami népünk sajátos helyzete. Ami népünk foglalkozásának ideje. Munkaidejének megoszlása. De különösen az ő munkájának legtöbbször való összetorlódása. Igen. Mindent a maga idejében. A gazdálkodásban is figyelmeztessük a népet mintegy arra — No most! — így tégy, úgy tégy . . . — így védekezzél. Ámde mit tapasztalunk? Hogy népünk éppen a munka idején, a legfőbb és fontosabb munka idején nem igen olvas. ‘Nincs reá ideje. Nappal dolgozik. Künn van a mezőn. Este fáradtan jő haza. Csuda-e, ha eszeágában sincs az olvasás. Tehát azok a gazdasági olvasmányok, melyek a maga idejében jelennek meg, legtöbbször olvasókra nem találnak. De vegyük a jobbik esetet. Tegyük fel, hogy a kis gazda, a munkás kezébe veszi azokat az olvasmányokat. Olvassa is. Tapasztalatból mondhatjuk, hogy csak futólagosán olvassa. Nem mélyed el benne. Nem teszi lelke tartalmává. Nem is érti meg, úgy, mint kellene. Nem is veszi hasznát. Kár tehát a megszokott csapáshoz, úthoz olyan nagyon ragaszkodni. Kár azon mosolyogni, ha egy népújság például szakit ezzel a rendszerrel. És üstökénél ragadja az alkalmas téli időt, a csendes, alkalmas helyzetet arra, hogy előkészítse az olvasókat a nagy munkaidőkre. Nyugodt folyású, népies olvasmányokat közöl a jövőre. Majd a jelenben ezekre az olvasmányokra csak hivatkozik, figyelmeztet. Gazdakörök, egyes földmives és munkás családok meggyőződésévé kell tenni, hogy ime itt a téli idő. Ez az idő legalkalmasabb, hogy egyes gazdasági dolgokra készüljünk. Most tárgyaljuk. Mikor elmélyedhetünk bennük. Mikor a meg nem értett, kétes dolgokra nézve kérdést is intézhet. Mikor mindjárt terveket is készíthet. Sokan szinte felkiáltanak például — A tél közepén vagyunk és nyári dolgokról ir ez a lap. Jól teszi. Most kell azt meghányni-vetni. Most kell kell azt megérteni, elgondolni, berendezni és igy tovább. Mindezeket elmondottuk, hogy utat nyissunk egy praktikusabb rendszernek — a gazdasági olvasmányok közlését illetőleg. Meuter.
